Aiden Baker élete nem egyszerű. Már tíz évesen megtanulta, hogy a kudarcnak milyen íze van. Édesanyja mindennap dolgozik, mégsem kerül minden este friss kalács az asztalra.
Aiden Baker élete akkor változik meg, mikor különleges hangját felhasználva...
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
Az óra éjfélt ütött, de mi még mindig a stúdióban voltunk. Egyszerre voltam boldog és mérges is. Még mindig nem hiszem el, hogy Bob bezárt ide minket. Nyilván okkal tette. Csak bárcsak tudnám az okát! Kellemetlen szituáció volt Sarahval bezárva lenni. Az órák alatt helyett cseréltünk, mert láttam rajta, hogy már fáj a háta a széken görnyedéstől, ezért mondtam neki, hogy foglaljon helyett a kanapén. Még mindig emlékszek arra, hogy nagyon aranyos volt. Úgy feküdt le a kanapéra, mintha hosszú órák óta csak arra várt volna. Istenem! Mondd, miért szeretem ennyire? Miért vagyok még mindig a hatása alatt? Az este próbáltam a büszke férfit játszani. Próbáltam közömbösen viselkedni vele, de nehéz volt egy olyan szobában, ami tele van az illatával. Az illata... szerettem! Imádtam! Táplálkoztam belőle! Talán ezen az estén boldog voltam. Talán elfelejtettem a sok szörnyűséget, amit velem tett. Négy év... négy év telt el, de mintha csak tegnap történt volna. Azt mondják, hogy a lelki seb a sírig kísér bennünket. Valaki azt mondja, hogy a fizikai sebbel együtt, a lélek is begyógyul. De ez vajon akkor is igaz, ha a szerelem a tét? Akkor is igaz, ha teljes szívűnkből szeretjük azt, aki megbántott? A gondolataimat Sarah szakította félbe. Minden pillantásával levett a lábamról, ezért úgy pillantottam felé, mintha nem lenne kedvem a beszélgetéshez. Végülis... nem kaptam választ. Sarah nem adott választ arra, hogy miért hagyott el. Tudtam, hogy titkol valamit. Viszont nem tudtam, hogy mit. Azt tudtam, hogy ez a féreg Nathan mellette van. Csak azt nem tudtam, hogy mivel zsarolja. De Isten bizony, hogy rájövök! Arra is rájöttem, hogy ki vette el tőlem. Az a féreg. Arra is ráfogok jönni, hogy miért van vele. Mert nyakamat merném rátenni arra, hogy Sarah nem szereti őt. Tudtam. Régen sem szerette. Akkor miért van vele? Miért vagyunk egy olyan ember mellett, akit utálunk? Miért, ha nem azért, mert kényszerítenek minket?
- Aiden... - baba szemekkel pillantott felém, hatalmas csillogó tekintetével végig nézett rajtam. Szokásomhoz hívően felhúztam a szemöldököm és felsóhajtottam. Tudtam, hogy szereti, amikor ezt csinálom. Mindig is szerette. Én is sok mindent szerettem benne. A barna haját, a rózsaszín telt ajkát, a hatalmas csillogó szemeit és az illatát. Szerettem, hogy erős nő. Tiszteltem, hogy nem arrogáns és nem beképzelt.
- Igen? – fújtam ki az orromon a levegőt.
- Feküdj ide mellém – úgy néztem rá, mintha gyomron rúgtak volna. Úgy pislogtam, mintha valamit nem értettem volna tisztán. Nem! Stop! Nem szabad. Hallkan felkuncogtam és összefontam magam előtt a kezem.
- Jó itt nekem!
- Nem ülhetsz egész éjszaka egy széken. Reggelre nagyon fog fájni a hátad! Feküdj mellém – ha még egyszer kéri, akkor esküszöm, hogy...
- Miért érdekel téged a hátam? Inkább aludj! Csukódnak le a szemeid! – a gond az volt, hogy engem ez is elvarázsolt benne. Vonzónak találtam, hogy fáradt, hogy kicsiket pislog. És azt is vonzónak találtam, hogy vágyik a közelségemre. Közelség... csak azt ne lépjük át! Kérlek! Nem járkálhatsz ki-be a szívembe. Az tényleg kegyetlenség lenne!
