Szeptember 11. Péntek

1.2K 60 19
                                    

Reggel most Ricsivel illetve Cortezzel mentem a sulihoz. Rettentő jól esett kettejük támogatása, főleg úgy, hogy tegnap még anyával szemben is segítettek. Végül egyébként anyu elfogadta, hogy mi történt és nem büntetett meg, egyszerűen lezárta azzal, hogy "Ne csináljak belőle rendszert". Az iskolához érve Zsolti már ott ácsorgott, akihez természetesen csapódtunk.
-Csá. Rég láttalak. - pacsizott le velem mosolyogva.
-Hát... Így tényleg régen. - utaltam a tegnapi kis verekedésre, ahol ő is jelen volt.
-Na ja. - zárta le. Nem akart gondolom kérdezősködni, ami miatt hálásan pillantottam rá, figyelmen kívűl hagyva, hogy egyébként simán elmeséltem volna neki, mert nem szégyellem.
-Emó, Ren! - kiáltott fel hirtelen Ricsi. Megfordulva láttam, hogy a két lány értetlen tekintettel közelít.
-Sziasztok! - köszönt ici-picit félénken Reni.
-Figyeljetek, mit csináltok holnap? - tette fel a kérdést a bátyám.
-Miért? - kérdezett vissza Reni.
-Próbálunk a garázsba. Meg jön asszem 4 trombitás, akiket meghallgatunk. Nem jöttök? Jól kiröhögjük őket.- ecsetelte a programt Rics.
-Bár jól hangzik. - mosolygott Ren. - De programom van, szóval a holnap nekem nem jó. - rázta meg a fejét.
-Mit csinálsz? - kapta fel egyből a fejét Cortez és egyenesen Renire nézett. A lány erre az interakció szerintem nem számított, ezért talán egy kicsit elpirult.
-Könyvesboltba megyek Arnolddal. Van egy 50%-os akció majdnem mindenre...
-Azta ez olyan érdekes, hogy mindjárt elfutok. Egyszerűen nem tudok várni holnapig.- szólt közbe Zsolti tettetett izgatottsággal.
-Ez nagyon jó poént tekintve, hogy nem tudsz futni 2 kört sem, mert kidőlsz. - érkezett meg Kinga.
-Na megjött a Cowgirl. - forgatta meg a szemét Zsolti.
-Egyébként én sem érek rá. - dobta át hosszú barna copfba fogott haját, Kinga a vállán.-Edzésre megyek, valamint Olivérrel skypolok. - ismertette a programját, amit egyébként senki nem kérdezett.
-Most nem azért. - szálltam be a társalgásba-De ki kérdezte? - kérdeztem.
-Ja senkit nem érdekel, hogy Telivérrel skypolsz. - legyintett Zsolti.
-A neve Olivér. OLIVÉR!- krákogta felháborodottan. Erre már senki nem reagált, kicsit szétszóródtunk csapaton belül is. Ricsi Virággal beszélt, aki valamilyen nőről beszélt, Kinga Zsoltival vitatkozott, én pedig szinte teljesen egyszerre Renivel Cortezhez fordultam.
-Neményivel mész könyvesboltba? - kérdezte Cortez Renitől gúnyosan mosolyogva. A gyűlölete a srác iránt rendesen kiült a fejére.
-Igen. Miért? - kérdezte picit szaporán lélegezve. Cortez erre nem válaszolt, csak vállat vonva felém fordult.
-Te ugye jössz? - hagyta figyelmen kívűl mostmár Renit.
-Nyilván. - bólintottam. És ezt pontosan tudta is. Szegény Rennek ez látszólag eléggé rosszul esett, de csak egy pillanatra látszott rajta.
-Na! - érkezett meg fontoskodva Dave.- Holnap délután háromtól ötig hívtam a jelentkezőlez, akik összesen kilencen voltak, de ebből kettőt egyből kizártam, hisz túl idősek voltak, egyet pedig azért mert túl fiatal. - hadarta az infókat.
-Az nem gáz, ha fiatal. - legyintett Zsolti.
-Kilenc éves. - mondta Dave. Erre (és Zsolti ár kifejezésére) jóízűen felnevettünk, majd Iphonka folytatta.
-Tehát. Hatan jönnek holnap. Ebből egynek láttam Youtubeon a kisvideóit, nem rosszak, de a többiektől nincs infóm. Vagyis de. Az utolsó jelentkező egy lány, akinél vaciláltam, hogy visszautasítom, de gondoltam előszőr megkérdezlek titeket. - pillantott fel hosszú percek óta előszőr.
-Ne már. Nem kell lány a csapatba. - rázta meg a fejét Zsolti.
-Hallod. - kocogtattam meg a vállát, hogy észrevegyen.
-Jó, de te nem ugyan az vagy, mint más. - szólt bele Cortez a fiúk pedig egyetértően bólintottak.
-Te is a bandában vagy? - nézett rám nagy szemekkel Virág.
-Aham. - mosolyogtam rá.
-Akkor kell még egy lány, vagy nem? - nézett körbe Dave.
-Max kinevetjük. - legyintett Ricsi. - Ha stréber lesz megijesztem a sklipnot maszkommal.-tervezgette.
-Ne már ez nem szép dolog. - szólt bele Reni. Ezt a fiúk figyelmen kívűl hagyták.
-Reb?-nézett tovább Iphonka.
-Felőlem. - rántottam vállat hanyagul.
-Cortez? - érdeklődött a banda utolsó tagjánál.
-Halgassuk meg. - biccentett. Ezek után Kinga, mint feminista megbékélt, Ricsiék másról beszéltek, Virág meg Reni pedig bement. Később mi is így tettünk. Ezek után az egyetlen furcsa pontja a napomnak az volt, amikor órák után pakoltam a szekrényembe. Na jó tulajdonképpen nem is ez, hanem ami történt.
-Khm Rebeka. - köszörülte meg a torkát mögöttem.
-Mit akarsz Neményi? - fordultam felé keresztbe font karral, hogy a szemébe tudják nézni.
-Azért vagyok most itt, hogy felkérjélek a suliújság riport rovatának az írására. - húzta ki magát.
-Nem vagyok író. - fordultam meg abban a pillanatban és folytattam a pakolást.
-Úgy látom tartod az arrogáns stílusod. - sóhajtott kissé fáradtan.- Rendben. Azért elmondom. A rovatban különböző...
-Tisztában vagyok azzal, hogy mit jelent a riport rovat. - szakítottam félbe Neményit.
-Nos akkor nem kell magyaráznom. Elvállalnád? - kérdezte akkor már kissé idegesen.
-1 perc alatt nem lettem író. - jelentettem ki.
-Ez esetben... Én nem könyörgöm senkinek. - mondta, majd a távolodó lépteit hallva becsuktam a szekrényajtóm és én is elindultam.
-I hate you and you're the bigest idiot who I know. (Utállak és te vagy a legnagyobb idióta akit ismerek) - szóltam oda neki, abban a hitben, hogy nem tud angolul.
-Did you think I didn't understand what you were saying in English? (Azt hitted nem értem meg, amit angolul mondasz?)- fordult meg és kissé somolyogva nézett rám.
-Can you speak English? (Tudsz angolul?)- lepődtem meg és nem hazudok, ha azt mondom erre nem számítottam.
-Of course. (Természetesen) - bólintott.
-Anyway.- rántottam vállat és otthagytam. A délutáni szabadságba kilépve indultam haza.
-Hé hé.-állított meg Ákos. - Valami baj van?-fürkészte az arcom.
-Nem. Nincs. - válaszoltam.
-Oké, akkor most elhiszem, hogy nincs. De Neményit simán megverem, akár csak haverodként is. - karolta át a vállam, tényleg csak haveri jelleggel.
-Ez igazán kedves tőled, de valószínűleg nem az egyetlen vagy, aki jelentkezne eme nemes feladatra. - mosolyogtam rá őszintén.
-Valahogy sejtettem. - biccentett. Erre egyszerre nevettünk fel.
-Amúgy... Most mint haverod kérdezem, mert-nézett körbe, majd kilépett a suli kapuján- Ketten vagyunk és az iskolán kívűl, szóval. Miért verted meg tegnap Matt barátnőjét? - kérdezte, miközben érdeklődő tekintettel vizslatott. Esküszöm, hogy jófej akartam lenni. Több, mint egy pillanatig, csak aztán nem ment.
-Tudod, én téged nagyon szeretlek, de csak mint egy barátot. Hidd el én vagyok a legszomorúbb emiatt, de egyszerűen valami nem klappol. - tártam ki a karomat tehetetlenül. Ákos egy másodpercig még csendben figyelt, aztán megszólalt.
-Reb, nincs semmi baj. Alap megegyeztünk, hogy haverok vagyunk, úgyhogy emiatt ne parázz. Nyílván bírnám, ha mégse csak barátok lennénk, de megértem. - mosolygott rám féloldalasan. Szomorúan és együttérzően öleltem át. Sokan érzünk így. Bírnám a nem csak barátok lennénk.
-Menjetek szobára! - trappolt el mellettünk Matt.
-Érdekes, hogy pont te mondod. - forgattam meg a szemem. Matt, mintha csak elfelejtett volna valamit visszafordult. Csakhogy aztán unottan legyintett és mégis otthagyott. Aucs. Fájdalmas sóhaj után nyilván én is indultam haza. Csudijó egy nap volt.

Sziasztok! Hosszú idő elteltével végre meghoztam az új részt, remélem tetszeni fog. A kihagyás oka pusztán az volt, hogy semmi ihletem nem volt a történetéhez, de mostanra kirajzolódott egy kerek történet a fejemben. Mindenesetre most szeretnék kicsit aktívabb lenni, persze ha van rá igény.

Pósa Rebeka, az SzJG-benDonde viven las historias. Descúbrelo ahora