After 'that' - Miután igent mondtam ♾

Tizenöt töretlen év

Tessa

Hardin még mindig alszik és én átkarolom őt, bár megpróbálok kibontakozni az ölelésből, jól tudván, hova vezet ez az egész. Amikor felébredtem, a már ismerős ásványos és citromos illat fogadott, na meg a férjem testének megnyugtató melegsége. Köré fonódnak a karjaim, úgy érezem, mintha egy meleg, biztonságos fészekben lennék mellette a takaró alatt. A fülemet a hátához szegezem és hallgatom egy szív egyenletes dobogását. Álmosan pislogok egyet-kettőt, de akárhogy próbálok, nem akaródzik kikászálódnom a párnák közül. Minden olyan békés, kényelmes és szép. A férjem hajába temetem az arcom, ahogy ő csinálja állandóan, csak most az én hajam rövidebb, az övé majdnem a melle alját súrolja. Imádom, ahogy a sötét fürtök ráomlanak a testére és hullámként simítják a bőrét. Hardin feje kissé előrebukik, a karját maga előtt nyújtja ki és a lábunk is össze van gabalyodva, mint egy tengerészcsomó. Hogy ébreszthetném fel, ha ilyen bájosan alszik, halkan hortyogva, édesen. Mélyen beszívom az illatát és kisimítok egy kósza szálat a szeméből, hogy jobban lássam az arcát. Egy zöld, igéző szempár villan rám, miközben a kezemmel az arca előtt matatok. Még álmos, de nyújtózik egyet.

- Nem akartalak felébreszteni, ne haragudj! - suttogom a fülébe, de még mindig a szemét nézem. - Csak látni akartam az arcodat és a hajad útban volt. - gyengéden megsimítom a bőrét, pont a járomcsontjánál és az álláig húzom az ujjamat. A teste megremeg és újra nyújtózik egyet.

- Semmi baj! - leheli halkan. - Úgy is ideje felkelni! Hány óra van? - kérdezi, és rápillant a falon lévő masinára. Még csak hét. Hajnalban értünk haza, és nem sokat aludtunk. - Ma csütörtök van? 

- Igen! - válaszolom neki. 

- Mi van a gyerekekkel? Kim viszi őket? 

- Mindent elintéztem. Az utolsó két napot is kivettem... - megcirógatom a mellkasát, ő magára húz és az arcomat pásztázza. Úgy érzem, hogy elég fickósan ébredt és ezt nem is rejti véka alá. - Kim elviszi őket, délután mi hozzuk, de addig csak az enyém vagy!

- Szóval így állunk? - hüledezik. - Kijátszottál a hátam mögött? Hmm? - megcsípi az oldalamat.

- Azt nem tudom, hogy mi hogy állunk, csak azt, hogy te hogy állsz! - incselkedem vele, utalva arra, hogy nagyon is érzem a reggeli merevedését. Bár lehet, hogy ez nem reggeli, csak szimplán felállt neki, mert ráfeküdtem.

- Hé, Tess... ami a tegnap estét illeti. - lesüti a szemét. - Az fenséges volt! De csak, hogy tudd, ha te nem akartad volna, akkor sosem kérlek rá! - bekapja az ajkát és nehezen talál szavakat, pont ő, az író. 

- Tudom! De most már én is elvettem a "szüzességedet". - felröhögök.

- Á, tehát erre ment ki az egész? El akartad venni az ártatlanságomat? - úgy tesz, mint aki fel van háborodva. Nem túl jól megy neki.

- Ártatlanság? Miféle ártatlanság? Ezt te sem gondolhatod komolyan. - kuncogok. - Volt valaha neked olyan? Nézz tükörbe, Hardin! Neked még a szemedből is süt a perverzség! - vállon csapom, de nem vesz róla tudomást. 

- Ezt ki kérem magamnak! - megmarkolja a fenekemet. - Csak te ismered ezt az oldalamat! - búgja a fülembe és bekapja a fülcimpámat. - Csak a te puncid gerjeszt be ennyire, baby! Csak a te ízed édes az ajkamnak, mint a méz.

Muszáj vagyok elhallgattatni, és a tenyeremet a szájára tapasztom! A takaró alá bújok és lekúszom a testén. A boxerét letolom a bokájáig, onnan a lábammal lököm le róla. A szerszámát a kezembe kapom és először úgy kényeztetem, végül a számba veszem. A takaró alól is jól hallom, ahogy felnyög, és hirtelen világos lesz, mert lerántja rólam.