After 'that' - Miután igent mondtam ♾

Túlélni, túlélni, túlélni

Hardin

Tessa mérges rám, de azt hiszem ezt a békát le kell nyelnem. Az ő érdekében tettem. Nem hisz magában és ez fáj nekem. Látom, hogy durcás, de álmos. Már alig bírja nyitva tartani a szemét. Hátradönti a fejét, lecsukja pilláit és elnyomja az álom. Alig húsz perc múlva érzem, hogy akaratlanul is a vállam alá csúszik a feje, a mellkasomhoz. Érzem az illatát, a selymes haját, a lihegését. Megemelem óvatosan a karom és átkarolom. Nem ébred fel, hanem még közelebb húzódik. És mindezt álmában. A kezét a hasamra teszi és átfog vele. Akármennyire is haragszik rám, mindig visszatalál hozzám és a karjaimban köt ki. Ahogy nézem béke járja át a testem. Ez a bájos teremtmény az enyém, önszántából. Ahogy bámulom, azon kapom magam, hogy ásítozom, végül én is elalszom. 

A legszebb álmaimból kelt fel, hiszen róla ábrándozom. Érzem, hogy mocorogni kezd, és engem is felébreszt, de nem nyitom ki a szemem. Tudom, hogy most az arcomat bámulja, és rádöbben, hogy a karjaim között aludt akarata ellenére. De mit ér az akarat, ha a testet a szív irányítja. Ezt ő is megmondta: a szerelemben nem az észre, hanem a szívre kell hallgatnunk. És hát az ő szíve az én nevemet súgja neki, akármennyire is érez most haragot irántam.

Kicsit eltávolodik, a tekintetemet fürkészi és nyugtázza, hogy alszom. Meg kell erőltetnem magam, nehogy mosoly jelenjen meg a képemen. Sikerül. Mozdulatlanul lélegzem tovább, mintha aludnék. Tessa haboz, majd visszafekszik a karjaim közé, mondván én úgy sem tudok róla. A mellkasomra szorítja a fejét, hallom, ahogy szimatol, miközben az ingemen fekszik. Szorosan átölel és megpróbál visszaaludni. 

Tudom, hogy nem kellene megmozdulnom, mert akkor azonnal felpattanna és újra csak a haragra gondolna, de nem érdekel. Nem akarok elvesztegetni egyetlen percet sem azzal, hogy szomorúság és bosszúság övezze be miattam a hangulatát. Közrefogom, mind két karommal magamhoz szorítom, mélyet sóhajtok és a hajába fúrom a fejem. Mennyei illata van. Tessa illata van. Csak lélegzem és ölelem. Ölelem és lélegzem. Tudom, hogy rájött, hogy nem alszom, de nem húzza el magát.

- Bocsáss meg! - súgom és közelebb vonom, hogy a feje az enyémhez érjen. Megcsókolom a haját. 

- Csak jót akartál! - válaszolja. 

Kicsit megemelem, hogy a szemembe nézzen.

- Tessa! Én hihetetlenül büszke vagyok rád! És azt akarom, hogy te is az legyél magadra! Tudom, hogy ezt nem fogom elérni azzal, ha csak én mondogatom neked, hogy mennyire jó vagy. Mert azt hiszed az elfogultság mondatja velem. Pedig tévedsz. - rám vetíti szürke szemeit és látom, hogy pirossá válik. - Ne sírj! Nincs miért! Tehetséges vagy és ezt más is észrevette. Ráadásul hallottad... egy kurátor!

- És most mit csináljak? - kérdi és lesüti a szemeit.

- Amit a fószer mondott. Felnagyíttatjuk a képeket és elküldjük neki! - mosolygok.

- Hardin!

- Semmi Hardin! Ha nem vagy hajlandó, akkor azokat fogom, amit nekem adtál. Mivel jogilag hozzám tartoznak, azt teszek velük, amit akarok. - vigyorodok el, mert most megfogtam.

- Azt nem teheted!

- Akarsz fogadni? - kajánul rávillantom a fogam. 

- Azt hiszem veled nem érdemes fogadni! - dünnyögi, ami kicsit fáj.

- Ha olyan édes a nyeremény, mint te, akkor szerintem megéri! - próbálom megcsókolni elhúzódik. - Semmin sem változtatnék, csak azon, hogy megbántottalak.

Rám néz, elhúzza a száját és beleharap belülről. 

- Azt hiszem igazad van. Fel kell lendítenem a karrieremet és meg kell szednem magam. Hogyha elválunk, akkor ne váljak földönfutóvá! - jegyzi meg pimaszul a kis fruska. Visszarántom és még szorosabban fogom. Nem tud szabadulni.