Hali, Park Chanhyo vagyok. Nemrég töltöttem be a 24. életévemet. Egyetemista vagyok. Nem sokat találkozom a barátaimmal, ez annak köszönhető hogy mindig sok a dolgom.
Sokat tanulok még most is. Ugyan is szeretek minél több dolgot elsajátítani a számítógéppel kapcsolatban. Van egy különleges fülbevalóm. Most tuti azt kérdezed, miért különleges? Egyszerű a válasz, ez egy miniatűr laptop. És van még valami, a szemüvegem. Van a szárán egy kis gomb azt megnyomva látok a sötétben. Ezt én fejlesztettem ki és valósítottam meg.
De legyen egyenlőre ennyi amit tudtok rólam.
Éppen rajz órán ülök és egy számítógép alkatrészt rajzolgatok. Tudom ez már eléggé beteges hogy ennyire vonzódom a gépekhez.
Ahogy ki csengettek már pakoltam is össze a cuccaim. Köztük a naplómat is amibe a tapasztalataim gyűjtöm. Jelszóval védett szóval nem tud bele nézni senki.
Ahogy kiléptem az egyetem kapuján egyből haza vettem az irányt.
Éppen egy sikátor mellett mentem el mikor valaki megfogta a karom és berántott. Valami kendőt az orrom elé raktak. Egyből tudtam hogy altatóval van leöntve így próbáltam nem levegőt venni. Viszont ez egy idő után már nem ment így beszippantottam. Majd egy fél percre rá elsötétült minden.Mikor kinyitottam a szemem teljes sötétségben voltam. Egy kemény ágyon feküdtem a szemüveg rajtam volt így a kis gombot megnyomva bekapcsolt az éjjellátó funkció. A szememmel egyből a táskámat kerestem. Sajnos azt ahogy nézem elkobozták. Viszont miközben kerestem észre vettem kamerákat a sarkokban.
Azonnal kivettem a fülbevalóm ami szerencsémre nem lett elvéve. A gombostű szerű kis dolgot kihúztam belőle hogy a gombokat letudjam nyomni mert hát az ujjam nagyon nagy a billentyűkhöz képest. Gyorsan meg heckeltem a kamerákat és kikapcsoltam őket egy fél órára. Nyugi rájöttem, hogy az a hírhedt maffia banda rabolt el. Nem vagyok azért hülye. Megnéztem a pontos hely adatot hol helyezkedem el.
Na jó ezt nem hiszem el. A hol most vagyok az pont a szomszéd ház. Tehát mellettünk van az otthonom. Mindig is tudtam hogy az a ház eléggé furcsa. Sosem láttam kijönni senkit. A legtöbb redőny le volt húzva a nap 24 órájában.
Lépteket hallottam közeledni így gyorsan vissza raktam a fülbevalóm és kikapcsoltam a szemüvegem.
Halika! Itt is lenne az első része a könyvnek. Remélem hogy tetszett. Kíváncsi vagyok érdekel e titeket a könyv. Írjátok meg kérlek hogy lássam van-e értelme írnom a könyvet.
A szeretet legyen veletek <3 <3
YOU ARE READING
A látszat néha csal | Yoongi f.f | Befejezetlen
FanfictionLEHET, HOGY MÉG FOLYTATOM!! Park ChanHyo egy 24 éves lány. Nagyon ért a számítógépekhez és hackelni is megtanult az idők alatt. A városban több kisebb maffia van, de csak egy van közülük amelyik nagyobb a többinél, senki nem tudja kik alkotják vagy...