Just like 𝓜𝓮 [Kenma x Female reader]

||Part 20|| Kenma egy őrült..?

Kenma az asztalánál én pedig az ágyán a forró bögrével kezemben, a fiú valamit nagyon csinált a gépen de nem igazán tudtam rájönni, hogy mit. Szépen lassan megiszogattam a bögre tartalmát ami egyébként nagyon finom volt és jól is esett ez idő alatt pedig Kenma már rég játszott valamivel. Indokolatlanul frusztrált ez, azt akartam, hogy velem foglalkozzon, hogy minden figyelme rajtam legyen.

- Hé, Kenma! - szólítottam meg

- Igen - enyhe unott hanggal válaszolt

- Szeretnék veled beszélni - céloztam arra, hogy fordulhatna felém

- Figyelek - ugyanúgy játszott és még csak egyszer sem fordult hátra

- Kenma kérlek.. ez fontos számomra - sóhajtottam egyet annak révén, hogy ne könnyezzek be

Végül a fiú hátra fordult felém székében és megállította a játékát amin meg is lepődtem.

- Köszönöm.. - mondtam halkan - Szóval arról lenne szó, hogy tudod a táborban elaludtam nálatok.. a te ágyadban csak nem éppen veled - fújtam ki a levegőt feszültségemben - És emiatt vesztem össze Sangoval - temettem arcomat a tenyerembe és ezen a ponton már nem bírtam visszatartani a sírást

- Y/N.. - hangja bizonytalan volt, ahogy kimondta nevem, a szólításra én meg felnéztem de csak egy ijedt arccal találtam szembe magam - N-Ne sírj! - ő továbbra is csak pánikolt

- Hát csak tudod.. - szipogtam - Mégis csak az egyik legfontosabb személyt árultam el akaratomon Kívül.. de-de én nem akartam, érted? Kenma.. érted? Én veled akartam aludni és nem Kurooval - zokogtam, a könnyeimtől már semmit sem láttam és ettől az erős sírástól a fejem is kezdett megfájdulni - Engem nem érdekel Kuroo! Nem akarok tőle semmit! - fogtam továbbra is a fejem viszont Kenma arcából semmit sem tudtam kivenni, egy biztos, meg volt rémülve

Amire nem számítottam, hogy Kenma majd odasétál hozzám és karjait körém fonja finoman akárcsak porcelánból lennék. Az igazat megvallva emiatt én csak jobban zokogni kezdtem és úgy szorítottam magamhoz a fiút mintha az életem múlna rajta. Illata mennyei volt.

- Y/N.. - szólított meg lágy hangon - nyugodj meg - emelte meg fejem és törölgette a patakokban folyó könnyeim

Így, hogy most már többnyire láttam valamit realizáltam, hogy mi farkasszemet nézünk egymással. Ő előttem állt és kezében tartotta fejem államnál fogva s nagyon lassan elkezdett az arcom felé közeledni, lehunyta szemeit aztán az ajkait az enyémnek nyomta. Hirtelen nagyon meglepődtem de amint feleszméltem viszonoztam tettét. Ebből egy lassú érzelmes csókolózás alakult ki közben beletúrtam hajába ő pedig engem hátra döntött és felém került. Viszont amint tudatáig eljutott a történések menete egyből lemászott rólam s rám sem nézett.

- K-kenma..? - néztem rá sokkban a történtek miatt

- É-én nagyon sajnálom, nem igazán tudom mi ütött belém - látszott rajta, hogy a saját tettei összezavarták teljesen - őszintén sose gondoltam volna, hogy ilyet mondok.. de elkapott a hév. Egyszer sem képzeltem el, hogy ilyet csinálok

- Hogy hogy? - érdeklődtem

- Mert engem nem igazán érdekelnek a lányok, a romantika..

De ha nem érdekli őt ezek.. akkor most ezt miért? Vagy mire véljem? Én voltam most a tesztalany szóval így meg tudott győződni arról, hogy ezt tényleg úgy van ahogy?!

- De te valahogy más vagy - jött zavarba és el is kapta a tekintetét rólam

- H-hogy érted..? -