Boszorkányfű ~Sirius Black ff.~

7. Első lecke

/♬ Rolling Stones- Paint it Black/

Korgó gyomorral, összekócolt hajjal, egy kifakult Led Zeppelines pólóban és sárga szoknyában érkezett meg az ismerős sötét ajtó elé. Szédelegve kopogott, próbálva utánozni a Dumbledore-tól ellesett mintázatot.
Akármennyire is igyekezett, ütötte az ajtót gyengébben vagy erősebben, dobogott keresztbe vagy felfelé, az nem nyílt ki. Szitkozódva forgolódott a lábtörlőn. Csengetni nem akart, pedig már csak az tűnt az egyetlen megoldásnak, hogy bejusson. Legalábbis az egyetlen ésszerű megoldásnak.
Nagyot sóhajtott. Lassan odasétált a ház egy oldalsó ablaka elé, amit egy mintás függöny takart el belülről. "Alohomora" suttogta és megkísérelte felhúzni az ablakot, ami persze nem nyílt ki.
"Finestrapertura" próbálkozott egy kevésbé ismert, de annál hatékonyabb varázslattal és meglepetésére az ablak egy kattanással felemelkedett.

Lábujjhegyre állt és felhúzta magát a nyílásba. Egyik kezével az ablakkeretbe kapaszkodott, a másikkal a molyrágta függönyt nyitotta szét. A félhomályban éppenhogy a nappali zongoráját tudta csak kivenni a párkányról, mert kissé túl erősen rugaszkodott el a földtől bakancsával, túllendült, ezért fejjel előre elkezdett a szoba padlója felé szánkázni. A feje fölött fémes kattanások sorozata hallatszott, ahogy a függöny, amibe gyorsan belekapaszkodott, megadta magát az őt tartó fém karikáknak. A padló vészesen közeledett és immár a függönyre sem tudott támaszkodni, hogy az megtartsa.
Összehúzott szemmel várta az ütközést, de mielőtt bekövetkezett volna, egy erős kéz ragadta meg a vállát. A függöny egy utolsó kattanással végleg levált a karnisról. A lezúgó karikák egyesével koppantak a kéz tulajdonosán, aki kissé megingott, de Davina derekát és karját megragadva kihúzta a párkány széléről és letette a recsegő fapadlóra.

A boszorkány remegő térddel nézett fel. Szoknyája több helyen elszakadt, tenyerébe pedig egy szálka fúródott bele az ablakkeretből. Előtte pedig zihálva, sötét, kopott felsőben Sirius Black állt, haja zilált, borostája kissé megnyírva.

- Te meg mi a Merlin hupilila szakállát művelsz itt, Meadowes? Hogy tudtál betörni a házamba? - sziszegte kifulladva. - Nem tudtál volna kopogni? - feldúlt arccal nézett végig rajta, tekintete elidőzött erősen megtépázott szoknyáján.
Davina összeszorított szájjal húzta ki a tenyeréből a szálkát, és a férfira pillantott.
-  Hosszú percekig kopogtam, de valaki a füle botját sem mozdította - méltatlankodott grimaszolva, és mivel megszédült, megkapaszkodott a hozzá legközelebb eső fotel támlájában, korgó gyomrára szorítva a kezét.

Sirius közelebb lépett, arcán az aggodalom alig észrevehető árnyéka suhant át.
- És az volt a legjobb ötleted, hogy bemászol az ablakon, mint valami besurranó tolvaj...? - kérdezte morogva, tétován nyújtva a kezét, ha a boszorkány el találna esni, de az csak a fejét rázta.
-  Nem akartam elkésni. És azt mondtad, ne csengessek...- mondta Davina halkan.
A férfi az orrnyergét kezdte el masszírozni. Próbált komoly arcot vágni, de arcizmai nem engedelmeskedtek. Horkantott egyet, ami leginkább egy kutya boldog ugatásához hasonlított. Vállai rázkódni kezdtek, majd kitört belőle a nevetés. Mintha saját magát is meglepné a reakciója, tenyerével eltakarta az arcát.
Davina is kacagni kezdett. Egy pár pillanatig a boldog hang megtöltötte a szobát és csendülve visszahangzott a zongora fényesre súrolt felszínéről.
Szúró oldala miatt görnyedve kerülte meg a fotelt, levegő után kapkodott, és nagy nehezen leült a kanapé szélére.
- Van valami ennivaló? Reggel óta nem ettem... - kérdezte, miután nagy nehezen kifújta magát.

- Tele van a konyha, köszönhetően Mollynak - közölte Sirius és elhelyezkedett a kanapéval szembeni fotelben. - Invito szendvics hozzávalók - pálcája lusta intésére egy csapat becsomagolt batyu, tányér meg kés érkezett a nappaliba katonás rendben. Szótlanul kibontogatták a zsömlét, sajtokat és sonkát rejtő fóliákat.