Más vagyok mégis szeret

Megint

- Ki gondolta volna, hogy a nagy főnök lánya és örököse is egy olyan korcs mint te. - nézett rám most már rám tarva a fegyvert.

Halálra voltam ijedve és pontosan tisztában voltam azzal a ténnyel, hogy ha akarná most rögtön megölhetne és ahogy 2 mondta kiállítási darabként végeztem volna. Hallottam ahogy megint megszólal egy fegyver de ezúttal nem a férfi fegyvere volt az. A hang mögüle jött. A férfi eldőlt mint egy darab fa és mögötte egy gyógyuló félben lévő 2 tűnt fel. 
- Gyere! Nem hiányzik még több vadász. - mondta és sántikálva ment tovább. Látszott rajta, hogy alig tud járni így inkább megkértem, hogy támaszkodjon rám. Sokáig mehettünk és már éreztem, hogy közel lehetünk a kijárathoz, mert szirénákat hallottam. Mentünk még egy jó darabig amikor egy kommandó csapat tűnt fel. 
- Felix. - hallottam Ray hangját az egyik kommandós ruha alól. - Jól vagy? - 
- Én jól vagyok de a hölgynek orvosi ellátás kell. - 
Nem kellett többet mondanom Ray máris felkapta a 2-t és kiindult vele az épületből velem együtt. Amikor kiértünk rendőrök, és mentősök sokaságát lehetett látni. Ray a 2-t a mentőautóhoz vitte ahol ellátták a sebét. Hirtelen hallottam ahogy egy fegyver eldördül és én meg a földre estem. 

Csipogás, emberi hang, fémek csörömpölnek aztán minden sötét. 
Amire ezek után először emlékszem az az, hogy valaki fogja a kezem és a hangja ahogy beszél hozzám megnyugatatt. Lassan, nyitottam ki a szemem és egy kisírt szemű Dannel találtam magam szemben. 
- Szia. - mondtam halkan mert beszélni nem nagyon volt erőm. 
- Szia, királylány. - szipogott. - Sajnálom, hogy nem tudtam segíteni. Ha ott vagyok nem történik ez meg, de most már vége. Mindenkit letartóztattak és kihallgatnak még most is. Már nem vagy veszélyben. - hadarta el egy szuszra. 
- Csak a golyó amit belém lőttek az az egyetlen veszélyes jelenleg. -
Megpróbáltam felülni de a gerincembe égető érzés nyílalt. 
- Ne mozogj! Csak pár órája műtöttek. - simogatta meg a fejem és befeküdt mellém. Óvatosan átölelt és pont ekkor lépet be az orvos Tara, Zack és Ray társaságában. 
- Láttom már megint együtt találunk rátok. - vigyorgott Tara és az orvosra nézett. Ugyanaz volt aki az autóbalesetemnél is segített. 
- Őszintén szólva meglepett, hogy ennyi mindent képes voltál kibírni. Ha ember lennél elvesztetted volna a lábad. - mosolygott bükszén az orvos. 
- Te sehogy sem tudsz megdögleni haver. - nevetett Zack amin én mosolyogni kezdtem. 
- Még egy hétig biztosan lábadozni fogsz, viszont a gyógyulásodnak köszönhetően ez lehet kevesebb is lesz. - mondta az orvos mire Dannek és nekem is felcsillant a szemünk. 
- Na jó szerintem hagyjuk a gerle párt egy kicsit. Majd visszajövünk ha nem tapadnak ennyire egymáshoz. - nevetett Tara és kivonszolta Zacket. 
- Várj, Ray. Mi van a hölggyel akit meglőttek? - 
- Prímán van. Nem messze innen van a szobája de meg ne probálj egyedül oda menni. -  
- Nem fogok. -
Ray rám mosolygott és elhagyta a  szobát.
- Annyira hiányoztál. Nem is értettem, hogy tűnhettél el egy hétre. -
- Mi? Egy hét telt el? -
Dan rám mosolygott.
- Meccsünk lesz pont egy hét múlva. Eljössz? -
- Végül is miért ne. - vontam meg a vállam és rámosolyogtam.
- Most hagylak pihenni. De bármikor írhatsz és itt leszek, oké királylány? -
- Még mindig fiú vagyok. -
Felkuncogott és rátapadt az ajkaimra. Érzékien kezdte ízlelgetni a nyelvével az ajkam. Mikor elváltunk a fejét a nyakamba fúrta és megpuszilt.
- Később jövök Fex. - mondta és elhagyta a szobát. A szarvam teljesen ki volt nőve a boldogságtól. Nyakig betakaróztam és pillanatok alatt elaludtam.  

Eltelt egy hét és ma két dolog is lesz. Az egyik az, hogy kiengednek a kórházból. A másik pedig az, hogy ma lesz Dan meccse. Nagyon izgulok érte. Bármikor amikor beszélt róla nagyon izgatottnak tűnt. És ez átragadt rám. 
- Na fiatal ember Ray kint vár rád. Többször ne sérülj meg. A ti gyógyulásotok is lehet véges. - mondta szórakozottan az orvos.
- Köszönöm. - mosolyogtam barátságosan. 
Kint egy izgatott Tarával találtam magam szembe aki rögtön a nyakamba ugrott. 
- Kis homokos lakótárs. - vihogott. 
- Hagyd abba! - szóltam rá játékosan mire elengedett és odaengedett Rayhez. 
- Már vár rád otthon valaki. - mosolygott majd beültünk a kocsiba. Nem tudtam elképzelni ki várna rám. Dan és Zack a meccsre gyakorolnak. Ebből a gondolat menetből kihagytam valakit. A házba beérve a szobámba mentem lerakni a cuccom és amikor kimentem egy ismerőssel került össze a tekintettem. 
- Szia Felix. - köszönt mosolyogva. 
- 2 te mit keresel itt? - 
- Na nem is mondtad neki a nevem Ray? Gonosz vagy. - mondta tetetett sértetséggel. 
- Bocsi Liz. - kuncogott Ray. 
- Szóval most már Liz a neved? - 
- Hivatalosan Lizzy de igen. - mosolygott. 
- Sok minden történt az egy hét alatt amiről te nem tudsz. - nevetett Tara.
- És megtudtahom, hogy mit nem tudok? - 
- Kicsit később igen. - vigyorgott és bement a szobájába. Mielőtt még becsukhatta volna az ajtót láttam Elenát fehérneműben. Már tudom miért nem jön el a meccsre. Elmosolyodtam ezen és bementem a szobámba. Minden úgy volt ahogy eljöttem két hete. Nem szokásom rendet rakni a szobámba, mert általában nincs olyan nagy rendetlenség, de most azt a kevés cuccot is ami kint volt elpakoltam unalom üzés gyanánt. Utána megcsörgettem Zacket hátha van egy kis ideje, de nem vette fel. Nem is csodálkozom. Valami nemzetközi téma is benne van a dologban amennyire tudom. 
- Kölykök, gyertek enni. - hallottam egy fél óra múlva Liz hangját. Felpattantam az ágyamról és futva mentem a konyhába. Nem mondnom, hogy nem kívántam vissza a kórházi kosztot. 
- Ennyire rossz volt a kaja? - kérdezte Ray látva az ételt istenítő szemeim.  
- Én is így néztem a kajára amit a kórházból kijövet adtál nekem. - vont vállat Liz és leült az asztalhoz. 
- Szóljak a párocskánknak? - 
- Nem kell. Egész héten ezt csinálták. Öt perc múlva jönnek. - 
- És tud rólunk? - 
- Tudtommal nem. Viszont Tara nem akar előtte titkolózni úgyhogy elképzelhető, hogy nem sokára elmondja neki. Persze előtte velünk is kell beszélnie. - 
Bólintottam jelezve, hogy értem. Enni kezdtünk és ahogy Ray mondta nagyjából öt perc elteltével kijöttek a szobából. Tara nagy vigyorral az arcán jött, utána pedig a meglehetősen hallgatag barátnője. Leültek az asztalhoz és ők is neki kezdtek az evésnek. Teljes csönd volt közöttünk. Nem mintha bármit is meg kellett volna beszélnünk de számomra egy kicsit rossz volt ez a nagy csönd. Szerencsére gyorsan meg volt az ebéd így mindenki ment a dolgára. Éppen a telefonomat nyomkodtam mikor Ray bejött. 
- Felix. Vendéged van. - mondta és elállt az ajtóból. Zack jött be a szobámba. 
- Hello haver. - köszöntem neki amikor szó nélkül levágta magát a fotelembe. Elég gondterheltnek tűnt. 
- Mi van veled, Zack? Nem szoktál ilyen lenni. - 
- Nem tényleg nem viszont kis pados leszek a meccsen. - 
Esküszöm nem vagyok ilyen, de akkor majd nem elröhögtem magam. 
- Ne kezdj röhögni! Kezdő akartam lenni. Erre padon kell ücsörögnöm. - 
- Azért ez biztos nem ennyire borzalmas. - 
Unottan nézett rám és szinte hallottam ahogy pörög az agya azon amit mondtam. Egy kis idő után egy ,,talán igazad van" arcot vágott. 
- Eljössz a meccsre? - kérdezte egy kis csend után.
- Dannek megígértem, hogy megyek. -
- Szóval csak miatta mész? -
- Dehogy. Miattad is. Most már nem vagyok annyira veszélyben, szóval szeretném élvezni az életemet. -
- Ez azért megnyugtatt. - nevetett fel kínosan. - Oh, jut eszembe. Amíg téged kerestek én összeismerkedtem egy lánnyal. -
- Csak nem szerelem van a levegőben? - vigyorogtam mint a tejbe tök.
- De, azt hiszem. Mármint még csak alakulgat, de úgy érzem lesz is belőle valami. -
- Mesélj róla! -
- Milyen kíváncsi lettél hirtelen. - nevetett mire én csak megforgattam a szemem. - Szóval szőke, és kék szemű. Alacsony és nagyon aranyos. Külsőre és belsőre is. Általában szoknyában van de nem az a picsa kidúgos fajta. Szemüveges és borzasztó okos. -
Őszinte leszek még életembe nem hallottam Zackket ilyen átéléssel beszélni valakiről.
- A nevét tudod? -
- Aha. Leslie. -
- Wow haver. Azt hiszem megütötted a fő nyereményt. -
- Vele biztosan. Elhívtam a meccsünkre és igent mondott. -
- Na várjunk. Azért akartál kezdő lenni mert ő ott lesz? -
- Hát ja. Tulajdonképpen. -
- A kis szerelmes. - nevettem.
- Mondja az aki a suli mögött smárol a pasijával. -
Én csak vigyorogtam ezen. Beszélgettünk meg egy darabig aztán mire feleszméltünk Zacknek mennie kellett vissza.
- Ott találkozunk haver. - köszöntem el tőle az ajtóban.
- Szia. -
- Szia. -
Visszamentem a házba és furcsa hangokat hallottam Tara szobájából, de inkább nem néztem utána. A szobámba bementem és a ruhás szekrény előtt állva gondolkoztam. Aztán megakadt a szemem egy crop topon. Nem szokásom ilyet hordani de most ez valahogy megtetszett. Fehér színű, és olyan mintha egy pulcsi alját levágták volna. Felvettem egy fekete farmerrel és néhány kevésbé kirívó ékszerrel, felhúztam a fejemre a sapkát és elhagytam a szobát.
- Úgy látom indulhatunk. - mondta szórakozottan Ray.
- Ugye nem túl buzis? -
- Ha fiatalabb lennék akkor rád vetném magam. - nevetett Liz. Beültünk a kocsiba és nagyjából tíz perc múlva már a meccs helyszínén voltunk. A szívem rettentő gyorsasággal kezdett verni. 
- Nyugi. Csak egy néző vagy mint mindenki más. - tette a vállamra a kezét Liz. 
Bólintottam egyet és kiszálltunk. Végig álltuk a sort ami bár nem volt olyan nagy mégis a bámuló szemek miatt olyan volt ha egy órán át ott álltunk volna. Ez van ha kocka hasad van és azt meg is mutatott. Mindegy. Nem azért vettem fel, hogy mások nézzék, hanem azért, hogy az a bizonyos valaki nézze. A lelátó felé tartva észre vett bennünket a Mendes család. Elindultak felénk. 
- Nem lesz baj? - kérdezte aggódva Ray mire csak megráztam a fejem. 
- Gyere Ray. - fogta meg a kezét vagyis inkább összekulcsolta és elhúzta melőlem. Van valami amiről nem tudok? 
- Felix! - szólított meg Evie. 
- Sziasztok. - köszöntem fülig érő mosollyal. 
- Jó látni, hogy jól vagy. El sem tudom képzelni mennyire rossz lehetett neked. Daniel is majd megőrült. Nagyon aggódott érted. - mondta és adott egy lenge ölelést. 
- Na mi van is buzikám? - kérdezte szemrehányva Keren. 
- Én is örülök neked. - mondtam gúnyosan mire ott hagyott minket a valagát riszálva mint az ingyen kurvák. Miért nem csodálkozom? 
- Pontosan mi történt miután eltűntem? - fordultam a szülőkhöz. 
- Hát Daniel kórházba került, de hál istennek, hogy nem vesztett annyi vért, hogy életveszélyes legyen a sebe. Miután már nem tartották bent kétségbeesetten indult a keresésedre a rendőrséggel. - 
Nem gondoltam volna, hogy ennyire fontos vagyok neki. Köszönöm Daniel. 
A lelátón elvátunk és mentünk a helyünkre. Nekünk lentre volt foglalva, míg nekik valahol középen. Miután oda értem egy szőke szemüveges lány oda jött hozzám. Szoknya és ahhoz tökéletesen illő felső. 
- Bocsi a zavarásért, de te vagy Felix Taylor? - kérdezte kíváncsian.
- Igen. - 
- Hah, hála istennek. Azt hittem már megint rossz embert szólítottam meg. - tette a szívére a kezét, és látszott az arcán a megnyugvás. 
- Na várjál. Te vagy Leslie? - csapott belém a felismerés. 
- Igen. Honnan tudtad? - 
- Hát Zack mesélte. - 
Istenem de aranyos. Amikor kimondtam a haverom nevét elpirult és a haját a füle mögé simította. 
- Ezek szerint mesélt rólam? - kérdezte félve, mégis megilletődve. 
- Viccelsz? Úgy áradozott rólad mint még soha senkiről. - kuncogtam mire már szegény lány sokkal vörösebbé vált. - Amúgy miért kerestél? - 
- Ja Zack mondta, hogy kereselek meg téged és üljek le mert nem bánnád. Plusz ha jól tudom tudod, hogy játszák. - mutatott a pályára. 
- Hát fogjuk rá, hogy tudom. - kuncogtam és egy kicsit arrébb húzodtam, hogy mellém tudjon ülni. Vette a célzást és a feneke alá hajtva a szoknyáját leült. Nagyjából öt perc után elkezdődött a meccs. A két csapat, színek szerint a zöld - az ellenséges csapat - és a kék - a hazai csapat -  kifutotott a pályára és sorba álltak. Persze közben ment a fröltölés a lelátón lévő lányokkal. És igen Dan is ezt csinálta csak, hogy ő rám nézve puszilt a levegőbe, mire a közelünkben ülő lányok 99%-a olvadozni kezdett.