After 'that' - Miután igent mondtam ♾

Gond itt, gond ott

Hardin visszaemlékezés

- Hardin! -  piszmogást hallok és némi kínkeserves nyöszörgést.

- Tessék?! - megtaláltam a fa talpát, de muszáj belefaragnom odakint, hogy ne a nappalit kelljen utána sepregetnem. Utálom a sepregetést. 

- Nem tudok felkelni. Segíthetnél. - a gömb feleségem harsány kis hangja szakítja félbe a kandalló roppanásait. 

- Bébi! Minek akarsz felkelni? Olyan szépen elterültél a pocakoddal.

- Pisilnem kell. A konok pulyád nyomja a hólyagomat. - grimaszol és nyújtja felém a kezét, hogy talpra állítsam. - Köszi. - aztán nézem, ahogy elcammog, terpeszesen tett lábaival és eltűnik a fürdőben. 

Minek vettem ekkora fát már megint? - kérdezem magamtól és vagy négyszer is megszidom a fejemet. Túl vastag a törzse. Francba. A fűrésszel próbálom a lehető legjobban belefarigcsálni, de még fél órámba telik, mire szorosan a tartóba passzítom. Ó az a cserfes némber az oka odabent... ha nem akarnám, hogy minden karácsonykor vigyorogjon a fa láttán, én simán beérném egy töpszli kis hajtással is. 

- Hardin! - megforgatom a szemem, megint a nevemet hallom és tudom, hogy ez nem a szexi, hívogató hangja...

- Igen? (újfent - de ezt már csak suttogom.)

- A díszeket is behozod a garázsból? - hatalmas szemekkel néz rám, és a hangja ellenére levesz a lábamról. A kerek hasát simogatja, miközben a másik két lurkó a földön kirakózik. 

- Persze! - mosolyodom el és újra kint vagyok a garázsban. Az egyik gömb a kocsira esik, onnan meg a földre és eltörik. Szuper. Hardin, te segg! - vágom a saját fejemhez. Csak reménykedhetem, hogy az üvegdarabok mindegyikét felkapartam és egyik kölök sem lép bele.  - Parancsolj. - leteszem az asztalra a dobozokat. - Hé, add a praclid! - nyúlok a feleségem keze után és felsegítem. - Igencsak kikerekedtünk, nem gondolod? - próbálom cukkolni, de egy mindent eláruló, megvető tekintettel "letahóz" engem. 

- Hardin Scott! Várom a napot, amikor elhízott, pocakos vénember leszel, kopasz fejjel. - dünnyög.

- Bébi, te is nagyon jól tudod, hogy nincs sok esély rá. Főleg ilyen feleség mellett. - szinte letörölhetetlen a fogsorom. 

- Valóban? - felvont szemöldökkel kérdi, és én bólintok vigyorogva. - Akkor az egy "ilyen feleséged" - idézőjeleket von a levegőben - a kanapéra száműz ma este. - majd kacsint. 

- Kikérem magamnak. Még mit nem! A hites uradnak melletted kell aludnia, pontosan a kerekdedséged miatt. - megint cukkolom.

- Ha még egyszer azt mondod nekem, hogy kerek vagyok, akkor a garázsban fogsz dekkolni. - szigorúan vizslatja a szemeimet, elfordul és távozni készül, de képtelen, mert visszahúzom.

- Theresa Scott. Nagyon jól tudod, hogy nem tágítok mellőled, még akkor sem, ha ezt akarod. - csókot lehelek az orrára. Hideg. Átkarolom, amennyire csak tudom a babától és várok, amíg megmelegedik a szíve is irántam. - Bébi... - súgom a fülébe. - Most is olyan kívánatos vagy, mint az első alkalommal. - megcsókolom a fülét, érzem, hogy megborzong és enyhül a kedve. - Nem szívózom a hormonjaiddal. - mélyen a szemembe néz. - Szeretlek!

- Én is szeretlek. 

Tessa

- Hardin! - látom, hogy elbambult. Felém néz, a szemei fáradtak és bágyadt az egész tekintete. - Min gondolkozol?

- Hm?

- Min gondolkozol? Olyan mélázós az arcod. Fáradt vagy? - puhatolózom és mellé kuporodom a kanapén. Odakint fúj a szél, és már rég lement a nap. A gyerekek a meleg szobájukban durmolnak, még Grace is.