"- Ohó, támad Miss Mungo!
- Hagyod, hogy végigmondjam, Black, vagy felszúrlak a nyársamra - vágott vissza dühösen a boszorkány, mire Sirius ellopott egy pillecukrot nyársa végéről és gúnyosan vigyorogva a szájába tömte."
Davina Meadowes gyógyító a S...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
｡ﾟ☆: *.☽ .* :☆ﾟ
Égette a tarkóját a nap, amikor bekopogott a Grimmauld tér 12-es számhoz. Amikor pár percig semmi sem történt és a láncok csörgését sem hallotta az ajtó mögül, felpillantott, biztos jó házszámhoz érkezett e. Türelmetlenül legyezte kipirult arcát és bizonytalanul megnyomta az ajtó melletti csengőt. Hirtelen távoli rikácsolás hangzott fel a ház egy magasabb emelete felől, léptek dobogtak a küszöbnél és egy szitkozódó, sötét hajú alak jelent meg az ajtóban.
- Megmondtam már ezerszer, hogy ne csönge...! - az alak Sirius Black volt, borzolt haját belepte a por, fekete ingjének ujja feltűrve. Türelmetlenül állt félre, hogy beengedje a látogatót, de egy pillanatra vágyakozva pillantott a boszorka mögötti, napfényben fürdő utcára. - ...Meadowes. Ha már buta módon sikerült csengetned, legalább segíts elhallgattatni... - a varázsló mogorván a lépcső felé bökött, ahonnan az emeletről visszhangzó rikácsolás szinte kibírhatatlan módon erősödött fel. "Vérárulók, korcsok, mocskos hitszegők, mit kerestek a házamban ?!" hallatszott az eszeveszett sipákolás.
Davina fájdalmas fintorra húzta arcát, mintha ezzel valahogy a hallását is megvédhetné és követte a férfit. Az, a hang forrása, egy ósdi, elegáns ruhába öltöztetett boszorkány hámló vászonú portréja felé terelte. A boszorkány sötét haja kontyban, szürke szeme tajtékzó. A varázsló undorba hajló arccal megragadta a portré egyik szélén lógó függönyt és elkezdte befelé rángatni. A makacs szövet - vagy a portré lakója- ellenállt és a függöny alig mozdult pár centit.
- Még állsz ott pár órát, Meadowes, vagy segítesz? Remélem, nem akarod, hogy az egész Rend megsüketüljon miattad - sziszegte Sirius a fogai között. ("A saját vérem is vérárulókkal barátkozik, söpredék, mi lett ebből a házból!") Davina megmarkolta a másik oldali függöny szélét és minden erőfeszítésére szüksége volt, hogy be tudja húzni. Mikor a poros, hímzett ezüstkígyókkal díszített függöny már teljesen eltakarta az acsarkodó asszonyt, csak akkor szűnt meg a kiabálása.
- Merlinre, ez meg mi a fene volt? Bocs a csengőért, nem tudtam... - nézett rá Davina a férfira, aki kifulladva támaszkodott a falnak.
- Ez a hihetetlenül kedves nőszemély, az anyám volt - mondta Sirius keserűen. Elindult vissza a konyha felé, de megtorpant egy pillanatra. A fiatal nő vanília, és rejtélyes módon, enyhe motorolaj illatot árasztott, amitől összerándult a gyomra. - Meadowes, te motorolajat használsz parfümnek, vagy csak lemaradtam a legújabb divatról? - fintorgott és gúnyos vigyorral, lusta léptekkel haladt tovább a lépcsőn.
