A látszat néha csal | Yoongi f.f | Befejezetlen

💻A múlt fájdalma💻

[ Chanhyo ]

Ahogy hazaértem a suliból mentem is fel a szobámba. Mikor kinyitottam az ajtót Yoongi ült az ágyam előtt és éppen azt a dobozt nézte amit soha senkinek nem akartam megmutatni.

A cuccokat látva eszembe jutottak az emlékek. Hirtelen fájdalom nyilalt a szívembe ezért sikítottam egyet. Majd sírva el rohantam a pincébe. Ahol úgyszintén emlékekkel kapcsolatos dolgok voltak. Mert azt volt a régi szobánk.

Bennetek megbízóm szóval elmondom mi történt pontosan és mivel kapcsolatos emlékekről beszélek.

*Visszaemlékezés egy évvel ezelőttre*

Boldogan mentem haza páromhoz, hogy együtt ünnepeljük a karácsonyt. Igen karácsony van ma. És ma vagyunk együtt pontosan 5 éve.

-Jonghyun, haza értem!-kiabáltam el magam. Viszont válasz nem érkezett.

Körbe rohantam az egész házat de sehol sem találtam. Utolsó esélyem a szobánk volt a pincében. Gyorsan lerohantam a helységbe. És amit ott láttam még a vér is megfagyott bennem. Jonghyun a földön feküdt és le volt szúrva. Azonnal mellé siettem és megnéztem van-e pulzusa. Még volt szerencsére egy kicsi így roham sebességgel hívtam is a mentőt miközben próbáltam újraéleszteni.

Pár perc se telt el mikor megérkezet a mentő. Kiabáltam, hogy a pincében vagyunk. Egyből lejöttek az orovok és már vitték is a kórházba persze én is mentem velük.

Az orvosok rohantak is vele a műtőben. Már egy ideje kint várakoztam mikor kilépett egy kék köpenyes férfi.

-Ön hozzá tartozó?-kérdezte tőlem.
-Igen. Jól van?-mondtam aggódva és sírva.
-Nincs, viszont van pár perce még beszélni vele. De siessen.-mondta szomorúan én pedig rohantam páromhoz.

Ahogy beértem meg is láttam őt.
-Életem kérlek ne hagyj egyedül.-mondtam már sírva.
-Gyűrű... Zseb... Hozzám...Jössz?-kérdezte már elhaló hangon én pedig egyből reagáltam.
-Igen, hozzád megyek.-mondtam ki és abban a pillanatban lecsukta szemeit és az ekg monitortnak az pityegő hangja sípolássá vált ezzel az jelezve, hogy leállt a szíve és meghalt. Én keserves zokogásba kezdtem. Majd észbe kapva a zsebébe nyúltam ahol tényleg ott volt a gyűrű és benne volt egy papír amit csak a zsebemben süllyesztettem. Viszont a gyűrűt felhúztam az ujjamra.

*visszaemlékezés vége*

A levelet viszont azóta sem olvastam el. A gyűrűt folyamatosan hordom. És tudom, hogy sosem fogom levenni.

Halika! Itt is a folytatás. Tudom szomi de nem lehet minden történet végig boldog. Kell bele ilyen is. Viszont remélem hogy így is tetszett. A szeretet legyen veletek <3 <3