After 'that' - Miután igent mondtam ♾

"Feladnám az öröklétet"

Tessa

Hardin! Hardin! - nem találom. Egy kék virágokkal borított mezőn vagyok, de ahogy körbenézek sehol sem látom a szerelmemet. - Hardin! Hardin! - egyre jobban fog el a szorongás, hogy egyedül vagyok a semmi közepén, mert nem jön válasz a kiáltásomra. Hirtelen egy másik helyre csöppenek. Hardint pillantom meg magam előtt, ahogy egy másik nő kerekedő hasát fogja, ahogyan az enyémet simogatta a gyerekek születése előtt. Elönt a féltékenység, a bánat, a szomorúság és konkrétan a kétségbeesés, hogy ez nem történhet meg. A nő nagyon mosolyog, szinte bájos, de inkább gyomorforgató az egész jelenet. Én sötét pacaként állok tőlük kicsit távolabb és hatalmas bús szemeimmel vizslatom minden mozdulatukat. Sikoltok, ordítani akarom a férjem nevét, de nem hagyja el hang a számat. Mégis megérzi, hogy a közelében vagyok és felém fordul. Halvány mosoly jelenik meg a szája körül, de ez a mosoly nem az a mosoly, amit mindig kaptam tőle. Mintha idegen lennék és úgy is tekintene rám. Nem én vagyok a felesége, hanem az a nő, akit valósággal fel fal a szemével, ahogyan régen engem. A talaj kiugrik a lábam alól, akár egy filmbéli csapóajtó és én csak zuhanok, zuhanok a mélybe. Érzem, hogy rúg-kapálok és ficánkolok, de nem tudok felébredni.

- Tessa! Tessa! - rángat meg Hardin. - Tessa ébredj fel! - üvölt rám, de én csak hemperegni és kiabálni tudok félelmemben.

- Hardiiiin, neeee! - visítom.

- Tessa! - ráz meg erőteljesen, csaknem fáj, ahogy belém kap és a vállamat ütögeti a matrachoz. Végre az agyam reagál a testemet érő ingerekre és kinyílik a szemem. Hardin hatalmas zöld szeme most ijedtséggel van tele és úgy néz rám, mint aki szellemet lát. A testem úszik a verejtékben és azt érzem, hogy elhagyott az élet. Félek. Félelem fut végig rajtam. Muszáj megragadnom Hardin arcát, hogy érezzem, valóban ő van-e mellettem és nem csupán a szörnyűséges álmom folytatódik tovább...

- Csak egy rémálom! Csak egy rémálom? - állja a tekintetemet. Az ujjaimat olyan mélyen süllyesztem a húsába, hogy kifehérednek, a bőre pedig piros lesz a helye nyomán. - Nincs semmi baj! Itt vagyok! Mit álmodtál? - Ül mögém és az ölébe húz. Tüzel és melegség árad belőle. Biztonságban érzem magam... végre. 

- Én egy... én egy mezőn álltam. Nem voltál ott. Hívtalak, de nem jöttél. - köpöm ki a szavakat. - Aztán ott álltál... egy másik nővel. - Megrázkódik. - A hasát simogattad, babát várt. És te olyan boldog voltál... - feltörnek a könnyek, elakad a szavam. - Mikor rám néztél nem ismertél fel. Idegen voltam a számodra és úgy is mosolyogtál rám, mint egy idegen emberre. - Kirázza a hideg. Belegondol, hogy az álom akár valóság is lehetne. - És zuhanni kezdtem. 

- Tessa! Ez csak egy álom volt. Nagyon rossz álom! - ráfektet a mellkasára és a hajamat kezdi simogatni. A tenyere megnyugtat és csillapodnak az indulataim. - Ugye tudod, hogy sosem néznék másik nőre? - a szavai kissé élesek.

- Hardin! Én nem. - csuklik el a hangom. - Én sosem gondolnám azt, hogy ilyen megfordulna a fejedben.

- De valami oka csak van, hogy ilyet álmodtál. 

- Nem attól félek, hogy megcsalsz. - szorítom magamra a karjait. Hogy gondolhatja ezt lassan tíz év házasság után. - Pusztán az elvesztésedtől rettegek. Hogy egyszer csak nem vagy mellettem. Hogy nem vagy itt, ha felébredek. Hogy nem bújhatok a karjaid közé. - dünnyögöm.

- Bújj szorosan a hozzám! Majd én elkergetem a rémálmaidat! - suttogja a fülembe és magára fektet. Úgy lapulok rá, mint a takaró, kicsit izzadt, kicsit vizes takaró. - Hé, bébi! - kuncog és megemeli a karomat. - Kicsit szaglik valami itt. - nevet fel és én megcsapom a vállát. - Hmm, nekem nagyon bejön. Egészen lázba hoz, ahogy büdösen elterülsz a farkamon. Látod, már fel is állt tőled a kis katonám. Akarom mondani, méretes katonám! - röhög, épphogy nem hallatszik ki a folyosóra.