Just like 𝓜𝓮 [Kenma x Female reader]

||Part 8|| Kicsit szétesve

||Reader||

Miután elköszöntem a többiektől, Kenma is így tett s arra indult meg amerre én. Kettesben maradtam a festett hajúval, ezzel eddig nem lett volna baj. Csak sosem voltam ilyen helyzetben egy fiúval, kéne mondanom valamit? Vagy csak csendben sétáljak? Ezen a környéken egyszer sem láttam, sosem járt erre, vagy az én figyelmem kerülte el? Emésztettem magam ezekkel a kérdésekkel, oly annyira elbambultam, hogy lábam megakadt egy buckában s a föld felé közeledtem arccal. Meglepődöttségemben azt sem tudtam mit csináljak, mikor hirtelen visszarántottak. Olyan erővel húzott fel Kenma, hogy neki csapódtam mellkasának s illata egy pillanatra orromba szállt. Nem tudom mihez hasonlítani ezt az illatot, egyszerűen csak nyugtató. Még egy mélyet szívtam a kellemes aromából, ami akár meg is bódítana. Gondolataim ezen cikázva én is meglepődtem, miket nem gondolok?

- Jól vagy? - kérdezte egy csepp aggodalom nélkül

Egy szót sem szóltam csak arcát bámultam amit a nap lemenő fényé világított meg. Kérdőn nézett rám, mert én még mindig bambán figyeltem őt.

- K-köszönöm - préseltem ki magamból végre a szót

Kikerülve engem ment tovább nintendoval a kezében s mit sem törődve velem lépkedett. Sietősre vettem én is magam s felzárkózva mellé jutott eszembe egy kérdés amit felakarom tenni neki.

- K-kenma.. - Kezdtem bele motyogva s ujjaim piszkálva
Majd csak egy hümmögést kaptam válaszul

- ..Nincs kedved ma játszani? - tettem fel kérdésem
bátortalanul

Rávezettem tekintetem, féltem a válaszától. Most először lenne, hogy valaki akit személyesen ismerek játszik velem, Sango nincs oda ezekért. Nem esne rosszul a nemleges válasza, mivel nem tudom igazából ki ő, mégis a kisugárzása azt sugallja, hogy ez bizony változhatna s akár jóban is lehetnénk.

- Jó - egyezett bele röviden

Mérhetetlenül örültem neki, hogy nem utasította vissza, nem is tudom megfogalmazni, hogy ez miért váltotta ki belőlem. Látótávolságba került a ház ahol lakom, míg oda értünk inkább csendben caplattam tovább. Hirtelen megálltam, majd elköszöntem tőle, de mivel annyira belevolt merülve a játékba valószínű nem hallotta, mert nem köszönt vissza. Házba belépve édesanyámmat láttam az ebédlő asztalnál ülni fejét fogva, s az ajtó nyitódásra odakapta tekintetét. Mikor pedig meglátott aggódó tekintete megkönnyebbült.

- Merre jártál? - kérdezte remegő hanggal, mit sem idegessel.

Arról nem szóltam neki, hogy ma nem leszek itthon, telefonom előkotortam zsebemből s kikerekedtek a szemeim mikor tudatosult bennem, hogy tizenkétszer hívott. Erős bűntudat kezdte marni a mellkasom, mivel míg én jól éreztem magam, ő betegre aggódhatta magát.

- Sajnálom.. anya - hajtottam le fejem

- Sangoval voltam a parkban - fejeztem be továbbra is a padlót pásztázva

- Szólhattál volna - simított végig fejem tetején

- T-tudom, ne h-haragudj - dadogtam összevissza a bűntudattól

- Apád a nappaliban van, köszönj neki - mutatott az előbb említett helyiség felé
Bólintottam egyet s elindultam a hang irányába, ugyanis a tévéből beszélő nő motyogását hallottam.

- Szia, apa - köszöntem halkan

- Jó estét - szemével villámokat szórt

- Ugye tudod, hogy édesanyád hányszor hívott - vont kérdőre

- I-igen - makogtam

- Helyes, legközelebb szóljál neki, nem szokásod elhagyni a házat ha nem kötelező - mondta teljesen nyugodt hanggal

- Rendben - értettem vele egyet

Lépcsőn fellépdelve s szobámba érve levágtam magam ágyamba. Vajon Kenma hazaért már? Észrevette, hogy lecsatlakoztam tőle? Érdekelte egyáltalán? Most meg mit nyaggatom ezzel magam? Táskámból kis kütyüt elővettem és elindítottam a játékot, pár perc múlva kaptam is egy meghívást, Kenmától. Eléggé élveztem vele játszani, nem olyan sokat beszélgettünk, de egy pár dolgot megtudtam róla. Nem tudom mennyi ideje játszhattunk, de mikor egy negyed óra múlva se kaptam választ ránéztem az időre. Azt hittem kiesik a szemem, hat óra huszonötöt mutatott, az ébresztő nem is szólt, realizáltam, hogy én még zuhanyozni se mentem el. Hatalmas sebességgel suhantam a fürdőbe, beérve a gyorsaság miatt megcsúsztam a szőnyegen és neki vágódtam a zuhanykabinnak, időm se volt arra, hogy most azzal foglalkozzak mi fáj vagy mi nem. Becsesztem magam a víz alá és fürödni kezdtem, úgy kapkodtam, hogy kezemből a tusfürdős doboz kicsúszott ami egyenesen a lábfejemen landolt.
Miután kiszitkózodtam magam, körbe tekertem testem egy törölközővel s szárítkoztam, felkapkodtam egyenruhám, bepakoltam tancuccaim, lépcsőn lefelé rohanva, s leérve egyből az ajtó felé mentem. Felvettem cipőm, ajtót nyitottam és kiléptem, magam után becsapva azt. Eszembe jutott, hogy az edző ruhám fent maradt, szóval azért visszarohantam. Az ágyon hagyott készülékeket is zsebre vágtam, aztán már tényleg elindultam. Buszmegállóba menet előjött a hiányérzetem, mit hagytam volna otthon? Gondolkoztam magamban. Járműre szállva tanakodtam tovább, de nem jutottam semmire, szemeim elkezdtek egyre nehezebbé válni. Szinte elaludtam, mikor megérkeztem oda ahol lekell szállni. Osztálytermembe érve, szokásos helyemre ültem és elfeküdtem a padon, fejem az ablak felé fordítottam. Egy ismerős hangot véltem felfedezni.

- Ohayo, Y/N - áradt hangjából az energia
Én pedig úgy szét voltam esve, azt se tudtam merre vagyok arccal előre. Kezem fellendítettem köszönés képpen.

- Mi van, történt valami? - érdeklődött barátnőm
Fejem felé irányítottam s szemeim alig birtam nyitva tartani szemeim. Arca olyan meglepődöttséggel, aggodalomnál és ijedtséggel volt keverve.

- Veled meg mi történt? Aludtál? Ugye tudod, hogy hatalmas gucci kollekciók vannak a szemeid alatt? - kérdezett végig

- Egész éjszaka - ásítottam bele

- Kenmával játszottam - sóhajtottam, majd jól belevágtam a fejem a faasztalba

Haliho, a tegnapi részt ma ahogy ígértem, bepótoltam<3 az összes rész közül most ez lett a leghosszabb, remélem tetszett.

Nem látok különbséget 💀