After 'that' - Miután igent mondtam ♾

Vajon mi lesz ezután?

Tessa

Landon kicsit kétségbe volt esve, hogy megint egymás haját fogjuk tépni, de megnyugtattam, hogy ez most más lesz. Az elmúlt másfél hónap elég idő volt arra, hogy ő is meglássa, Hardin jó úton halad. Két hét múlva New Yorkba költözik. Már talált magának egy lakást, 10 percre a mi lakásunktól. A könyvét hamarosan kiadják és már előleget is kapott. Egy tágas, világos házban bérel majd lakást. Úgy véli, hogy ha minél több fényt enged a közelébe, akkor nem fog visszacsúszni a mélybe. Én pedig ezért mérhetetlenül büszke vagyok rá. Megkért, hogy segítsek berendezkedni neki, hogy minél otthonosabb legyen, és ha netán úgy döntenék, hogy vele szeretnék élni, akkor egy olyan helyre érkezzek, amit magaménak is tudhatok. Az igazat megvallva nagyon izgatott vagyok, hogy ilyen lépésre szánta el magát és értem hajlandó volt feladni a "baromságait", ahogy ő mondja. 

Megkért, hogy vegyek ki szabadságot, hogy vele együtt utazzak keresztül az államon. Hajthatatlan volt, hogy az autóját is magával hozza, annak ellenére, hogy New Yorkban sokkal könnyebben lehet a tömegközlekedéssel járni, mint kocsival. De jobbnak láttam emiatt nem vitába elegyedni vele. Sajnos nincs annyi szabadnapom, hogy több napra eltűnjek a munkahelyemről, nem beszélve arról, hogy túl gyors lenne hirtelen a mindennapos együttlét. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem szeretnék Hardin mellett ébredni minden nap, csak nem akarok visszatérni abba az életbe, amiből kiszakadtam. Túl sok fájdalom töltötte be a mindennapokat és most úgy érzem, hogy akaratlanul is azonosítanám Hardint-t a régi önmagával.  

A költözésig a napjaim a szokásos módon zajlottak. A műszakok váltották egymást, de én még sem éreztem, hogy kimerült lennék. Egyik nap Robert túlságosan is közeledő volt, emiatt kénytelen voltam elmondani neki, hogy hányadán állunk Hardinnal. Természetesen egyetértett velem, hiszen látja rajtam, hogy már másé a szívem és jobbnak látja nem megbolygatni az egészet.

Két hét múlva

Hardin kocsija tele volt dobozokkal. Csodálkozom, hogy ennyi minden befért. Vajon a ruháit még mindig a csomagtartóban tárolja? De azt hiszem erre tudom a választ. A telefonom nem hagyja abba a csörgést, én pedig kénytelen vagyok törölközőben és víztől csöpögő hajjal a szoba közepén állni és felvenni.

- Szia, bébi! - sóhajtok, akárhányszor meghallom ezt a becenevet görcsbe rándul a gyomrom. - Nézz, ki az ablakon. - Az ablakhoz sietek, felhúzom a reteszt és kinézek rajta. Hardin az autójának támaszkodik, fekete farmert, bakancsot és egy V kivágású fehér pólót visel. Még a második emeletről is jól látom, ahogyan a tetoválásai kikandikálnak az ujja alól. Egyszerűen szívdöglesztő és máris érzem, ahogy bizseregni kezd az ölem. - Tessa! Te jó szagú...! Azonnal mássz vissza az ablakot. A fél melled kint van! - mordul rám. - Nyisd az ajtót, asszony!

Hardin lépteit össze sem lehet téveszteni. A bakancsa épp eléggé neki ütődik a kőborítású lépcsőnek, ráadásul az ajtón való dörömbölése sem nevezhető mindennapinak. Kikukucskálok a kukkolón és poénosra veszem a figurát. 

- Igen, ki az? - magamban nevetek, mert tudom, hogy fortyog.

- Landont keresem. Itthon van? - ezen meglepődtem, de Hardin Scottól semmi sem szokványos.

- Nincs itthon! - válaszolom és folytatódik a dörömbölés.

- Megtennéd, hogy beengedsz, szép hölgy? - huncutkodik, de úgy sejtem valami mást akar. Hardin az Hardin, még ha sokat is változott, egy valamiben sosem fog. Fűti a szexuális izgalom és ennek mindig is hangot adott. 

Az ajtó kinyílik, én mögé húzódom. Hardin egy hirtelen mozdulattal bevágja, szinte fülsértő a püffenés. Az ajtó mögött megtalál, és a hónom alá kap, úgy emel fel. Két lábamat a dereka köré kulcsolom, ő megtart engem és a számra tapasztja ajkait. Forró, nedves és kissé sós az izzadtságtól. Biztosan kettesével vette a lépcsőfokokat a kis pimasz.