Washington állam

207 2 0
                                    

Hardin

Hogy repül az idő! Tessa egy újabb éven van túl az egyetemen. Az utóbbi két félévben felvett különböző kurzusokat, amivel a festészethez kerülhet kicsit közelebb. Belátta, hogy igazam van és pont illene hozzá az illusztrátor szakma. Na meg persze az is segített, hogy Christian is velem értett egyet, mikor meglátta a legutóbbi könyvem borítóját. Bár az öregem még mindig csalódott, hogy nem vele adatom ki a könyveket, megnyugtattam, hogy ami késik, az nem múlik. Ezzel pedig reményt keltettem benne. Valahol mélyen tudom, hogy eljön az a pillanat is, amikor átpártolok a Vance kiadóhoz, de előtte szeretnék elérni némi sikert anélkül, hogy az emberek azt vághatnák a fejemhez, hogy csak az "apám" segítségével lettem az, aki. Nem mondom, hogy Christian nem játszott szerepet az egészben, de inkább átvitt értelemben. Neki köszönhetem, hogy rajongok az irodalomért, de az írásban való kiteljesülésem inkább Tessához köthető. És ezzel az öregem is egyetért. 

Nyár van és az idő nagyon meleg. Miután kijött a második könyvem Tessa megkért, hogy ha hazautazunk Washingtonba, akkor látogassuk meg az anyját. Szeretnék, ha ellátogatnék a gyülekezetükbe. Bár nem vagyok kifejezetten keresztény, a valláshoz, vagy inkább a sorsban való hithez azért kötődöm és a függőségekről is elég nagy a tapasztalatom. Igent mondtam, ami miatt Carol és Tessa is hálálkodott. Voltaképpen nem érzem úgy, hogy hálára van szükségem. Örülök, hogy segíthetek másoknak. Most már én is hiszek magamban, és belátom, hogy nem is vagyok annyira szörnyű alak. Vagyis most már nem vagyok annyira szörnyű. Tegnap felhívtam az apámat, hogy szeretnénk hazalátogatni, és hogy meghúzhatnánk-e magunkat addig náluk. Mondanom sem kell, hogy ujjongott. Kicsit ciki volt, ahogy nevetett és tapsolt a telefonban. Nem volt szívem rávágni a kagylót, pedig nem sok kellett hozzá, hogy megtegyem. Közöltem az öregemmel is, hogy arrafelé visz az utam, és ha volna kedve, akkor összefuthatnánk, hiszen a legutóbb akkor láttam, amikor megszületett a húgom, Izzie. Tessa szerint nagyon hasonlít rám. Ugyan olyan a szeme és már látszik, hogy gödröcskéi vannak. Titokban kifejezetten várom a találkozást, mert akkor még csak pár hetes volt, de most már 5 hónapos. 

Megvettem a repülőjegyeket, mert holnap utazunk. Hallom, ahogy nyílik a zár és Tessa belép.

- Szia bébi! - köszöntöm és egy csókot nyomok az ajkára.

- Szia szépfiú! - mosolyog, és viszonozza a csókot.

- Már csak össze kell csomagolnunk, a jegyeket megvettem! - közlöm vele.

- Hardin! Mondtam, hogy szeretném fizetni a felét! És te most megfosztottál a lehetőségétől... - durcásan meg akar öklözni, de sikerül elrántanom a kezét és megcsókolom a csuklóját.

- Majd törleszted! - mind a két szemöldökömet felhúzogatom, kifejezetten perverz képet vágok.

- Tudod, hogy nem intézhetek el mindent szexel. Ha ilyen egyszerű lenne, akkor nem kellene dolgoznom, csak bemenni a szolgáltatóhoz és... 

Félbeszakítom. Magamhoz vonom, és forrón, szenvedélyesen belegabalyodok a húsos szájába. Hogy azok az ajkak mikre képesek, főleg odalent... és ez a nőszemély most épp azzal élcelődik, hogy máson használná őket. 

- Meg ne halljam még egyszer, hogy ilyen ajánlatok forognak a fejedben! - megharapom az alsó ajkát, belemarkolok a fenekébe és állom a tekintetét. 

Emlékeztetnem sem kell rá, magától is észbe kap, hogy itt az ideje a csomagolásnak. Persze én még mindig rendetlen vagyok, de már valamennyire sikerült rászoktatnia legalább a hajtogatásra. Múlt karácsonyra bőröndökkel leptük meg egymást. Teljesen véletlen és kiszámíthatatlan döntés volt. Tőlem egy szürkés-kéket kapott, amin fehér virágok vannak - mert rá emlékeztetett, főleg a szemére. Ő pedig egy feketét vett nekem, amin egy apró, pici szív van. Úgy gondolta, hogy mókásnak találom majd, és valóban. Meg persze hozzá tette, hogy az a mi együtt dobbanó szívünk, ezzel meg teljesen levett a lábamról. 

After 'that' - Miután igent mondtam ♾Donde viven las historias. Descúbrelo ahora