Más vagyok mégis szeret

Barátok Vagy Ellenségek

Felix Taylor vagyok, 17 éves és normális esetben gimis lennék. Csak nem vagyok ember.

És hogy akkor mi vagyok? Szörny, torzszülőt, démon kinek mi tetszik. Kirekesztés néhány eltérő tényező miatt. Még pedig a vérem színe és a fejemen lévő két kis szarv. Ne agancsra gondoljatok, hanem két kicsi alig látható szarvra, amicsontból van  és ugyanúgy tud fájni, mint ha mondjuk eltöröd a sípcsontod bár ezt csak akkor látni ha intenzív érzelmeim vannak.

Alapból fekete maga a szarv, ami a fehér hajam mellett egyáltalán nem feltűnő. Remélem érezhető a szarkazmus. A szemem ég kék de változik a színe, vörösre akkor ha a szarvam megnő.
Ez nem genetika. Ez átok vagy áldás, kinek mi. Senki sem tud rólam. Se az ismerőseim, se a családom, sem senki más. Egyedül őrzöm ezt a titkot és rejtegetem a szarvam, a szemem és a vérem.

A tanulmányaimról annyit, hogy világ életemben magán tanuló voltam. De ezen változtatni akarok. Szóval megkértem anyát hogy engedjen el amit meg is tett.

Itt állok a suli előtt összeszorult gyomorral és sapkával a fejemen.
– Hát te ki vagy? – kérdezett egy csaj. Meg kell mondani nem nézett ki olyan rosszul, de kényelmetlennek éreztem a szitut. A karomon kezdte végig húzni az ujját amitől kirázott a hideg. – Szóval ki is vagy te? – kérdezte megint. Lenéztem rá mert csak a vállamig ért.
– Felix vagyok. –
Értetlenül pislogtam a lányra aki továbbra is a karom ,,molesztálta".
– Én Keren. –
– Örvendek. – nyúltam a tarkómhoz kívánva, hogy tűnjön már el.
– Felpróbálhatom a sapid. – nyúlt az említett ruhadarab felé. Ijedtemben rácsaptam a kezére amit egy kérdő pillantással díjazott.
– Bocsi. – mondta a kezét simogatva.
– D–de én okoztam fájdalmat. Nekem kéne bocsánatot kérnem. – hajtottam le a fejem bűntudatosan.
– Nem~. Biztos meg van rá az okod, hogy miért tetted. Nem haragszom. – mosolygott. Kezdtem kevésbé rosszul érezni magam.
– Milyen órával kezdesz? – kíváncsiskodott.
– Oh öhm... törivel. –
– Az jó. A töri tanár nagyon nagy forma. Hányadikos vagy? –
– Tíz. –
– Akkor te hozzám képest nagy fiú vagy. Én mentem. Majd még ütközünk Felix. – mondta és befutott a suli udvarára. Értetlenül néztem utána.

Valaki a vállamra tette a kezét.
– Én a helyedben elkerülném. – szólalt meg a kéz tulajdonosa. A srác velem egy magas volt. Barna haja és barna szeme volt. – Az a csaj minden második srácon átment és még pár lánnyal is csinálta. Vigyázz vele! – mondta és elmosolyodott. – Zack vagyok. –
– Felix. –
– Oooh. Te vagy a magán tanuló? –
– Csak volt, magán tanuló. Elegem lett az otthon ülésből. Az egyetlen jó az egészben, hogy nincs korán kelés. –
– Át tudom érezni. Akkor jössz törire, vagy még ácsorogsz egy kicsit. –
– Nem. Megyek. –

Zack és én egymás mellett sétáltunk be az épületbe, aztán a terembe. Leültem a harmadik sorban lévő szabad helyre ami pont Zack mellett volt.
– Mesélj magadról! – fordult felém. Kicsit meglepődtem ezen a kijelentésen.
– Hát... izé... 17 vagyok. Nincs tesóm, ismerőseim vannak, de barátaim meg sose voltak. –
– Pfu ember. Akkor te hogy buliztál? –
– Nem nagyon buliztam. –
– Ezt gyorsan be kell pótolnod. Év közben úgy is valamelyik alkesz barom tart házi bulit. Arra el kell jönnöd. Nincs vita. –
– Oké, oké értem. – mosolyogtam.
– Na szóval, kölkök. Egy hete elkezdődött a suli, vagyis itt az ideje elkezdeni tanulni. – jött a terembe a tanár úr.
– Fogadjunk tanár úr, hogy van egy storyja. – kiáltott az egyik gyerek hátulról.
–Talált, süllyedt. – vigyorgott mint a tejbe tök – szóval, amikor én tartottam ott ahol most ti, járt az osztályba egy gyerek aki a fejére ragasztott két szarvat sapkát húzott rá, hogy ne vegyük észre. Furcsa alak volt. Egyszer mesélte nekem, hogy egy gén módosított szörnyike. És tudjátok mit válaszolt amikor megkérdeztem hogy komolyan mondja–e? Azt, hogy halál komolyan. – az osztály nevetésben tört ki ahogy a tanár úr is. Zack és én csak bambultunk ki a fejünkből. Annyira tudatlan itt mindenki. Azt hiszik nem létezik ilyen, pedig egy teremben vannak egy élő, lélegző példával. Egyszer csak kicsapódott az ajtó és egy magas srác lépett be rajta.
– Elaludtam. – köpte a tanárnak.
– Örülök, hogy jött. – felelt a tanár és leült.