Egy olyan hét perc autókázás után elértünk oda, ahova Claire navigált minket. Szörnyű látvány fogadott minket, ami mutatta, hogy ez az Indominus Rex mindennél és mindenkinél erősebb.
Kidőlt fák, feltúrt föld, és halott dínók mindenhol. Owennel és Miss főnöknővel elszaladtunk a legközelebbi, még csak haldokló dínóhoz megnézni, hogy még életben tartható-e, de fél perc múlva lecsukta a szemét. Örökre. Miután egy icipicit néztük a holttestet, továbbindultunk megkeresni a kölyköket. Pár perc séta után megtaláltuk azt az átlátszó üvegggömböt, amiben a gyerekeknek kellett volna lenniük. Claire majdnem szívbajt kapott, miután Owen kihúzott egy gigantikus fogat az üvegből. Találtunk egy telefont is, amiről kiderült, az egyik csávójé volt. Claire már haldokoltt, annyira pánikolt, de a bátyám rájött, hogy a gyerekek túlélték, mivel a cipőjük nyomot hagyott a sárban, így folytattuk utunkat. Egyszercsak egy vízeséshez értünk. Ezek szerint leugrottak. Claire rohadt hangosan visítozni kezdett, de Owen lesissegte. Erre már megint elkezdtek vitázni. Claire megkérdezte, mit csináljunk most, mire a bátyám mondta neki, hogy forduljon vissza, mert ha így folytatja, két perc alatt meg fog halni, abban a magassarkúban meg még hamarabb, én pedig egyetértettem vele. Erre a főnöknő szétgombolta az ingjét (nyugi, volt alatta trikó), középen összekötötte, majd feltűrte az ujját.
- Ez most mit jelent?- kérdezte Owen. Claire azt a választ adta, hogy készen áll, és mehetünk. Owen letisztázott vele pár dolgot, például azt, hogy itt nem Claire lesz a főnök, hanem ő, és minden úgy megy, ahogy ő mondja, ez után elindultunk egy lefelé vezető lejtős úton, így elkerülve a vízesésről leugrást. Egyszercsak pár perc bolyongás után hangokat hallottunk, mégpedig egy autóét. Pár méterre találtunk egy barlangszerűséget. Mind a hárman bementünk. Az a hely inkább valami régi műhely volt, mint barlang, tele király cuccokkal. Owen felvett valami bizgentyűt a földről, amiről kiderült, hogy Claire unokaöccseinek egyikének a holmija. Jó helyen járunk. A két kölyök beindított valami ezeréves terepjárót, és azzal a park felé mentek a jelek szerint. Owen szerint lehetetlenség volt megbütykölni azt a kocsit, így picit elcsodálkoztam, hogy valami nyolc éves gyereknek meg a néhány évvel idősebb bátyjának sikerült elindítani egy ilyen roncsot. A bátyámmal pont kezdtük volna szerelni a másik, ugyan olyan járgányt, mikor egyszercsak rengeni kezdett a föld és a barlang. Megtalált minket. Gyorsan elbújtunk a kocsi mögé. Owen olyan szerencsétlen volt, hogy még fél perce lerakta valahova a puskáját, és most, amikor kellene, nem érte el. A dínó még pár percig szaglászott, majd elment. Ekkor Owen elkúszott a fegyverig, majd visszajött hozzánk a kocsi mögé, mivel a Rex nem lehetett nagyon messze. És igazam lett. Alig egy perc múlva megjelent az Indominus Rex, szétverte a barlangot és a kocsit, így futásnak eredtünk. Miután majdnem rámomlott a barlang, elkiáltottam magam:
- Ó, hogy azt a retkes tetves dínóformádat!
Még jó magam sem tudtam, mi a jó búbánat volt ez. Csak futottunk, a dínóval a nyomunkban, majd egy idő után, ki tudja, hogy, de leráztuk.
ESTÁS LEYENDO
Az oladi osztály: Jurassic World [befejezett]
AventuraMaya Grady Owen Grady kishúga. Egy nap, mikor a nyolc gimnazista elmegy a Jurassic Parkba, még nem tudják, mi vár rájuk a nap további részeiben. (Ez a történet nem kapcsolódik az oladi osztály: az utazás című könyvemhez)