Aiden Baker élete nem egyszerű. Már tíz évesen megtanulta, hogy a kudarcnak milyen íze van. Édesanyja mindennap dolgozik, mégsem kerül minden este friss kalács az asztalra.
Aiden Baker élete akkor változik meg, mikor különleges hangját felhasználva...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
2020 New york, Brookly Augusztus
Nathanés én a kanapén ültünk, miközben a tévén a focit néztük, bár Nathannak jobban tetszett a kilátás, ezért sokszor az ablakhoz sétált, hogy a Brooklny hidat megfigyelje. Egy hónap telt el a műtét óta, és szerencsére jól sikerült. Július több szempontból is nagy mepróbáltatás volt a számunkra. Mind lelkileg mind fizikailag megviselt minket a hónap, ezért reménykedve léptünk át az Augusztusba. Úgy gondoltuk, hogy mindenki számára ez egy új kezdet. Nathan és én elválaszthatatlanok lettünk, ami több szempomtból is érdekes dolog. Az egyik az volt, hogy mindig utáltuk egymást, de ott a kórházban megtanultunk testvérként viselkedni. A szívünkig hatolt az, hogy tesvérek vagyunk, ez vetett véget az örökös konfliktusnak. Sarah nagyon boldog, a hasán már lehett látni, hogy valóban babát vár. Még nagyon pici a hasa, tényleg csak minimálisan lett domború, de boldogsággal töltött el a tudat, hogy a babánk egészséges. Már nem voltam bizonytalan az apasággal illetően. Rájöttem arra, hogy egyszer mindent el kell kezdeni. A dolgokat azért nem jó halogatni, mert előbb utóbb tényleg nem lesz belőle semmi, a végén pedig bánni fogja az ember, hogy nem tette meg akkor a lépést. Raphael és a felesége közt vannak veszekedések de kitartanak egymás mellett. Ian boldog volt, hogy elfogadtam őt, arról pedig ne is beszéljünk, hogy örömében sírt, mikor megtudta, hogy Nathan most először fog nálam aludni. Igazából mindenki jól van, Bob pedig...talán ő élvezi a legjobban a helyzetet. Mindig szókimondó és lobbanékony volt, ezért minden változáshoz volt hozzáfűzni valója, ami azért vicces mert sokszor eszünkbe hozta a rossz emlékeket, amiken igazából már nevettünk. Nathannal való kapcsolatom tényleg megváltozott, megszerettük egymást. Talán ez jelentette a legnagyobb változást a családtagjaink között, de mindenki örült annak, hogy elástuk a csatabárdot. Ugyan a kapcsolatunk nem felhőtlen, Nathan gyakran előveszi a féreg énjét, de valamiért tényleg nem lehet őt utálni. Imádnivaló és szerethető.
- Mennyi meghívót rendeltetek összesen? - ült le mellém, miközben kibontottam a dobozt, amiben a meghívók voltak. Úgy volt, hogy Sarahval közösen fogjuk kibontani, de ő dolgozik, én pedig olyan kíváncsi voltam, hogy muszáj volt egy gyors pillantást vetnem az esküvői meghívókra. Az esküvő egyébként a hónap közepén lesz. A helyszínt is előre lefoglaltuk, nagyjából minden kész van ahhoz, hogy felejthetetlen legyen. Tudtam, hogy csak hónap első hetének második napján jártunk, de idegesség miatt émelyegtem és borsódzott a hátam.
- Százötven darabot - kihajtottam a kicsi doboz tetejét, majd a kezembe vettem a meghívót, ami tényleg olyan gyönyörű volt, mint a szalonban, amikor Sarah és én megrendeltük. A meghívó alap színe bársony kék volt, aranycsíkkal díszített szélekkel. Középre kecses arany betűkkel a nevünket írták, a nevünk alatt volt a meghívó szövege, és amikor kinyitottam, egy aranyos rajz volt a közepén.
- Ez nagyon elegáns! - pillantott rám Nathan. Felvont szemöldökkel vissza tettem a dobozba, amit az asztalra csúsztattam, majd nyújtózkodtam egyet. - Izgulsz az esküvő miatt?
