Just like 𝓜𝓮 [Kenma x Female reader]

||Part 12|| Kenmás délután

||Reader||

Elég esetlenül álltam Kenma előtt, mivel gondolataimban az illető körül forgott minden, egy ideje már bambulhattam, ebből pedig az előttem álló személy sóhajtása zökkentett ki. Megráztam fejem és zavart mosoly jelent meg arcomon.

- Akkor induljunk meg, mint a válóper - a fejemen ugyanúgy virított az a kínos mosoly emiatt a megnyilvánulásomért, ha azt mondom nagyobb reakciót vártam erre mint amit kaptam, nem hazudok. Kicsit összeráncolta a homlokát, majd ezt egy szokásos semmitmondó ábrázat követett.

Semleges tekintetével indult el egy irányba, ami feltehetőleg az ő otthonukhoz vezet, én utána sietve felzárkóztam, majd felvéve a tempóját sétáltunk. Az út csendesen telt, leginkább azért mert egyikünk se tudott mit mondani, bár engem nem igazán zavart ez most, helyette az újabb ismeretlen környéket csodáltam. Mindenféle színben ilyen-olyan virágok pompáztak amik finom illatot árasztottak, a nap is lemenni készült de még az égen tündökölt ahhoz képest magasan. A kulcs csörgésére eszméltem fel, mivel a tájat igen koslattam és emiatt elfelejtettem a körülöttem történő dolgokat, a fiú az ajtót nyitotta ki, majd "úriember" módjára bement előttem, azt hittem még nekem is vágja a kitárt tárgyat.

- Bocs, csak a megszokás - magyarázkodott alig hátra pillantva

Értem, én is megszokásból neki csapok az emberekhez tárgyakat, nyilván. Vállat rántottam, ezután követve példáját levettem én is cipőm, Kenma után koslattam, egy fél pillanatra oldalra néztem, hogy a házat belülről is szemügyre vegyem, persze én meg a hátának neki mentem, viszont még így is az előszobában voltunk. Felém fordult és szólásra nyitotta száját:

- Allergiás vagy a macskákra? - próbálta megtudakolni, váratlan egy kérdés volt, arra számítottam, hogy egy " Kérsz inni vagy valamit?" illetve hasonló dolog lesz megfogalmazva. Ehelyett kaptam egy ilyet, kérdőn tekintettem, pedig nagyon is jól értettem amit feltett, mire ő készült megismételni az előzőt:

- Azt kérdeztem ho- nem hagytam, hogy befejezze, szimplán beléfojtva a szót rá vágtam neki a választ

- Mi? Nem! Nem vagyok - hadartam el

- Akkor jó - motyogta

- Erre van a szobám - mutatott a folyosó végére

Miután beléptünk, először is Kenma bódító illata szállt orromba amitől elkezdtem tízszer zavartabban érezni magam, olyan érzés fogott el mint, amikor a festett hajú megmentette az arcom attól, hogy az a betonnal találkozzon. Aztán akkora erővel rántott akkor vissza, hogy neki estem mellkasának és abban a helyzetben érezhettem meg szédületes aromáját először. Szerintem csak az ő szobája többe kerül mint az én életem, körül nézve, a falon egy tévét azalatt egy kisebb asztalt a konzolnak vettem észre. Ezzel szembe a szoba közepén egy kicsit nagyobb ágy, mint egy egyszemélyes amin egy egyszerű fekete-fehér takaró és párna volt, de francia ágynak nem mondható el. Az ajtó mellet könyvespolc volt található bár egy darab könyv se helyezkedett el rajta, annál inkább több játékoknak a dobozai. Egyik sarok részen egy asztal volt monitorral s gépházzal rajta, plusz ez előtt egy gamer székkel. A papírzacskóból kiszedte a tartalmát, majd azt elindítva a tévén megjelent. Szembetűnő volt a játék gyönyörű grafikája, amit az előbb említett eszköz csak jobban átadott, azt csodáltam miközben a pudingra hasonlító hajú fiú kizökkentett ebből.

- Ülj le ahova akarsz - közölte miután látta, hogy azóta nem nagyon mozdultam arrébb mióta beléptem a helyiségbe. Bólintottam s a földön helyet foglaltam.

- Mindjárt jövök - azzal távozott

A szoba ajtaja résnyire nyitva maradt így azt bámultam, mert arra vártam mikor jön vissza Kenma. Azt hittem kijjebb nyílt az előbb említett dolog, de aztán elkönyveltem annak, hogy csak túl sokáig pásztáztam azt és képzelődöm, letekintettem a padlóra majd egy fekete néhol fehér foltos cica lépkedett felém. Mérhetetlen édes volt, félénken közeledett, ezért óvatosan kinyújtottam kezem, hogy megtudja az szaglászni. Elkezdett dörgölőzni míg végül az ölembe feküdt és hagyta, hogy simogassam. Időközben gazdája is visszatért.