||Reader||
Miután Bokutoval indítottam a reggelem együtt tértünk be az ebédlőbe, hogy megkezdjük az étkezést. Tányérjainkon bundáskenyér volt zöldségekkel, miközben fogyasztottuk a reggelinket, evés közben Kenma után kutattam, de nem igazán találtam sehol sem őt a szememmel. Aztán egyszer csak Rei felhozta Kuroo ötletét, meglepődtem ezen hiszen Sangoval nem említettük neki és ez ki is zökkentett a keresgélésből.
- Nemrég találkoztam Kurooval, a Nekoma csapatkapitányával, ő mesélte nekem az ötletét, amit tegnap este találtak ki - vezette rám tekintetét, biztos vagyok benne, hogy a fiú mondta neki, hogy ott voltam én is
- És mit talált ki? - kérdezte Kazue s szőkés válláig érő haját füle mögé tűrte
- Azt hogy holnap este felé tarthatnánk egy ilyen összejövetel félét az egyik teremben, aztán az jönne aki akarna - rántott vállat majd folytatta az evést
- Igazából menjetek ha szeretnétek, valószínű én is ott leszek - nyelte le a falatot
Reggeli után tartottunk egy fél órás pihenőt, hogy amit megettünk ne köszönjön vissza. Mai nap inkább a nyitások és fogadások gyakorlása volt, a háló két oldalára szemben egymással felálltunk, mind eközben a közelünkben a Karasuno és a Nekoma volt. Hinata állandóan Kenmán lógott, ami feltehetőleg pluszban fárasztotta, a figyelmem inkább rajtuk ragadt mint az eredeti feladatomon. Én Sangoval gyakoroltam s most ő volt a soros aki szervált és nekem kellett fogadni, vagy kellett volna. Mivel a szemeim a két fiút stírölte a labda nem éppen az alkaromra érkezett, pont fordultam vissza így a hatalmas sebességgel száguldó kerek tárgy inkább telibe az arcomba csapódott, aminek következtében hátra estem. Mire mindenki rám nézett, volt akinek a felnevető hangját hallottam.
- Áhh, baszki - kaptam a kezem az orromhoz
- Y/N! Jól vagy? - szaladt hozzám legjobb barátnőm, majd szép lassan körbe vettek a többiek is
- Nem - néztem rá értetlenül
- Most vágtál arcon - elemeltem az arcomtól a kezemet, amin vér volt, egy ütemet kihagyott a szívem mivel nagyon megijedtem és kétségbeesetten néztem fel Sangora. Az eddigi nevető hang is elcsendesült.
- Hallod, nyugi, na Y/N nyugi - nyugtatott a lány
- Feltudsz állni? - kérdezte Fujiko
- B-biztosan - próbáltam felkelni a földről s egy kis segítséggel sikerült is, Fujiko tartott az egyik oldalról míg Sango a másikról
- Elviszünk egy csaphoz - mondta továbbra is Fujiko
Miután odaértünk megmostam az arcom és megvártuk amíg eláll a vérzés, ami tellett egy kis időbe, a fejem iszonyatosan fájni kezdett és szédülni is, lassan vissza sétáltunk én pedig egyik kispadra le is ültem.
- Igyál! - nyomta a kezembe a kulacsot Rei, felszólítására csak bólintani bírtam
- És pihenj egy kicsit - tette hozzá aztán visszament a többiekhez gyakorolni
A falnak dőltem és úgy néztem tovább az eseményeket, viszont a fejembe állandóan belehasított az éles fájdalom és továbbra is szédültem. Mivel a bemelegítésnél megizzadtam rendesen elkezdtem fázni is, nyilván nem volt pulóver nálam és a csapatunkból senkinél sem volt tehát elkérni sem tudtam. Fázva ugyan de elaludtam ülve.
||Kenma||
Shoyo hozta a szokásos formáját és ma is pörgött illetve teli volt energiával. Míg pihentünk oda jött hozzám és mesélt mindenről ami hirtelen eszébe jutott. Ez idő alatt Y/N elég feltűnően bámészkodott felénk, nyilván egész végig tudtam róla, és elég zavarba ejtő is volt. Mikor pedig ezzel valószínű tudatosult elkapta a fejét, amit pedig egy labda eltalált. Először nem tűnt komolynak, de amikor elkezdték nyugtatgatni őt azzá vált. Ezek után asszem Sango és egy másik lány elkísérte valószínűleg egy csaphoz, amikor pedig visszatértek Y/N egy padra leült. Mi eközben továbbra is pihenőn voltunk, egy olyan öt perc múlva folytattuk a gyakorlást amit nem sokkal az Aoi Tori egyik játékosa szakított meg egy igen érdekes indokkal.
YOU ARE READING
Just like 𝓜𝓮 [Kenma x Female reader]
FanfictionY/N legjobb barátnőjével Sangoval röplabdázik az Aoi Tori középiskolában első évesként. Nem sokkal később pedig össze is ismerkednek az ikonikus Nekoma röplabda klubb duójával. Y/N mit sem sejtve arról mennyire változik meg az élete.. Első könyvem...