A látszat néha csal | Yoongi f.f | Befejezetlen

💻Utálod?💻

Ezt az előző résznél lehagytam, szóval ide írom az elejére. Tehát a csoportos beszélgetésben ők vannak:

Chanhyo: Cukor falat 🥺
Yeonjun: Drágám 😍
Hyunjin: Dráma királynő 🥴
Beomgyu: Kis ördög 😈
Yedam: Yoda 👽
Hanse: Kis bárány 🐑

[ Chanhyo ]

Miután a fiúkkal ettünk, elkezdtünk beszélgetni. Mint mindig most is jó volt a hangulat. Elmeséltük az utóbbi időben történteket és azokon nevettünk. Persze azért nosztalgia is volt bőven.

A bolondozásunkat az üzenet tábla pittyegése zavarta meg. Mankóim segítségével oda mentem és elolvastam amit drága Jihyo írt. Az üzenetben csak annyit kérdezett, hogy Yoongi hol tudna aludni. Gondolkozás nélkül válaszoltam is, hogy a szobámban nyugodtan aludhat.

Vissza mentem a fiúkhoz, akik már nem a konyhában, hanem a nappaliban foglaltak helyet.

-Jihyo miért keresett? -Érdeklődött Beomgyu.
-Csak megkérdezte, hogy Yoongi hol tud aludni.
-Mit válaszoltál? Az összes szoba foglalt. -Kerekedtek el Yedam szemei.
-Megkapta az én szobám, szóval ma szépen itt fogtok aludni
nálam. -Mondtam kuncogva, majd kitártam karjaim egy ölelésre.

Azonnal csoportos ölelés lett belőle. Persze a fiúknak most is féltékenynek kellett lenniük egymásra. Ha engem kérdeztek, akkor sosem fognak felnőni.

Az idilli pillanatot kivételesen a telefonom zavarta meg. Felnyögve nyúltam értem, majd néztem meg. Most is Jihyo írt, de legalább nem kellett a táblához sántikálnom.

Hyo💙
Baj van!

HyoHyo🧡
Mi történt?
Nagy a baj?

Hyo💙
Hát.. Eléggé.
Yoongi éppen itt zokogok..
Megkérdeztem, hogy tudok-e segíteni, mire azt válaszolta,
hogy téged akar.
Eléggé maga alatt van.
Ha ez nem elég, akkor
azt hiszi, hogy utálod,
mert miatta lőttek meg téged.

HyoHyo🧡
Nem akarom, hogy le jöjjön ide, mert itt vannak a fiúk..
De az, hogy azt gondolja, hogy utálom...
Jó tudod mit, nem érdekel.
Mindjárt fent vagyok.
Addig ne tegyél semmit.

Hyo💙
Rendben nem teszek semmit.
Azért óvatosan felfelé.
Nehogy bajod essen.

Választ már nem írtam, csak felkeltem a kanapéról. Hyunjinnék kíváncsian figyeltek, hogy mit fogok csinálni.

-Gyermekeim. Tudjátok, hogy mi hol van.. Nekem most muszáj fel mennem, de ti nem jöhettek. Nyugi semmi komoly probléma nincsen, csak Yoongi. -Mondtam el egy szuszra, mire csak bólintottak, hogy megértették amit magyaráztam.

Amennyire tudtam siettem is fel. A szekrény ajtaját halkan kinyitottam és oda mentem az ágyamhoz. A síró fiú mellé leültem, majd magamhoz húztam. Azonnal rám emelte tekintetét. Látva, hogy én vagyok az, egyből hozzám bújt.. Mint mindig most is hamar megnyugodott és el is aludt karjaimba.

Amíg Yoongs aludt én drága nővéremmel beszélgettem. Persze halkan nehogy felébresszük a fiút.

-Chanhyo.. Lehetne egy kérdésem?
-Már megvolt, de azért kérdezz nyugodtan. -mondtam kuncogva.
-Tényleg utálod azért, mert meglőttek? Szerintem nem, de azért gondtam biztosra megyek és megkérdezem. -hajtotta le fejét Jihyo.
-Igazad van, tényleg nem utálom.. Igazából nem is akarom és nem is tudnám. -néztem rá mosolyogva, majd kis szünet után újra megszólaltam.
-Egyik nap elmegyek megnézni egy új helyet ahol élhetünk ismét nyugodtan. Ne aggódj nem egyedül megyek, mert viszem magammal Yedamot.
-Rendicsek. Remélem, hogy valami jó helyet találtál. Viszont én most megyek kicsit a többiekhez szocializálódni. -állt fel az agyról halkan nevetve, majd elhagyta a szobát.

[ Yoongi ]

Tényleg azt hittem, hogy ő is magamra hagy, de még sem tette.. Sőt, nagy segítséget nyújtott azzal, hogy ide hívta Chanhyot.

Mikor leült mellém azonnal rá néztem. Ahogy felfogtam, hogy Ő ül mellettem, hozzá bújtam. Természetesen, mint mindig most is szinte egyből megnyugodtam és elaludtam.