Aiden Baker élete nem egyszerű. Már tíz évesen megtanulta, hogy a kudarcnak milyen íze van. Édesanyja mindennap dolgozik, mégsem kerül minden este friss kalács az asztalra.
Aiden Baker élete akkor változik meg, mikor különleges hangját felhasználva...
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Rose és én kihasználtuk a borongós őszi időt arra, hogy lemenjünk sárkányt eregetni. Még mindig emlékszek, hogy a hűvös szellő miatt Rose vacogott a vékony dzsekijében, ezért a hátára terítettem a kabátomat. Ez nem tetszett neki, hiszen azt mondta, hogy így fázni fogok, de én fontosabbnak tartottam azt, hogy ő ne fázzon, ezért miután elfogadta sokkal boldogabb voltam. Egy kicsit tényleg csípett a szél, de a szerelem fűtött engem. – Fogd erősen, mert kikapja a szél! – nevetve álltam Rose mögé és megfogtam a hideg kezét, miközben az erős zsinór tartotta a színes papírsárkányt az égen.
- Neked olyan meleg a kezed! – bújt hozzám.
- Hát a férfiaknak mindig melegebb a kezük és a lábuk is – szenvedélyesen nyakába csókoltam, közben beszívtam orgonára emlékeztető illatát. Sok közös emlékünk és pillanatunk is lett. Megbeszéltük, hogy a készült képeket egy fényképalbumba ragasztjuk, ezért a nap végén közösen vettünk egy fényképalbumot. Természetesen ragaszkodtam ahhoz, hogy én fizessem ki, ezért büszkén nyújtottam át neki az albumot. Az album mellé egy pendriveot is vettem. Mivel apukám még a cipőüzletben volt, ezért kockáztattam és behívtam Roset, aki mosolyogva nézett szét a nappaliban. Igazából én nem mondanám látványosnak, se elegánsnak, de Rose reakciójából leszűrve valamilyen szinten mégis az volt. Dideregve bújt a kandalló közelébe és vacogva helyezte közelébe két tenyerét. Miközben a székre akasztottam a homok színű kabátomat, addig elvesztem a szépségében. Ő is nézett engem, ezért kicsit megtorpantam és elvesztem a tekintetében. Mivel jelzett a telefonom, gyorsan kihúztam zsebemből és elolvastam apa üzenetét, ami így szólt „Új anyagokat hoztak az üzletbe! Sajnos nem tudok időben haza menni, ezért ne várj rám! Reggel találkozunk otthon!" Elpirulva sütöttem le a szemem, majd a telefonomat az asztalra csúsztattam.
- Baj van? – haját oldalra söpörte, én pedig nem bírtam tovább a távolságot, ami köztünk volt, ezért mögé álltam és oldalra biccentett fejjel megcsókoltam a nyakát.
- Apa ma este nem jön haza. Sok a munkája – mivel Rose látta rajtam, hogy zavarban vagyok, ezért kuncogva oldalra hajtotta a fejét, majd összedörzsölte két kezét.
- Tehát ketten leszünk? Akkor beragaszthatjuk a képeket az albumba!
- A számból vetted ki a szót – fél órán belül a meleg kandalló előtt hasaltunk és az üres fényképalbumot megtöltöttük színes fényképekkel. Néha mosolyogtunk, néha pedig nevettünk. Csupán pár darab képet készítettünk, de fontosnak tartottuk, hogy legyenek emlékeink róluk. Mivel elvarázsolt Rose szépsége, ezért közelebb hajoltam hozzá, hogy csókot lopjak tőle.
- Mit szeretnél? – érintette orrát az enyémhez. – Hm? – nézett mélyen a szemembe.
- Téged – suttogtam a tűz sárga fényében. – Kettőnket – javítottam ki. – Meztelen – érintettem meg ujjammal az ajkát. Rose a szemembe nézve megrázta a fejét, majd felsóhajtott. – Nem baj, ha nem szeretnéd – suttogtam. – Csak jobban is tudnálak szeretni, ha hagyod – nyeltem egyet. – Csupán nyár óta vagyunk együtt, de érzem, hogy nekem nem kell más! Veled akarok megöregedni, Rose! – fürkésztem a mély tekintetét. Nem kértem, hogy csókoljon meg, nem kértem, hogy vegye le a pólómat, és nem kértem, hogy meztelen testel adja oda magát nekem a párnákon, de mégis megtörtént. Emlékszek Rose gyönyörű puha testére, ahogy a tűz erős fénye kiemelte a formás kerek mellét és a combja közt található csupasz dombocskát. Beszéltem hozzá, és tudtam, hogy mit akar. Szó sem volt arról, hogy csak én akartam. Egyszerre történt minden. Mai napig feltudom idézni a pillanatot, amikor lába közé fogadott, én pedig lassan, mint egy hálás férfi, óvatosan belé csúszok és sóhajok közt adok csókot és örök szerelmet. Miközben lassan mozogtam benne, úgy melle is ritmusosan mozgott, a teltsége csábított arra, hogy pusziljam meg. – Annyira szeretlek – sóhajtottam a csókunkba. – Örök szerelmet fogadok neked – ujjaimmal erotikusan simítottam végig vékony ujjain és együtt felnyögtünk, miközben változtattam a tempón és a behatolás mélységén. Elvettem az ártatlanságát, ahogy ő is elvette az enyémet.
