After 'that' - Miután igent mondtam ♾

Az élet megy tovább

Tessa

Kinyitom a szemem, a világ forog és hasogat a fejem. Próbálom felemelni, de nagyon nehezemre esik megtartani. Odakint már világos van, de Hardin behúzta a függönyt, hogy ne bántson a napfény. Annyira édes, hogy ilyenekre is gondol. Egyedül vagyok és nem tudom hol van. 

- Hardiiin! - kicsit suttogva szólongatom. 

A férjem lassan kinyitja az ajtót és megáll a keretnek támaszkodva. Felkönyöklök, rá nézek, de kicsit elmosódik a kép, mert rettenetesen szédül a fejem. Egy hosszú melegítőnadrágban van, aminek az oldalán egy vékony szürke csík húzódik mindkét lábán, meg egy fekete, szűk hosszú ujjúban, ami csodásan kiemeli a felsőtestének vonalát. Nem nagyon van erőm róla fantáziálni, annyira ki vagyok ütve. Vajon mennyit ihattam? Túl sokat. Ezt elmondhatom a pontos számok nélkül is. Azt hiszem egy életre elég piát nyomtam magamba... Hardin elrugaszkodik az ajtókerettől és felém indul. Szinte lassított felvételnek tűnik a mozgása, de nem tudom, hogy tényleg így lépdel, vagy csak én látom ilyennek. Leül az ágy szélére és megsimítja az arcomat.

- Szép napot szépségem! - megcirógat az érintése.

- Napot? - csak ennyi jön a számra. 

- Igen. Délután fél három van. - elmosolyodik és megcsókolja a homlokomat. Nem akarom tudni, hogy miért nem a számat, mert azt hiszem van egy sejtésem.

- Akkor neked is szép napot! - és egy gyors mozdulattal hátravetődöm, mert különben magamtól esem vissza a párnák és a takaró közé. - Mi történt az éjjel? - végül rákérdezek, mert tudni szeretném hogy csaptam így szét magam.

- Sok minden! - felnevet és megvakarja a tarkóját. Az a csodás hangja máskor zene füleimnek, de most csak zaj, ami kicsit túl hangosra sikeredett. Az ujjammal próbálom elérni a száját, hogy a tudtára adjam, picit halkabban beszéljen hozzám.

- Bocsánat! - megcsókolja a kézfejem. - Visszafogom a hangom.

- Beavatnál? - nézek rá, de a szemem is alig tudom nyitva tartani.

A legutolsó, amire emlékszem, hogy a férjem a nyakába vesz és a koncert utolsó száma. Ettől kezdve minden sötétségbe mosódik.

- Nos... kijöttünk a stadionból és gyalog indultunk el tovább. De... aztán... - megint nevet, de most halkabban. - valami két zakkant tyúk ordibálni kezdett, hogy ott a zenekar és odarohantak hozzájuk. - Attól tartok, hogy ezt ránk érti és előkapja a telefonját. A képen mind ott vagyunk. Hardin, Christian, Kim és én... a zenekarral. Az énekes a vállunkra teszi a kezét, még Hardin a derekamat karolja. Érzem, hogy égni kezd az arcom és Hardin ezt látja is rajtam. Felhúzza a szemöldökét, de nem mond semmit. - Mondtam, hogy öltözz át, de hajthatatlan voltál. Ez lett az eredménye... és még az, ott. - Mutat a kezemre, ami most, hogy mondja sajog. Ránézek és sebes, körülötte lila a bőr. - Elmentünk egy night club-ba. Te koktélt kértél, és egyedül maradtál a boxban. Kim meg az öregem is a pultnál várakoztak... - lesüti a szemét. - És mire vissza mentem, csak azt láttam, hogy egy idegen tahó a combodra teszi a kezét, mire felpattantál és egy jobb horoggal kiütötted. - valahogy büszkeséget látok a szemében és megkönnyebbülést. Hardin büszke rám, mert megvédtem magam.

- És te is... - megköszörülöm a torkom. - Te is megütötted?

- Nem volt rá szükség. - vigyorog. - Elég nagyot kapott. - megfogja a kezem, közelebb hajol és megcsókolja a sebes területet. Olyan meleg az érintése és már el is múlik a fájdalom, ahogy hozzám ér. - Felrángattam az ülésből és elzavartam... Bár hozzátettem, hogy tegye össze a kezét, amiért a feleségem ütötte ki, mert ha tőlem kapja, akkor nem kel fel. - megint nevetni kezd és a lábamat kezdi simogatni. - Pislogok, hogy folytassa. - Elég sok koktélt ittál. A klubban hetet. Plusz azt a két Whisky-t a koncert előtt. Úgy az ötödik koktél után táncolni akartál. - Zavartan mosolyog. Nee, remélem nem tettem semmi cikiset... - Eléggé dörgölődtél hozzám. - csábos mosoly villan az arcán. Imádom ezt a mosolyt. - A hetedik pohárnál már aggódtam, hogy összeesel, ezért leléptünk és vettem neked kaját.