Még mindig popcorn✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸 (Befejezett)

🍿32.rész🍿

Másnap mentünk is a szalonba férjemmel, a srácok nagyon örültek nekünk. Elmeséltünk nekik mindent, amiről tudni szeretek volna. Majd Jungkook elvonult papírokat intézni, én addig kint ültem és néztem ahogy dolgoznak.
Nagyon ügyesek a fiúk, mondjuk ezt már tudom. Az én tetkóm is jó lett.

- Hello.- ül le mellém egy narancshajú lány.

- Hello.- köszönök vissza neki.

- Te is tetoválást jöttél csináltatni?- kérdezi meg.

- Nem.- rázom fejem.- Nekem egy van és most az egyenlőre elég.

- Ohh. Nekem ez lesz az első és nagyon izgulok.

- Ügyesek az itt dolgozok, biztos minden rendben lesz.- engedek el egy halvány mosolyt.

- Remélem.- fordul vissza előre.

Magamra emlékeztet, szerencsére nekem itt volt Jimin, aki támogasson és mellettem legyen. Vele nem jött senki, talán ő akarta így.

- Szia, te vagy Min Yura?- jön Yugyeom.

- Igen.- bólint és felkel, majd meghajol.

- Akkor erre gyere.- mondja kedvesen és vezeti el a helyére.

Egy tíz perc múlva jött Jungkook, mindenkitől elköszöntünk és mentünk is.

- Sokat vártál?- kérdezi meg a kocsiban ülve.

- Nem.- rázom fejem.- Elvoltam.

- Ennek örülök. - fogja meg kezem és csókol kézfejemre.

- Bevásárolni megyünk, ugye-e?- kérdezem meg.

- Igen.- válaszol.

Ezután csendben telt az utunk, ameddig oda nem értünk. Kiszálltunk és egy kosarat vittünk magunkkal.
Bent kézen fogva sétálunk és pakoljuk be a dolgokat a kosárba.

- Menjünk vissza tejért.- jut eszembe.

- El is felejtettem.- fordulunk meg.- Persze vajat elvettem.- ezen felkuncogok.

- Sajt is kell.- szólalok meg újra, mikor vissza értünk a hűtőkhöz.

- Te hozod a sajtot, én elmegyek tejért.- csókol egyet számra.

- Okés.- indulok meg mosolyogva.

Szememmel pásztázom a sorokat, hogy hol van sajt. Meg is van! Elveszek egy nagy trappistát, hisz sokan vagyunk és biztos ez is egyhamar elfog fogyni. Megfordulok, de nem látom Jungkookot és egy kicsit pánikolva megyek oda ahol hagytam a kosarat. Bele dobom a sajtot és aggódva kezdem el keresni szemeimmel. Jobbra-balra forgolódok, de nincs sehol. Oké Taehyung, mély levegő. Felnőtt férfi vagy és biztos nincs semmi baja. Akiknek börtönbe kell lenniük, azok ott is vannak. Lehunytam pilláim és akkor nyitom ki, mikor meghallom a kosár hangját és páromért.

- Jól vagy Taehyung?- kérdezi meg és sétál mellém.

- Nem te barom!- csapom meg idegesen és a kosarat tolva, hagyom ott értetlen páromat.

- Hey!- siet utánam és ér be mellém.- Mi a baj?

- Az hogy csak úgy hirtelen eltűnsz! Én pedig aggódom érted, csak ennyi.- mondom idegesen.

- Csak elmentem még rákért, mert írt anyu hogy az is kell nekik.

- Szólni nem tudtál volna nekem?- könnyesedik be szemem és úgy nézek rá.- Én azt hittem hogy valami bajod van. - halkulok el.

- Kicsim.- ölel magához.- Talán még nem nagyon kéne kijárkálnod.

- De tegnap jól ment.- szorítom jobban magamhoz.

- De valami miatt megijedsz folyton, azt hiszed tegnap nem vettem észre hányszor fordulsz hátra és keresel valakit.

- Sajnálom, tudom hogy már nincsenek kint de félek.

- Jövőhéten lesz a tárgyalás, akkor saját szemeddel láthatod hogy börtönbe mennek és nyugodtabb leszel.

- Igazad van.- húzódom el egy kicsit, hogy szemeibe tudjak nézni.- Tényleg sajnálom.

- Ne kérj bocsánatot.- puszil orromra, amire elmosolyodom halványan. - Fizessünk és menjünk haza.

- Rendben.

Hazaérve, mindenki letámadta a zacskókat és a nők főzni kezdtek, addig a férfiak elkezdtek valamit nasolni, közben be ültek a TV elé.
Én Soobinnal kezdtem el telefonálni, megkérdezte hogy vagyok, én elmondtam neki, majd megkérdeztem milyen a munka.
Ezután kiültem beszélgetni, majd TV-ni. Jungkook elment, de nem tudják hogy hova. Remélem hamar haza jön és nem esik semmi baja. Nem szeretném felhívni hogy hol van, se írni.

- Apa a nagyiék nem jönnek át?- fordulok felé.

- Azt mondták hogy este átjönnek.- adja a választ.

- Rendben.- kelek fel.- Kapcsoljuk ki a TV-t.- megyek és kapcsolom ki.

- Miért?!- kérdezik egyszerre.

- Mert festeni fogunk!- mondom boldogan.- Segítsetek ki hozni az állványokat.- indulok meg a szobánk felé, de előtte viszek Taninak kis húst és megitatom.

Ameddig én Tanival törődtem és szeretgettem, szegény csak feküdni tud és néha wc-ni, addig ki vitték. Utánuk vittem festékeket és ecseteket.

- Akkor most fessünk!- csapom össze tenyerem és ülök le a kis székemre.

Ők is helyet foglaltak és néztek ki a fejükből.

- Miért kell festenünk?- teszi fel a kérdést Mr.Jeon.

- Mert nyugtató és néha jobb mint a TV.- rántok vállat.

- Nem tudok festeni.- mondja panaszát.

- Én sem.- mondja apu is.

- Csak fessétek amit éreztek, mindegy hogy milyen lesz.- kezdek neki az enyémnek.

Kicsit még bambulnak, majd neki kezdenek. Aranyos ahogy koncentrálni próbálnak. Soha nem hitem volna, hogy egyszer itt fogok ülni velük és festeni fogok.

___________________________
Sziasztok Tiglánok🐯❤️
A hibákért bocsánat és hogy ilyen unalmas részt hoztam nektek💜🤍
Még mindig nem vagyok otthon, de úgy gondoltam már ideje nektek hoznom valamit, így hát megpróbáltam írni💜 Remélem annyira nem egy borzalmas rész lett💜
Nektek hogy tetszik a fiúk új dala? Engem elvarázsolt és feldob🤩