Az oladi osztály: Jurassic World [befejezett]

Chapter 1.: Bemutatkozás

Maya Grady vagyok, Owen kishúga. Igaz, van úgy kilenc évnyi különbég kettőnk között, mégis királyul kijövünk egymással. Viszont amég ő a világ egyik legmenőbb helyén melózik, én itt rohadok egy gimiben, Londonban.
Igaz, vannak barátaim, mármint csak egy, viszont még így is ő járt jobban. Maga az iskola nem rossz, viszont sose izgattak engem nagyon a tudományok. Meg hol az életben fogom használni ezt a tudás? Még soha senki se kérdezte meg tőlem, mi a kapirgálóláb vagy az elefántcsont németül. A matek már álmaimban is kísért. Pontosabban a tanár, Selina néni, aki egyszer egyik álmomban szellemként egy matekkönyvvel a kezében kergetett végig a folyosón. Bár nem megy olyan rosszul ez az egész, mégse olyan izgi, mint az ő munkája. Egyész nap raptorokkal dolgozik és idomítja őket. Királyság. Plusz neki nem kell eltűrnie egész nap a másik szobatársam vinnyogását. Ő véletlenül került hozzám és Lucyhoz, mivel ő elkésett, és egyedül a mi szobánkban volt hely neki. Nem volt nagyon más válsztásunk, szóval ő is ittvan velünk. Nagyon nem hasznosítja magát, és a tanulással is elég szarul áll. Egész nap a telefonját bújja, ezeket a tiktok videókat csinálja (bár meg kell jegyeznem, szörnyű mozgása van), kioktat minket, ráadásul olyan dolgokkal, amikről kapásból meg tudjuk állapítani, hogy nem igaz. Legutóbb azzal okoskodott, hogy dínók nem élnek. A bátyám foglalkozása ezt csodásan megcáfolja. Ezt leszámítva még idegesítő is. Folyamatosan Tom Holland videókat küldözget nekem, és még egy életnagyságú, kartonból készült Tom Holland is van, ki tudja, éppen hol. Mindig máshol van. Képzeld el, hogy felkelsz az éjszaka közepén, alig vagy ébren, kimész inni egy pohár vizet, és hirtelen Tom Hollanddal találod szembe magad. Napi program. Direkt idegesíti Lucyt, mikor tudja, hogy szegény gyerek nem viseli jól ezeket. És még ő csodálkozik, hogyha Lucy mérges rá. Úgy viselkedik folyton, mintha ő tökéletes lenne, és mindenkinél jobb. Viszont amikor rámjön az öt perc, akkor azonnal bepipul. Engem többnyire ezek idegesítenek. Meg amikor meggyanúsít engem valami hülyeséggel. Legutóbb azzal vádolt, hogy szerelmes vagyok (Lucy nyelvén mondva crusholok) valakibe. Részben igaza van, de nem egészen. Még évekkel ezelőtt elkezdtem crusholni valakit, aki egy kitalált karakter. Loki néven fut, és azóta háromszor meghalt, és ugyan annyiszor támadt fel. Őt leszámítva senki sem tetszik. Lucynak legalább olyan szerelme van, aki a való világban él, és itt nem arra a szörnyű tévéműsorra gondolok. Bár néha megnézek belőle egy-két részt, mikor drámahiányom van, és unatkozok. Lucyval imádjuk nézni másoknak hogy megy az élete. Legutóbb azt lestük végig, amikor Dóra és Lea összebalhéztak az ebédlőben. Csodás volt. Végül a harcot Dóra nyerte, mivel erőből arcon rúgta Leát. A nap többi részében Dóra szórólapokat gyártott, hogy neki most nincs hol aludnia, és új szobatársat keres. Eddig Leával és Laurával lakott együtt, viszont az ebédlős balhé után nem is akarták látni egymást. Még mindig boldogabb lettem volna, ha nem Linda, hanem Dóra lakott volna velünk, viszont Linda nem akart menni, és verekedni se akartunk, szóval maradt. Lucyval pedig nem akartunk külön menni. Általános suli óta legjobb barátnők vagyunk, bár sok eltérés van köztünk. Ő magas, és szép zöld szemei vannak, én pedig úgy egy éve megálltam a növésben, és valami mindenféle szímű szemem van, bár azt még apától örököltem, és nincs bajom vele. Az érdeklődési köreink sem ugyan azok. Ő például Harry Potter rajongó, én pedig a Marvel és egyéb szuperhősök csapatát erősítem. Igaz, megnéztem az összes Harry Potter filmet, adtam mindegyik karakternek egy egyedi nevet (vegyük például Harryt, akinek Harry Kopter lett a neve, és ittvan Ron, aki Ron Virsli lett. Luca kedvencét, Dracot se hagyhattam ki, őbelőle Draco Májfoly lett. Az iskoláknak is adogattunk neveket: Roxfortból Rossz fog vagy rossz fox lett, a Mardekár Jajdekár, a Hufflepuff pedig huppéspuff), és néha hallgattam, ahogy Lucy olvas a könyveiből, de így se nyerte el annyira a tetszésemet.
Néha csak belegondolok, hogy mehet Owen élete. Már rég nem láttuk egymást, és nagyon hiányzik. Anyáék még akkor elváltak, amikor csak két éves voltam, és miután anya rákos lett, és meghalt, apa minket okolt érte, szóval csak mi ketten maradtunk egymásnak.