Más vagyok mégis szeret

Lebuktam

Mikor lett nekem ekkora fizikai erőm?

Ijedten néztem a srácot aztán magamat.
– Mi a fasz vagy te? – nézett rám ijedten a vérét törölgetve. Kirohantam a teremből aztán a suliból és a belváros felé vettem az irányt. Beültem egy kávézóba, kértem egy italt és a gondolataimba temetkezve próbáltam feldolgozni az eseményeket. Sohasem tapasztaltam még ilyet és ilyen erős érzelmeim még nem voltak. Lehet, hogy azért nem tudtam róla?

Miután lenyugodtam - ami eltartott körülbelül két óráig - sétálni indultam. Ha jól emlékszem valami vásárló negyedben kötöttem ki. Sikátorok, színes házak, árusok, meg mi egy más és bármennyire is szép, de soha nem élnék itt túl zajos és nyüzsgő. Az árusokat nézegettem egy darabig aztán neki dőltem az egyik épület falának, az egyik sikátor mellett volt. Egy ideig néztem ki a fejemből, de hirtelen befogták a számat és behúztak a sikátorba.

Sötét volt és alig láttam valamit. Persze, hogy ennyire szerencsétlen vagyok.
– Miattad köröznek, pedig téged kéne megölni. – hallottam.
– Ki beszél? –
– Pontosan tudod te. –
Hallottam ahogy közelebb jön és megláttam az arcát. A töri tanár. Mi a francot keres ez itt?
– Akkor nem tudtalak megölni, pedig meg volt rá az alkalmam. De most itt vagyok, és te pedig nemsokára halott leszel. – mondta őrülten vigyorogva. Komolyan kezdtem félni.
– Úgy van, nőjön csak. –

Kétségbe esve néztem fel a szarvamra, ami már több mint láthatóra nőtt. Gyorsan kellett döntenem mit csináljak, aztán bevillant. Behúztam neki, de ez közel sem volt olyan, mint amit akartam.
– Pihe könnyű. Milyen gyönyörűen fest majd ez a fajta szarv a falamon. Fekete még nincs. –
Úgy van, hergelj még!
– Nem kapod meg. –
– És ez a test is. Milyen lenne ezt érezni magam alattam. –
Itt kapcsolt át a kapcsoló.

Hasba rúgtam, és a szemközti falon kötött ki. Miután feltápászkodott, felém rohant. Előhúzott egy sokkolót és kihasználta a meglepettségem, ami miatt elég volt csak egy pillanatra hozzám érintenie és már padlón voltam.
– Most mit fogsz tenni, szörnyike? – mondta gúnyosan és arcon rúgott. Kifolyt az orromból a kék vér, és alig álltam a lábamon. De azt tudni kell rólam, hogy nem vagyok feladós típus. Összeszedtem magam, és az alkaromra támaszkodva próbáltam legalább felülni viszont az a barom meg rám taposott, és emiatt visszaestem. Fájt mindenem, a vérem folyt, a szarvam teljesen kinőt.
– Ha megöllek és utána távolítom el a szarvat akkor békésen halsz meg. Viszont, ha még az élő, fejedről szedem le láthatom ahogy szenvedsz. Pont ahogy a magad fajtának kell. –

Na emlékszetek arra mikor azt mondtam, hogy a szarv is úgy fájhat úgy akár egy törött csont. Na. ez a beteg pedig pontosan ezt akarja elérni. Hogy fájjon.
A látásom kicsit elhalványult és csak a fülemre hagyatkozhattam. Hallottam ahogy a földre zuhan valami. Abba biztos voltam, hogy a felettem álló volt az, de hogy?
– Veled csak a baj van. – hallottam. Az illető neki támasztott a falnak. Fekete pacát láttam, egy feltételes arccal.
– Gyönyörű. – mondta lélek melengető kicsit rekedtes hangon.
– F-fáj. – nyöszörögtem és lehunytam a szemem. Éreztem ahogy két erős, és meleg kar felemel. Ezek után első emlékem az, hogy otthon fekszem. Hogy hogyan kerültem haza az is egy jó kérdés. Felültem az ágyamon, és kinéztem az ablakon.
– Végre felébredtél. – jött be anyám a szobámba.
– Hogy kerültem haza? –
– Pont ezt akartam megkérdezni. –
– Ezt hogy érted? –
– Hát kint az erkélyen aludtál. –
– Mi? –
– Úgy volt, hogy kaptunk egy hívást, hogy az erkélyen fekszel. –
Vagyis van valaki, aki látott.
– Ki volt a telefonáló? –
– Honnan tudjam én azt? A rendőrségnél biztos vissza hallgathatod. –
Basszus. Egy ismeretlen ember látta az átalakult énem. Ebből nagy bajom lehet.
– Kösz. –