Még mindig popcorn✔︎𝘁𝗮𝗲𝗴𝗴𝘂𝗸 (Befejezett)

🍿33.rész🍿

Amikor végeztem a munkámmal, utoljára még végig mértem és apuékat kezdtem el nézni. Csak úgy festettek és fröcskölték a festéket a vászonra, mint ha nagy művészek lennének. Halkan elkezdtem ezen nevetni, majd fel kelve megyek melléjük és nézem meg mit alkottak. Az volt amire számítottam, a színek össze vissza fent de leírva minden érzést.

- Rájöttem hogy egy művészi tehetség vagyok.- szólal fel apu.

- Olyan nyugodt vagyok most.- folytassa Mr.Jeon.

- Mondtam én, hogy jobb mint a TV.- veregetem vállon őket.

- Kész a vacsi!- kiabálja ki anyu.

- Jó kor jöttünk.- jön be a papa.- Vacsora idő.- csapja össze két tenyerét és ül le.

- Sziasztok.- köszönünk nekik.

- Szia Tae.- ölel meg Chim.

- Yoongi?- kérdezem meg.

- Jungkookkal ment el. Azt mondták bevásárolni mennek.- furcsa, most voltunk.

- Kihozom Tanit.- megyek a szóbába és óvatosan megfogva viszem ki a kis Babym.

- Szia Picur.- rajongója mindenki egyből körül.

- Csináltunk neked is hamit.- simogassa meg Mrs.Jeon és hoz egy tányér húst, ami már össze van darabolva.

- Nagyon szépen köszönöm.- mondom hálásan. - Később kiviszem a levegőre is, jössz majd Chim?- fordulok barátom felé.

- Persze.- bólint egy hatalmasat, amit meg mosolygok.

Csendben kezdünk el enni, néha felszólal valaki.

- Na és az üzlet jól megy Mr.Jeon?- kérdezi meg a papa.

- Csak nyugodtan szólítsanak Seojunnak. Már rég akartam szólni ez miatt.- mosolyodik el.- Nagyon jól mennek a dolgok köszönöm. Maguknak?

- Rendben Seojun.- nevet fel a papa.- Nálunk is, nálunk is. A külföldi mindig próbál lenyomni minket a piacon, de nem tud.- meséli büszkén.

- De nem ám!- kiált fel apu, anyu meg csak szemét forgassa.

- Profik vagyunk.- bólint a mama.

- Ezt jó hallani.- mosolyodnak el Mináék.- Na de hol van ez a gyerek eddig?- kérdezi meg.

- Yoongival.- válaszolja Jimin.

- Nem baj, had legyenek.- rántok vállat.- Na de menjünk Jimine.- kellek fel.

- Taehyung, egyél még.- mondja nekem anyu.

- Esküszöm hogy nem fér belém.- mondom a tényt.- De ha boldogít, akkor viszek egy szelet kenyeret.

- Boldogít.- eszik tovább.

Tani dolgait összeszedtük, majd mi is felöltözve  hagytuk el a házat. Kezembe vittem a kutyust, hisz még nem gyógyult meg, de levegőznie pedig kell. Másik kezemmel eszegetem a kenyeret, amit elhoztam anyám miatt, Jimin pedig szelfiket készít és videókat magunkról.

- Most már elég.- lököm el a telefonját nevetve, ő pedig ki is kapcsolja szórakozottan.

- Emlékeket gyártok.- rakja zsebre.

- Ezzel nincs probléma.- mosolygok rá.- Játszótér!- kiáltok fel és kezdek el kocogni.

Be megyek és óvatosan lerakom Tanit a kis padra és a hintába beülve kezdek el hintázni.

- Gyere Jimin!- kiabálom nevetve.- Gyárts emlékeket.

- Megyek!- ül le gyorsan a hintára és telefonját előkapva kezd el megint videózni. - Most TaeTaevel vagyunk a játszótéren.- meséli a jövő Jiminek és Taenek.