[ Chanhyo ]
Miután letettem a telefont hallottam, hogy Yoongi felkelt.
Lementem a pincébe ahol a vendégem értetlenül nézte a cuccát.-Én hoztam át őket. Arra a döntésre jutottam, hogy itt fogsz velem lakni.
Így legalább nem kell folyton át gyere. A törpe gyerek tudja, hogy itt vagy velem. Mondjuk azt nem, hogy a szomszédban. Na mindegy is.
-De erről nem kellett volna esetleg engem is megkérdezni?-vált hirtelen dühössé.
-Nem, ugyanis én azt a megbízást kaptam, hogy vigyázzak rád. És én mivel ilyen kedves vagyok teljesítem is.
-Még is ki kért rá? Az apám azt nem hiszem, pont nem érdeklem őt.
-Jonghyun kért meg rá.-válaszoltam neki. De miután felfogta amit mondtam elkezdett sírni.
-Tudom, hogy hiányzik. Nekem is nagyon, hidd el. Fontos voltál neki azért kért meg, hogy vigyázzak rád. Engem mint majdnem feleségét kért meg.
-Hogy érted, hogy majdnem felesége?-nézett rám könny áztatta arccal.
-Tudod mikor rá találtam itthon haldokolva egyből hívtam a mentőket. Be értünk a kórházba és vártam, hogy sikerült-e megmenteni avagy sem. Az orvos kijött hozzám és elmondta nem éli túl, de még van annyi időm, hogy elbúcsúzzak tőle.
Az a kevés idő annyira tellett, hogy két szót mondjon...Gyűrű...Zseb. És így kérte meg a kezem. Még ki tudtam mondani, hogy igen. De tudtam, hogy abból már semmi sem lesz. A gyűrűt azóta is viselem. Akkor kaptam a levelet amit azután olvastam el, hogy megtaláltad a cuccát az ágyam alatt.-mondtam el röviden a történetemet.
-Mióta ismertétek egymást, hogy megkérte a kezed?
-Hát 14 évesen ismertük meg egymást. 18 évesen jöttünk össze és tavaly kérte meg a kezem. Szóval 10 évig ismertük egymást és abból 5 évig voltunk együtt.
-Akkor már együtt voltatok mikor össze ismerkedtem vele?-kérdezte szomorúan.
-Igen már együtt voltunk akkor. Tudod mindig mesét arról, hogy mennyire szeret téged és hogy milyen kitartóan tanulsz a számítógéppel bánni. Mondjuk ritkán ejtette ki a neved a száján tudtam, hogy rólad van szó.-emlékeztem vissza azokra a boldog időkre.
-Tehát te végig tudtál rólam? De mindig velem volt akkor téged elhanyagolt.-mondta szomorúan.
-Nem hanyagolt el. Sokszor én mondtam neki, hogy inkább veled legyen én meg vagyok egyedül is. Tudtam, hogy fontos vagy neki ezért nem is voltam szomorú. Inkább büszke, hogy segít másnak.Halika! Remélem hogy tetszett😅 Őszintén fáradt vagyok az íráshoz. Teljesen kikészít a suli. De 1 hét múlva őszi szünet szóval tudok pihenni és hozni folytatást. Nem csak ebből a könyvből hanem a másikból is😌 A szeretet legyen veletek <3 <3
YOU ARE READING
A látszat néha csal | Yoongi f.f | Befejezetlen
FanfictionLEHET, HOGY MÉG FOLYTATOM!! Park ChanHyo egy 24 éves lány. Nagyon ért a számítógépekhez és hackelni is megtanult az idők alatt. A városban több kisebb maffia van, de csak egy van közülük amelyik nagyobb a többinél, senki nem tudja kik alkotják vagy...