Aiden Baker élete nem egyszerű. Már tíz évesen megtanulta, hogy a kudarcnak milyen íze van. Édesanyja mindennap dolgozik, mégsem kerül minden este friss kalács az asztalra.
Aiden Baker élete akkor változik meg, mikor különleges hangját felhasználva...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Arra eszméltem fel, hogy az ágyról lezuhanok a lapokra írt dalszövegek és jegyzetek közé. A csillogó parkettán hasalva előre pillantottam, kezemmel lassan a hajamba túrtam és szuszogva ásítottam. Ma van a nagy nap!! Ma hivatalosan is megjelenik életem harmadik dalszövege a Holdfény alatt. Minden dal megjelenése előtt ideges szoktam lenni, de most kifejezetten feszült voltam. Nehéz volt az ide vezető út. Ez nem olyan történet, amikor a csóró srácból hírtelen egy gazdag énekes válik. Inkább mondanám olyannak, hogy nehezen, de megismerkedtem a popszakmával. Ennek is volt hátránya és volt előnye is. Szerettem, hogy dalszöveget írhatok és szerettem előadni őket. Minden próba egy történet. Sokat szórakoztunk, amikor felvettük és zenésítettük a lapra írt szövegeket. Viszont, amikor a menedzserem figyelmeztetett, hogy ez már élesben megy, akkor minden tudásomat összeszedve a lehető legjobban igyekeztem elénekelni a stúdióban. Ők közben az üvegfal mögött módosították, hanghatásokat vágtak alá, vagy hol mélyítették hol magasították a hangom. És ahogy mindig, akkor is egy kész zene lett belőle. Viszont a zenevilágának van egy olyan oldala, amit kevésbé szeretek. Jobban szeretek nyugodt körülmények közt dolgozni. Jobban szeretek egyedül lenni és a hatalmas Brooklyn hídra néző lakásom legfelső szintjén dalszövegeket írni. Jobban szerettem nézni a tengert. De a második dalom megjelenése után már nem volt magánéletem. Amikor elmentem futni, az nem a kocogásból állt, hanem abból, hogy az újságírók körém gyűlve próbáltak információkat kiszedni belőlem:
„Mr. Baker, mikor várható a következő sláger?"
„Sikerült megérinteni az emberek szívét! Minek köszönheti a sikerét?"
„Mr. Baker, mi a kedvenc autómárkája?"
„Maga szerint elég, ha az embernek jó hangja van, vagy más is kell ahhoz, hogy annyira felkapott és közismert legyen, mint maga?"
Már nem tudtam lemenni a boltba és nem tudtam elmenni a hangszerüzletbe, mert mindnenhol felismertek és lefényképeztek. Instagram storyba tettek ki és jelöltek meg rajta, hogy ma engem láttak a Brooklyn híd felé vezető úton. Instagrammon a követőim száma másodpercenként csak bővült. Az engedélykérő üzeneteim elérték a száz értesítést. Ott voltak mindenhol. Én is ott voltam mindenhol. A csapból is én folytam. Felvették velem a kapcsolatot. Megszerettek és letöltötték a zenéimet. A dalaimat naponta közel fél millió ember töltötte le. De mégis ott volt az, hogy nem volt magánéletem. Figyelnem kellett a kinézetemre, az outfittemre, a cipőmre és a járásomra. Olyan volt ez az egész, mint amikor a semmiből a tehetséged miatt mély vízbe dobnak és mutasd meg, hogy tényleg olyan tehetséges vagy - e, mind azt sokan gondolják. Szóval a második dal megjelenésével száz százalékban biztos voltam abban, hogy az életem már nem lehet a régi. Biztos voltam abban, hogy sokan szeretni fognak, hogy sokan utálni fognak, hogy a hangomból fognak táplálkozni.
