Az oladi osztály: Jurassic World [befejezett]

Chapter 4.: Indul a mandula!

Miután Ms. Weasley kitessékelt minket az irodájából, mindenki elindult a szobájába. Részben örültem, hogy Linda jön velünk, mivel hiába mondtam neki, hogy a bátyám dínókkal foglalkozik, nem hitt nekem. Szerinte ez az egész "léteznek dínók" dolog hülyeség. Erre is akkor került szó, mikor egy hete a fejemhez vágta, hogy dínók márpedig nem léteznek. De ez így megy minden nap.
  Elkezdtem bepakolni pár kis cuccot, ami még később jól jöhet. Ezek közé a dolgok közé tartozott egy zseblámpa, szúnyogirtó spré, és gyors beugrottam egy pár méterrel arrébb levő Tescoba, hogy vegyek chipset, merthát az is kell az útra. Mi, diákok naponta egyszer, tanári engedéllyel léphetünk ki innen. Igen, Owen direkt egy olyan gimibe íratott be, ahova be kell költözni, és nem mehetsz ki csak úgy. A kaját is ott kapod, ott is kell hogy aludj, plusz még reggel nyolctól délután ötig tanórákon vagy, általában tíz perces szünetekkel, meg ugye az ebédszünet, ami fél óra. Néha az a harminc perc nem elég, máskor meg túl sok. Miután megvettem, ami kellett, elindultam egy közeli virágboltba, és bejelentettem, hogy kéne egy zacskó, ami úgy kétszáz bambuszlevelet tartalmaz. Az eladó elég furán nézett rám, amit meg is értettem, mert szerintem nem mindennap állít be hozzájuk valaki, aki egy zacskó bambuszlevelet szeretne venni tőlük, azzal a reménnyel, hogy tíz dolcsiból az mind kijön. Alapból miután megvettem a chipset, és elindultam erre, abban se voltam biztos, hogy még működik-e a bolt, mivel kívülről elég lepukkadt egy hely. Látszott, hogy nemigen jönnek ide az emberek vásárolni. Végül miután az eladó úgy húsz percig matatott a raktárban, végre megkaptam, amiért jöttem. Konkrétan még én magam se tudtam, minek ez az egész, viszont Owen még úgy öt hónapja méltóztatott egy levelet írni, amiben megkért erre, és sose tudtam neki leszállítani a csomagot. Remélem fontos, mert az eladó mind a tíz dollárom elkérte, szóval alig maradt valami otthon. Miután visszaértem, mindenkinek az volt az első dolga, hogy megkérdezze, hogy mi a szarnak nekem az a sok levél, viszont nem tudtam mit válaszolni, szóval azt mondtam, az ott levél kinézetű kaja. Csak ez jutott eszembe. Mire a szobámba értem, meglepett, ami fogadott. Ott volt a földön négy, gigantikus méretű bőrönd, még annál is több kistáska, a neszeszerekről szerintem már ne is bezséljünk. Első blikkre kitaláltam, kié lehet ez a sok cucc: Linda. Nagyon más nem is lehetett, mivel én egy szimpla sötétzöld hátizsákot pakoltam be, és Lucynak külön mondtam, miket érdemes hozni, plusz rajta és rajtunk kívül más nem lakik ebben a szobában. De engem nem is ez foglalkoztatott, hanem az, hogy hova a fityfenében volt ez a sok táska egész eddig? Egy fekete csilivili táskát leszámítva semelyik se volt ismerős. Lucy nagy örömmel fogadott, és megkérdezte, hogy annyi dolog elég lesz-e. Nem mintha nagyon értenék ehhez, de szerintem pont elég dolgot rakott el. Miután elpakoltam a chipset és a leveleket, megkérdeztem Lucát, honnan szedte Linda ezt a sok holmit. Erre ő elmondta, hogy van a szekrény felett egy fiók, ahol egész eddig neszeszerek voltak, és Ilonka azt mondta, az a rész az övé. Már nem sokáig... A bőröndöket valahonnan a padló alól kototrta elő. Elsőre én sem értettem, hogy azt hogyan, mivel a harmadik emeleten lakunk, és alattunk másik szoba van. Kiderült, hogy Lucy se értette, hogyan csinálta, de elméletileg az is az ő része. Már nem sokáig... Miután Linda visszajött a vécéről, ahol egész eddig ücsörgött, elmondtam neki, hogy elég csak egy táska, mivel csak egy napra megyünk összvissz. Szerinte az mind fontos, amit ő elrakott, de szerintem értelmetlen a párna és a bukósisak, de ő tudja.
Végül sikerült rávennem, hogy kettő bőrönd elég lesz, és így minden jobb volt.