After 'that' - Miután igent mondtam ♾

Egy szakasz lezárult... Lezárult?

Christian

- Hardin! Megjöttél? - mutatok az ujjammal, hogy várjon egy pillanatot. Máris leteszem a telefont. - Bocs. Próbáltam elintézni a fontosabb dolgokat.

- Mert én képtelen lennék rá? - húzza fel a bal szemöldökét, de a szeme humort sugároz magából. Megnyerő és karakteres a kisugárzása és már-már nem is látom benne azt a kis nyavajás taknyost, aki egyszer volt. De ha volt is, akkor is a fiam volt. 

- Ugyan! Már hogy ne tudnád! - mentegetőzöm, de ugyan azzal a stílussal, mint ő az előbb. - Csak nem akartam annyi melót hagyni neked.

- Akkor talán nem kellened elutaznod, nem igaz? - vigyorog és forgatni kezdi a szemét. Kissé Trishre emlékeztet, amit nem tartok szokatlannak. - Na? Nem gondoltad meg magad? Mi van, ha tönkre teszem a céget? Hah? Azt nem akarnánk, ugye? - kacsingat. Mókás kedvében van, pedig le fogom törölni az arcáról azt a bárgyú, de szerethető ábrázatát.

- Ha tönkre teszed, majd a könyveidnek köszönhetően befolyt összegből újraépítjük! - szeretnék bemutatni neki, de megállítom a kezemet. A szemeit résnyire húzza és most telejsen rám hasonlít.

- Legalább egy irodába tettél volna a feleségemmel...

- Ezt már megbeszéltük! Hardin! Szeretem Tessát. Imádom! De ha mellette lennél egész nap, akkor nem hagynád dolgozni. És már bocs, de a szakértelmére szükségem van. - húzom el az ajkaimat, de az arcából azt olvasom ki, hogy ez jól esett neki. Hallani, hogy elismerem a menyem tehetségét. 

- A telefonokat is intéznem kell?

- Mégis mit gondolsz? - vigyorgok rá, mire felhúzza az orrát. - De nyugi, amíg Kim nem lesz itt, addig egy másik segítséged is lesz. Ha minden igaz, épp most jön majd.

- Kicsoda? - teszi karba a kezeit.

- Millie-nek hívják. Gazdaságon végzett és szeretne a könyvkiadásban elhelyezkedni. Az apját ismerem. - kopogtatnak, és igazam volt. Millie az.

- Jó napot Mr. Vance! - köszön és mosolyogva, de félénken lép beljebb.

- Üdv Millie! Ő itt a fiam, Hardin! - mutatok felé. - A távollétemben ő lesz a vezető.

- Jó napot! Millie Michaelson!

- Üdv! Hardin Scott. - a fiatal lány kicsit összezavarodik, de nem firtatja. 

Hardin

Nem értem minek nekem titkárnő, de legalább nem nekem kell majd foglalkoznom a telefonokkal. Az állandó csörgés kiakasztana. Igazából azt sem értem, hogy minek nekem külön iroda. Nem szándékozom túl sok időt úgy sem bent tölteni. Csakis annyit, amennyit muszáj. De remélem, hogy nem egész napról van szó. Viszont azt meg kell hagyni, a szék piszokul kényelmes. Fekete és simán el tudnék benne aludni. Mindjárt dél és kezdek éhes lenni. Apuék leléptek és én meg itt ragadtam, de legalább Tessa a közelemben van. Átfutom a jegyzeteket, amit szándékos az asztal közepére rakott az öregem, hogy el ne felejtsem a teendőimet. Micsoda remek alak. Forgatni kezdem a szememet. Az állam alá dugom az öklömet és hülye számokat látok. Nem csodálom, hogy sosem érdekelt a matek. A számlák és a bankszámlámat leszámítva nem is nagyon foglalkozom a számokkal. Ki tudja mi lesz, ha Emery-nek segítség kell. Tudom már! Ott lesz a feleségem. Jut eszembe, a feleségem. Hosszú percekig mélázok, majd meghallom, ahogy odakint társalog az új titkárnőmmel. De kellemetlen ezt még kimondani is. Már nem mintha a lány lenne kellemetlen, hanem a helyzet, hogy szükségem van egy titkárnőre.

Tessa

Az órámra pillantok. Bejelölöm a kéziratot és visszateszem az asztalra. Kedves történet, de őszintén nem igen nyerte meg a tetszésemet. Azt hiszem Christian is csak egy másodvéleményre volt kíváncsi. Becsúsztatom a széket és úgy döntök átlépek Hardinhoz és meghívom ebédelni. Az ajtaja előtt, egy idegent pillantok meg. Még sosem láttam itt, és gondolom, hogy új alkalmazott lehet, aki Kim helyére érkezett. Noha Christian elköszönt tőlem is, ahogyan kifelé vette az irányt, de azt elfelejtette megemlíteni, hogy a férjem mellé kerített egy szemmel láthatóan csinos nőt vagy lányt. Merthát a kora az rejtély számomra, de valahogy a húszas évei közepére tenném. Nem tetszik...