Más vagyok mégis szeret

A családunk

6 év telt el. 6 gyönyörű év Dannel. Ő most sebésznek tanul míg én rendőr vagyok Ray tiszteletére. Igen, sajnos pár éve egy bevetésen súlyos sebet kapott és belehalt. Liz és Tara nagyon rosszul viselték főleg, hogy Lizzel babájuk is van most már. 3 éves a kicsi és ez minket Dannel arra ösztönzött, hogy fogadjuk örökbe egy kis fiút. 1 éve van nálunk és most 9 éves szóval most jön majd neheze. Ja amúgy házasok vagyunk Dannel 2 éve. A többiek is tök jól vannak. Zack és Leslie se veled, se nélküled játékot játszanak, bár ha engem kérdeztek szerintem hónapok kérdése és összeházasodnak de ki tudja. Tara és Elena szétmentek 4 év után, szóval most valami jó csajszit keres magának a harcos amazon. Lizhez nagyon gyakran járunk, hogy a gyerekek játszhassanak. A fiúnk, Colin vigyázz a kislányra aki nagyon hasonlít Tarára leszámítva a szem színét és a nevét, ami Emily lett. 
Az még érdekes, hogy amikor Colint örökbe fogadtuk gyűlölte, hogy két apja van. Mármint homofób volt. Aztán megmutattuk neki, hogy semmi sem különbözik egy azonos és ellenkező nemű kapcsolat. És most nem túlzok azzal ha azt mondom istenít minket. Büszke arra, hogy két remek apja van és egyáltalán nem szégyelni a suliban, holott nem kevés az ítélkező. 

- Apa~ kelj fel! - hallottam fél álomban magam mellől. 
- Colin, hagyj egy kicsit aludni. - hallottam Dan reggeli álmos hangját. 
- Suliba kell mennem. - nyavalygott, már amennyire egy kilenc éves srác tud. Átfordultam az ágyon ezzel közénk kényszerítve a fiúnkat. A szemem kinyitottam és egy mosolygós Dant láttam magam előtt. 
- Jó reggelt, királylány. - mondta és kaptam egy homlok puszit. 
- Én is kérek. - ült fel Colin, de visszahúztam. Magamhoz öleltem őt Dan pedig átkarolt minket. 
- Apa, rosszat álmodtál? - nézett rám aggódva és megérintette a boldogságtól kinőtt szarvam. Igen, mindenről tud. És igazából szereti. Főleg amikor a hátamra veszem akkor abba kapaszkodik. 
- Nem dehogy. A boldogságom miatt ilyen. - 
- Ja~ akkor jó. Már megijedtem. - vigyorgott és hozzám bújt. Ránéztem Danre ami ugyancsak mosolygott. Közel hajolt az arcomhoz és az ajkaimat kezdte kényesztetni a sajátjával. Megnyalta, kicsit beleharapott, és szívta. Miután elváltunk a homlokunkat összeéríntette és adott egy puszit a számra aztán kikászálodott az ágyból. 
- Mit kértek? - kérdezte felénk tekintve. 
- Kakaós csigát. - mondta gyermekien Colin. 
- De valamit enned kell előtte. - 
- Akkor... tükörtojás. - gondolkozott el majd újra mosoly jelent meg az arcán. 
- Oké. - 
- Várjál én nem is kérhetek? - szóltam oda neki. 
- A tiédet én fogom eldönteni. - vigyorgott ravaszul és elhagyta a szobát. Ránéztem Colinra aki most az orrát lógatta. 
- Mi a baj, kicsim? - 
- A suliban mindennek lehordanak téged és apát. Mondtam nekik, hogy milyen jó apák vagytok de mindegyik elutasító és homofób. - 
A ölembe vettem a fiam. Tudom, hogy amellett, hogy mérhetetlenül büszke borzasztóan aggódik miattunk. 
- Colin, idefigyelj. Ma bemegyünk veled a suliba és megmutatjuk nekik milyen is két meleg férfi szerelme. - 
- De nem akarom, hogy a sok ítélkező bántson titeket. - 
Megráztam a fejem nemlegesen mire ő a mellkasomnak bújt. 
- Olyan akarok lenni mint ti. - 
- Már olyan vagy kincsem. - 
- De nekem nincs ilyen menő szarvam. - 
- Úgy is csak a baj van vele. Te másképp leszel olyan mint mi, oké? - 
- Oké. - bólintott boldogan. - Apa, kérhetek valamit? - mondta egy kis idő után. 
- Persze, mondjad csak. - 
- Ne égessetek le! - 
Elnevettem magam és kiültem az ágy szélére. 
- Mi. Soha. - mosolyogtam és felemeltem őt. Milyen jó, hogy most még lehet ilyet vele. 
Kivittem a szobából be a konyhába ahol Dan valami nagyon jó illatú cuccal foglalkozott. Leraktam Colint aki befutott a szobájába én meg Dan derekát öleltem át hátulról. 
- Mit csinálsz? - kérdeztem. 
- A kedvencedet. - mondta egy pillanatra felém fordulva majd vissza a pult felé. - Liz mondta, hogy délután átmehet Colin Emilyhez. Szóval csak ketten leszünk. - 
Észre sem vettem, hogy mikor vezette le a kezét a nadrágomhoz. Gyengéden megmarkolta a tagom a nadrágon keresztül mire halkan felnyögtem. 
- Ne a gyerek előtt. - 
- Most nincs itt. -
- De bármikor kijöhet. - 
- Apa te is jössz velünk? - hallottam Colint. 
- Ja tényleg. Szólni akartam, hogy Colint bevihetnénk a suliba. - 
- Megint piszkálják velünk? - kérdezte a fejét csóválva a szerelmem. 
- Hát, azt mondta, hogy mindennek lehordanak kettőnket. - mondtam mire bólintott. 
- Kész a kajád Colin. Gyere edd meg aztán beviszünk. - 
Reggeli után kocsiba ültünk, és a suliba érve segítettem Colinnak a táskával. Még szerintem is nehéz egy negyedikes gyereknek. Colin előttünk sétált mi meg összekulcsolt kézzel mentünk utána. Láttam néhány aranyos lányt ahogy minket figyeltek és egy pillanatra fangörcsöt kaptak amin Dan is és én is elmosolyodtunk. A terem elé érve Colin megtorpant. 
- Nem lesz baj. - guggolt le mellé Dan. 
- De nem akarom hogy bátsanak. - 
- Kicsim, ide figyelj. Bőven elég, ha te tudod milyenek vagyunk. Érezd jól magad, szerez egy szexi csajt és ne törödj azzal, hogy az ítélkezők mit mondanak. - 
- Még csak kilenc vagyok apa. - 
- Tudom. Na menj. - 
Vett egy nagy levegőt és benyitott a terembe. 
- Itt a buzi szülők gyereke. - hallottam. Meglepően nyugodtan fogadott ez a mondat és bevillant valami. Beléptem az osztályterem. 
- Colin. - szóltam oda a fiamnak. 
- Igen? - 
- Tudod, egy jó jegy egy menet a lőtéren. - 
Láttam ahogy csodálkozva összesúgnak az osztályban Colin meg elmosolyodott. 
- Tudom apa. - 
Intettem neki és visszamentem Danhez. Kézen fogva mentünk ki az épületből, ahol két lány jött oda hozzánk és egy, ideig csak dadogott az egyik aztán a barátnője mondta meg mit akar.
- Szeretne egy fotót készíteni rólatok. -
Dannel egymásra néztünk és egyszerre bólintottunk. 
- Tudnátok nagyon közel lenni egymás arcához? - mondta bizonytalanul mire mi megtettünk amit kért. 
- Köszönöm. Esznéletlenül cukik vagytok. - lelkendezett a lány aztán ment a dolgára ahogy mi is. Kiraktam Dant a kórháznál én meg mentem az őrsre. Bent nem kellett sapkát hordanom, mert a legtöbben olyanok mint én akik meg nem azok meg tökéletes titok tartók.