Just like 𝓜𝓮 [Kenma x Female reader]

||Part 11|| Az a várva várt délután

||Reader||

Mióta reggel felkeltem tűkön ülve vártam a délután, mintha mindegyes perc tovább tartott volna, az idő elmondhatatlanul lassan telt. Egyik óra sem volt izgalmas, így még hosszabbnak tűnt a nap. Végre edzés után picit fáradtan sétáltam a buszmegállóba, most egyedül, mert Sango még maradt gyakorolni, én viszont eljöttem mivel tegnap este Kenmával megegyeztünk abban, hogy öt órakor találkozunk a házam előtt. Fogalmam sincs miért örültem ennek a kelleténél jobban, talán csak mert végre van kivel játszanom. Miután a jármű kivágott a megfelelő megállóban, otthonomba belépve s körbe nézve anyukám láttam meg, aki szokásához híven a konyhában tevékenykedett, azonban most nem főzött hanem mosogatott.

- Hazaértem! - szóltam és cipőm levettem

- Szia, hogy hogy ilyen korán itthon? - üdvözölt

Nem azért, de ezt én is megkérdezhetném tőle, csakhogy inkább most kihagyom, nem létfontosságú. Gondolom.

- Igen, pont kérdezni akartam - kezdtem bele miközben az egyik konyhaszékre ültem

- Öhm, szóval kettő dolog is van, az egyik - persze fénysebességgel vágott bele mondandómba

- Mit csináltál? - aggódó és kissé ideges tekintettel figyelt

Komolyan, a szülők miért mindig először a rosszra gondolnak? Esélyt sem kaptam arra, hogy elmondjam.

- Még el se mondtam anya! - förmedtem rá

- Oh, igen-igen folytasd csak - fújt ki egy mély levegőt

- Szóval, ma egy barátommal tölteném a délutánt - folytattam tények közlését

Lehet a "barátommal" erős kijelentés volt körülbelül kettő napnyi ismeretség után. Vagy esetleg félre értette volna ezt a megnevezést?

- Barátoddal? Van fiúd? - szinte kicsattant az örömtől, nekem pedig egy kisebb görcs rándult a gyomromba

Igen, félreértette..

- Úgy értettem a barátot, hogy haver.. - válaszoltam görcsösen

- Oh, öhm.. persze, bocsánat - az eddigi mosolya pedig eltűnt

- Akkor elmehetek ötkor? - tértem vissza a lényegre

- Menjél, és mi a másik? - érdeklődött tovább

- Tudod, hogy a röplabda klub tagja vagyok, az iskola pedig megszervezett egy hetes tábort, a kérdés pedig az, hogy ugye mehetek? - tettem fel kicsit félve

- Örülök, hogy ha nem itthon ülsz mindig, olyan nehéz téged kirángatni a szobádból, mikor Sangoval mész ide-oda az is egy megkönnyebbülés. Ezért az én válaszom igen, apáddal is megbeszélem. Szerintem ő is bele fog menni - mosolygott rám s simított végig karomon

Szemet forgatva válaszoltam

- Köszönöm - vigyorogtam

- Lehetne még egy kérésem? - vakartam meg tarkóm

- Tessék - figyelt rám

- Ki tudnál pótolni? Van egy új játék ami a napokban jelent meg és már csak egy kicsi hiányzik hozzá - vigyorogtam kínosan

Utáltam mindig is pénzt kérni, olyan kényelmetlen.

- Hozd a táskám, ott van az előszobában - s egy nagyobb sóhaj keretei között mutatott az előbb említett helység felé

Lábujjhegyen futottam a szütyőért, szélsebesen is siettem vissza a nőhöz. Pénztárcájában matatva fogott meg egy papírt és nyomta azt kezembe.