Boszorkányfű ~Sirius Black ff.~

11. A Malfoy-kúria

Másnap Davina a nap korai sugaraival együtt ébredt fel. A lábai elgémberedtek, az arca összegyűrődött. Sirius nyugodtan aludt előtte, feje oldalra billenve. A boszorkány óvatosan kikászálódott a fülkéből, a férfi köré tekerte a maradék takarórészt is és kisietett a szobából.

Mivel ez az ügyelete napja volt, így már korán beigyekezett a kórházba, miután megevett pár pirítóst a konyhából.

A nap elég csendesen telt. Kicserélte a kötéseket a két vérfarkas-harapott férfin, és előre elkészítette az összes bájitalt és főzetet a jövő heti adagokhoz.
Szervezett egy tanácsadót a két férfinak, aki felkészítette őket a vérfarkasléttel járó nehézségekre és megtanította őket a kór enyhítésére szolgáló bájital elkészítésére. Mivel volt kis ideje, kiugrott az utcai hamburgereshez. Amikor odaadta Orlynak a neki szánt, mini méretű szendvicset, a manóval madarat lehetett volna fogatni.

Persze, ahogy szokott történni, amikor este lement Einhorn rendelőjéhez körülnézni, elszabadult a pokol.
Egy csapat embert hoztak be az ambulanciára, akik mind a Kóbor Grimbuszon utaztak az elmúlt két napban, és hasmenésről, hányásról, kiütésekről panaszkodtak. Az utasok hamuszürke arccal álldogáltak a folyosón a falnak támaszkodva, vagy kezüket szájuk elé szorítva ültek a váróban. Mivel Einhorn volt a másik ügyeletes, a varázslóval és házimanókkal közösen szaladgáltak a betegek körül és már majdnem reggel lett, mire mindenkinek infúziót kötöttek be, és megtalálták az ellenszert az ételmérgezés toxinja ellen.

Davina fel és le rohangált az emeletre és a földszintre és hallgatag, kissé mogorva munkatársának segített megírni a kórlapokat és jelentéseket az estéről. Miközben a varázsló behívta a rendelőjébe, hogy megbeszélje vele az egyik beteg kezelését, Davina egy ajtóra lett figyelmes, amit félig eltakart egy ormótlan gyógyszeres szekrény.

Amikor már a reggeli megbeszéléshez készülődtek, Davina azt mondta a varázslónak, hogy felmegy összerendezni a pergameneket a reggeli megbeszélésre és elköszönt tőle. Látta, hogy Einhorn a mosdó felé halad, így gyorsan besurrant a rendelőjébe.

Kissé odébb tolta a gyógyszeres szekrényt és próbálta lenyomni a mögötte rejtőző ajtó kilincsét, de persze az meg sem mozdult. Előhúzta pálcáját talárja zsebéből és elsuttogott egy, a Mordontól kapott könyvből olvasott zárnyitó bűbájt. Az ajtó egy nyikorgással kinyílt. Próbált úgy átoldalazni rajta, hogy közben kissé a szekrényt is visszahúzza.

A szoba kicsi volt, ablaktalan és szürkés csempe borította a falát. Közepén egy vizsgálóasztal állt fehér lepedővel leterítve. Az egyik fal melletti hosszú irattartó szekrényen ellenszer-kavaró szerkezet csillogott, bonyolult csövei és edényei halkan rezegtek a félhomályban. A sarokban egy régi, falig érő sötét szekrény magasodott.

A szomszédos helyiség felől ajtónyitás és léptek zaja hallatszott.

Davina a száját harapdálva pillantott körbe és jobb ötlet híján beugrott a magas szekrénybe.

Dobogó szívvel hallgatózott, vajon Einhorn észrevette e a kinti szekrény kis elmozdulását. Annyira melege lett, hogy lekapta magáról a köpenyét, és a fülét a lecsiszolt szekrényajtóhoz nyomta. Egy tompa kattanást hallott, ami úgy hangzott, mintha valaki bejött volna a szobába, ahol rejtőzködött, de aztán néma csend.

Pár percig még lélegzetvisszafojtva figyelt, aztán izzadó tenyérrel úgy döntött, kiles a szekrényből.

Résnyire nyitotta az ajtaját, de amikor körülnézett, teljesen más látvány fogadta, mint Einhorn rendelőjében. Mintha egy másik szekrényből bújt volna ki.