Más vagyok mégis szeret

Furcsa érzés

– Ne legyél feszült. Csak magadnak ártasz vele, torzszülött. –

– H-hogy érti? –
– A sapkádat át fogja szúrni, ha nem nyugszol meg. –
– Miről b-beszél? –
– Legalább előttem be játszd a tudatlant. –
A haját hátra söpörte, ami alól két kis bütyök tűnt ki.
– Igen én is más vagyok. Semmi gond nem eszem gyerekeket vagy ilyesmi. Láttam rajtad az ijedtséget és nem akartam megkockáztatni a lebukásod. Értesz? –
– Miért? Bajba is kerülhet miattam. –
– Azon már rég túl vagyok. De most muszáj elmesélned mi történt. Az elkövetőt még nem találtuk meg. –

Elmeséltem neki az egész napot. Figyelmesen hallgatta végig.
– Vagyis azt mondod több mint valószínű, hogy a tanárod tette? –
– Igen. –
– Utána nézek ennek a férfinek. Addig menj vissza az iskolába, és arra kérlek, hogy vigyázz. Ha elhagyod az intézményt valakivel együtt menj. –
– Megkérdezhetem miért? –
– Sajnálatodra felteszem keresni fog téged. Elég valószínű az, hogy igazából ez a férfi egy Vadász, aki a magunk fajtára hajt. –
– Vadász? –
– Később minden információt elmondok neked. –
Bólintottam, és elhagytam a szobát.

Az egyik rendőr visszavitt a suli épületébe s amikor folyosón sétáltam vissza, mikor neki mentem valakinek.
– Nézz felfelé is, törpe. – szólt gúnyos hangon. Felnéztem a hang tulajdonosára és egy sötét kék szempárral akadt össze a tekintettem. Ez az a srác, akinek a helyét elfoglaltam.

Rám vigyorgott majd a vállamba jőve ott hagyott. Nem volt se kedvem se időm foglalkozni vele, már csak azért sem mert ellógtam több órát. A suliban töltött idő többi része nyugodtabban telt és pechemre gyorsan is. Nem akartam Keren-nel tölteni a délutánt. Az alapján, amit Zack mondott semmi jót nem jósolok magamnak. Szóval teltek az órák és már arra kellett feleszmélnem, hogy vége a tanításnak.

Zack a kapuban hagyott magamra, én pedig vártam nagyjából öt percig, és már mikor reménykedtem, hogy elfelejtette – de nincs akkora szerencsém.
Szinte ugrándozva jött ki a kapuig, ahol a nyakamba ugrott.
– Szia~ Felix. – mondta gyermekien.
– Szia Keren. –
– Akkor megyünk? – pislogott kíváncsian.
– A–aha. –
Megfogta a kezem és húzni kezdett. Nagyjából negyedóráig húzott, vagyis inkább rángatott. Egy nagy ház előtt állt meg.
– Itt vagyunk. – jelentette ki levakarhatatlan vigyorral a pofiján.
– Szép nagy ház. – mondtam, kipréselve a szavakat.
– Ugye. –
Újra megragadta a kezem és bevitt. Hatalmas kert, benne medence, pingpongasztal, terasz. A házba jakuzzi, edző terem, nagy nappali, díszes lépcsők és szobák. Mondanom sem kell, elakadt a szavam.
– Tetszik? – kérdezte.
– Őszintén, azt sem tudom mit mondjak. –

Kuncogott egy kicsit és megragadta a kezem. Felhúzott a lépcsőn, aztán végig a folyosón. Végül a szobájában kötöttem ki, ami nagyobb volt az átlaghoz képest. Leültem az egyik fotelbe és néztem ahogy Keren tesz–vesz a szobában.
– Szeretnél nézni valamit? –
– Végül is miért ne. –
– Válasz egy filmet, addig hozom a kaját. –
– Oké. – mosolyogtam.

Furcsa érzés volt, egy lány szobájába ülni. Kiválasztottam egy filmet, ami nem növeszti meg a szarvam. Keren is visszajött egy adag popcorn-nal és néhány chips-szel. Lehuppant az ágyára és ott nézte, miközben én a fotelben kuksoltam.
– Felix, nem jössz ide? – kíváncsiskodott tányér méretű szemekkel.
– Neeem jól vagyok így. – próbáltam lerázni
– Légysziii. A kedvemért. –

Végül addig könyörgött, hogy leültem mellé majd ő közelebb jött hozzám és a kezembe nyomott egy chips-es zacskót aztán csendben néztük tovább a filmet.

Kicsit randinak éreztem az egészet és nem mondom, hogy ez ínyemre volt.

A furcsa az, hogy Keren valahogy nem olyan volt, mint ahogy Zack leírta. Egy törődő, és kedves embernek mutatta magát. De nem akartam bedőlni neki. Ki tudja mi az igazi célja? Ezentúl amire emlékszem az az, hogy film közben bealudtam, és reggel nem Keren szobájában ébredtem.