Pósa Rebeka, az SzJG-ben

Szeptember 12. Szombat

Talán nem volt a legjobb ötletem hajnali négyig a gondolataim a együtt fordolódni mindenféle alvás nélkül,mert ennek reggel ittam meg a levét. Éppen talán a legédesebb álmaimat álmldhattam (idk nem emlékszem), amikor egyszer csak valaki dörömbölni kezdett a kulcsra zárt ajtómon. Gyors sztori az az, hogy tegnap kicsit talán horrort is néztem, amitől alap nem félek, de jobb a békesség. Szóval dörömböltek az ajtómon.
-Fuera de aquí, seas quien seas! (Menj innen, akárki is vagy!)-kiabáltam ki valamiért spanyolul. Jó kit akarok áltatni jól hangzik, ha spanyolul hadarok.
-Reb mi vagyunk! - csapta tovább az ajtómat Ricsi. Oké ő volt ott és még ki? Mi... Nem gondolkodtam feleslegesen inkább kicsoszogtam az ajtómig és a kulcsot elfordítva résnyire kinyitottam az ajtót, ezzel jelezve, hogy jöhet aki kinnt van, de én visszafeküdtem. Egy íves ugrással visszamentem a pihe-puha ágyába és készültem visszaszunyókálni, amikor a bátyám úgy döntött rám tehénkedik.
-¡Tu madre! (A**ád!)- nyikkantam egyet, mivel a súlykülönbség ebben a helyzetben eléggé megérződött.
-Hé mi ez a beszéd? - röhögött Ricsi jókedvűen.- Amúgy egy anyánk van. - emlékeztetett szórakozottan. Mielőtt bárki megkérdőjelezné azt, hogy Ricsi hülye tisztázom, hogy csak gyakran használom ezt a kifejezést spanyolul így ezt megtanulta. Mindettől függetlenül hülye.
-Igaz. - löktem le magamról, majd körbenéztem.
-Na haladjunk már. - kezdett el nyafogni Cortez a sarokban. Ahaam. Szóval a mi az Cortezt takarja.
-Ja már fél három és még sehol nem vagyunk. - szólalt meg egyszer csak Zsolti is.
-Ja. Pontosan 29 perc múlva érkeznek meg a trombitások a garázsba. - helyeselt Dave. Akkor esett le, hogy a mi igazából a balhés négyes tagjai, akik arra várták, hogy csatlakozzak hozzájuk.
-Már fél három van? - mondtam ki az első infót, ami megmaradt az előző mondatokból.
-Ja. - válaszolták tök egyszerre.
-Oké akkor 5 perc és kész leszek. - pattantam ki az ágyamból, majd a fiúk kitoloncolása után felöltöztem. Kicsit valami extrát szerettem volna, hogy mégiscsak kitűnjek a jelentkező közül és ott legyek a toppon, ezért egy leginkább újsághoz hasonló felsőt vettem fel egy félregombolt magasderekú farmerral, magastalpú conversel.
A hajamat legelőszőr be akartam fonni, de rájöttem, hogy tetszik ahogy beszárítottam, szóval csak egy napszemüveggel hátratoltam. És kész voltam. Szélsebesen baktattam le a lépcsón, aminek a végére oda volt rakva egy kabát, amit úgy döntöttem elviszek, hisz ki tudja mikor jövök haza, illetve ha ez az időpont este lesz nem akarok fázni.
-Kész vagyok. - pattantam oda a fiúk elé büszkén.
-Végre. - rántotta ki Ricsi a bejárati ajtót és már ott sem volt. Látszólag eléggé be volt sózva, szóval csak mosolyogva intettem anyának és a többiekkel együtt utána mentünk. Ott a sövényünk mellett aztán egy ember hiánya hirtelen mellbevágott. Matt. Mindenki eljött hozzánk a bandából kivéve ő. Morfondírozhattam volna magamban ezzel, de inkább odasomfordáltam Cortezhez. Ő tuti tudja mi van az öccsével. Így is volt. Semmit nem kérdeztem még már válaszolt.
-A kapu előtt vár. - mondta igazából szerintem random megérzésre. Konstatálva a hallottakat gyomorgörccsel lépkedtem tovább a kerítésünkig, ahová közeledve vészesen fogyott a távolság. Mit ne mondjak eléggé féltem. Pontosan fogalmam sincs mitől egyszerűen, csak tartottam a Mattel való találkozástól. Nem is kell mondanom, hogy ezt hogy értem, hisz pontosan lejegyzeteltem. Haverok, veszekedés, féltékenység, szerelmi vallomás, újabb vita, homály... Nos ez tökéletes szavakkal való jellemzése a kapcsulatunknak. A gondolataim hamar tova szálltak, mert Ricsi kicsapta a kaput és megláttam Őt. Sötétbarna, szinte már fekete haja kócosan, mégis rendezetten takarta el tengerkék szemeit, fejére csapott kapucnijával pedig még inkább növelte a laza megjelenését. Mindezek mellé volt rajta egy egyszerű csőszárú farmer és egy Jordan. Semmi érdekeset nem viselt, de vonzotta a tekintetet.
-Reggelt. - biccentett nekem, miközben egy pillanat erejéig végigmért, ami valóban csak egy pillanat volt, mivel ezután el is szakította a tekintetét rólam és mosolyt villantva a srácokra nézett.
-Helló. - intettem franc tudja miért neki. Ezt úgy ahogy volt el is engedte, nem reagált, ami zavart is és örültem is neki.
-Akkor lesz egy csaj is ugye? - kezdeményezett egy témát Matt. Keserű íz került a számba amiatt, mert ő érdeklődött, de mint már megszokhattuk nem mondtam.
-Igen. Viki. - bólintott Dave. Körbenézve gyorsan a többieken úgy vettem észre, hogy csak mindannyian megértették, de nem érdekelte igazán őket.
-Bazz akkor most ilyen X-faktoros zsűri leszünk? - fordult meg vidáman Zsolti.
-Shiiit tényleg. - bólintott Matt. Hát igen, ilyen és hasonló jóféle témák között csapongva ballagtunk el a garázsig ahova amikor megérkeztünk letelepedtünk.
-Dobj egy kólát nekem. - nyújtottam a kezem az ég felé jelezve, hogy elkapom, ha Zsolti a hűtőből kilógva hajít nekem valamit.
-Tess. - passzolta le nekem lazán, majd az Antai-Kelemen testvérpár is kapott egy-egy piros kupakos üveget. Amerikai fiúk, náluk alap.
-Át kellene rendezni a bútorokat, nem? - nézett körbe Dave fontoskodva. Mi ugyanígy tettünk, csak aztán válaszoltunk.
-Szerintem jó így. - vonogattam a vállam. - Marad itt a kanapé, arra rátelepszünk, a tévéhez megy Dave, mint menedzser, utána akik jönnek ott a szőnyegen eltrombitálhatják, amivel bemutatkoznak. Pöpec az egész. - csaptam össze a két kezem megelégedve a helyzettel. - Max kirakunk mindenkinek egy üveg kólát, hogy fancybb legyen. - fűztem hozzá. Erre a többiek mind egyetértően bólintottak, ezzel kifejezve a tetszésüket.
-Ez így baró. - pacsizott le velem a bátyám.
-Mennyi idő amíg jönnek? - kérdezte Zsolti úgy globálisan mindenkitől. És nyilván abban a pillanatban csengettek. Lazára véve a figurát leültünk a kanapéra és Dave ment ajtót nyitni. A helyfoglalás a következőképpen nézett ki:Zsolti felült a háttámlára a jobb oldalra úgy, hogy a lábát a karfára tette én a lábának dőltem háttal lábamat Ricsi és Cortez ölébe dobtam akik egymás mellett ültek, Matt pedig a dobszerkó mellé felült a bárszékre a gitárjával együtt. Erre a látképre toppanhatzak be a jelentkezők a garázsba.
-Vegyen mindenki egy üveget nyugodtan ez a résztvevőknek jár, majd abban abban a szobában várakozhattok, amíg a banda meghallgatja egyikőtöket. - tájékoztatta Dave a csapatot, aztán el is ment velük a konyhába. Pár pillanatot kellett csupán várnunk és be is jött a menedzserünk rögtön 2 emberrel.
-Nos... - sietett elénk- Mint kiderült ők ketten tervezték a jelentkezést és ugyan én mondtam nekik, hogy egy trombitásra tartunk igényt szeretnének részt venni a meghallgatáson és versenyezni egymás ellen hátha elnyeri valamelyikük a tetszéseteket. - ismertette a felállást Dave. A két srác mellette nem igazán stresszelt igazából elröhögtek együtt. Mindketten alacsonyabb termetűek voltak, de kis punkos beütés volt bennük. Nadrágjukon volt lánc meg az egyiknek egy karika a szemöldökébe.
-Entonces. (Tehát) - ültem fel összecsapva a 2 tenyerem, majd a fiatalabb Antai-Kelemenemre néztem.- Matias.-fúrtam a fiú tekintetébe az enyém.
-Ne csessz fel, hogy spanyol zenekarba jelentkeztünk. - röhögött fel nem tudom, hogy hívják fiú.
-¿Los estamos engañando un poco?(Szívassuk egy picit őket?) - kérdeztem szintén spanyolul Mattet, mert egyszer már mondta, hogy tud valamennyit spanyolul.
-Si.(Igen)-vigyorgott rám pimaszul. Hiába nem kedvel engem mostanság azért egy szívatásban benne van. Erre a két jelentkező fáradt sóhajjal körvenéztek Davet keresve,de ő már akkorra már eltűnt.
-¿Puedes tocar Bella Ciao para nosotros?(El tudnátok nekünk játszani a Bella Ciaot?)- fordultam a jelentkezők felé. Köpni nyelni nem tudtak, csak azt ismételgették, hogy ők csak németül tudnak. Magyarul.
-Adelantémonos un poco porque están esperando. (Kicsit haladjunk, mert várnak.)- kocogtatta meg Matt az okosórája kijelzőjét. Erre a két srác az egyetlen szóba kapaszkodva, amit megértettek elkezdték játszani a Bella Ciaot. Kb 2 percen keresztül trombitáltak, amire én énekeltem a többiekkel együtt. Az utolsó hang után a két fiú kissé bambán állt várva, hogy újra homályba kerüljenek, csakhogy aztán megszólaltam.
-Nem volt rossz.- vontam vállat.
-Szerintem se.- helyeselt Matt.
-Egy pillanat...-vakarta meg a tarkóját a jobb oldali fiú és látszott rajta, hogy neki ez egy hatalmas lökés a mental break down felé.-Most kajak tudtok magyarul?- kerekedett el a szeme a felfedezése miatt.
-Nem, csak poénkodunk.- legyintett Ricsi röhögve. Hogy is tartja a mondás? Hülye kérdésre hülye válasz? Igen ez pontosan leírja.
-Jó értem.-emelte fel védekezően a kezét.
-Oké, kösz. Kövi.- kiabáltam ki Davenek, aki besietett a garázsba és kivezette e fiúkat, majd helyettük hozta az új jelentkezőt.
-Hello.-köszörültem meg a torkom, majd egy hajtincsemet a fülem mögé fésültem. Egy nem kicsit jól kinéző srác állt meg előttünk fekete ingben, aminek az első 2 gombja ki van gombolva és fekete csőfarmerben, felül parkettában aptó tincsekben hátrafont hajjal, akárcsak Louis Hamiltonnak. Nyilván meg sem közelítette Matt vagy Cortez kinézetét, de így is iszonyat jóképűnek tudom mondani. Kicsit zavarba jöttem.
-Szia.-villantott rám egy szívtipró mosolyt. Pontosan tudta, hogy hogyan néz ki ezáltal magabiztosan állt.
-Kezdj már valamit.- forgatta meg a szemét unottan Matt. A fiú erre elkezdett borzasztóan harsányan játszni mire fintorogva hátrébb ültem, hátha akkor nem lesz olyan borzalmas. Sajnos az volt.
-Oké oké ez elég.- állította le Zsolti a produkciót.
-Monjuk ki haver ez szar volt.- jelentette ki a bátyám és ezzel egyikünk se tudott vitatkozni. Az volt. De még mennyire, hogy az volt.
-Dave! Jöhet a következő!- ordított át a másik helyiségbe Cortez, mire Iphoneka már kísérte is a soron következőt és elvitte a fonott hajú srácot. Az új kliens egy szöszi szemüveges srác volt, aki elég kockának nézett ki és egyátalán nem állt nekem össze, hogy hogyan is tervezte ezt a ska punk bandába való csatlakozást, de senkit nem skatujázok be azonnal.
-Csá. Kezdheted.- mondta röhögve Matt. Na ő nem hitte el az elején se, hogy lehet a bandába való a fiú. Kicsit megsajnáltam a szöszit, mert körbenézve azt kellett észrevennem, hogy a többiek is kuncogva figyelték, hogy mit hoz össze a srác. Kicsit szenvedett egy ideig a szemüvegével, de aztán csak elkezdte. Valami indulót. De semmi robbanásszerűt. Inkább hasonlított valami kisdobos cuccra mintsem punk zenére. Akkor már én sem tudtam mit csinálni elröhögtem magam a többiekkel együtt. Nos ezt Dave értette, hogy nem az lesz, amit mi akarunk, szóval gyorsan lecserélte a kidobost egy másik fiúra. Hasonló karakter volt, mint előző társa, csak ő miközben játszott fújt egy hatalmas takonybuborékot, ami az arcára durrant. Egyszerűen pfúj. Őt követte az a csaj, akiről tudtuk, hogy jön. Na ő már kinézett valahogy. Platina szőke hajában pink csíkok voltak, tépett nadrág és póló. Ő volt az első, akit el tudtam képzelni úgy igazán a bandában.
-Ciao.-köszöntem neki.
-Hello.-kaccsintott rá Matt. A rohadt...
-Szia.-vonta meg a vállát a csaj.- Viki vagyok. Kezdhetem?- kérdezte, miközben a lábával topogott. Vagy izgult vagy unta a helyzetet. Nem derült ki, mert Cortez biccentett, mire elkezdett játszani egy számot. Eszméletlen volt. Ott volt a kinézet a hangzás a minden. A csapattal összenézve egyetértően egymásra bólintottunk. Nem volt kérdés, hogy megtaláltuk, akit kerestünk.
-Kösz.-állítottam meg a produkció közben Vikit, mire érthető módon furán nézett rám. Nem volt neki tiszta a helyzet, hisz nagyon jól nyomta.-Üdv a bandában.- tártam ki amolyan "Na hello" stílusban.
-Ezaz! Kösz srácok!- mosolygott ránk jókedvűen.
-Ne nekünk. Te nyomtad jól.- mutatott Matt lazán Vikire. Zavart, hogy a szőke csajra vigyorgott Matt? Persze. Kimutattam? Of course not.
-Hát akkor...Ennyi lett volna a mai nap.-sétált oda hozzánk Matt mostmár a többi jelentkezővel. Mindenki kiindult a cuccával, de a Hamilton hajú srác felém vette az irány.
-Hello?-álltam fel elém, amikor már egy kis ideje csak nézett. Zavartan megköszörülte a torkát, majd átnyújtotta egy cetlit. Valószínűleg Ricsi, Zsolti  Cortez és Matt vérmes pillantása bizonytalanította el, de nem sokáig mutatta ki, visszatért a régi formájához és magabiztosan vigyorgott.
-Ez a számom. Csörögj, ha érdekel egy találka.- kaccsintott és meg sem várva semmilyen interakciót fogta a dzsekijét és már el is ment.
-Kell ez neked?- érdeklődött Ricsi, majd amikor felé biccentette a fejem sokat mondóan próbált valamire utalni a tekintetére. Pechemre a fiúk és a lányok szemjelzése nem egyezik, szóval nem értettem.
-Hát...Fogalmam sincs. Nekem ott van Ákos. De...
-Nálad fix nincs olyan, hogy nem?- pattant mellém Matt felháborodottan.
-Neked ehhez úgy mi közöd?- tártam szét a karom még mindig a cetlit tartva.
-Semmi...Rebeka mindig mindent tud, csak semmit nem vesz észre.
-Óóó mit kéne észrevennem?!- tettem fel a kérdést sok mindent.
-Ami az orrod előtt van és full egyértelmű!- csattant fel kontoroll nélkül Matt.
-Hé!- állt elém Cortez ezzel eltakarva a testvére elől.- Bírj magaddal öcsi.- szólt rá, így kicsit elcsitítva a kezdődő vitát.
-Kajak így megvéded?- háborodott fel Matt.
-Csak téged állítalak meg a hülyeségtől.- vont vállat lazán Cortez.- Kérj tőle bocsánatot, mert kiabáltál.- állt el előlem az idősebb Antai-Kelemen, így az ifjabb testvér elé kerültem.
-Kérjen ő.- fonta karba a kezét, akár egy kisgyerek.
-Na akkor nosza egyszerre báránykáim.- tolt minket egymáshoz közelebb Zsolti.- Mmmm- hangolt be, mint egy énektanár- Bocsánat.- mondta és várakozva nézett ránk, hogy ismételjük, de ez nem igazán jött össze, szóval megismételte. Semmi. Egy hang annyi se jött ki egyikőnk torkából sem.- Na akkor egyszerre háromra, mert aki nem szólal meg azt kirakom.- kezdett el büntetést kitalálni, de ezt nem vettük tőle komolyan, nem szólaltunk meg.- Jólvan.- lépett el tőlünk.- Nagytesók a kidobók.- intett és egyszerre, minthacsak egy maffia főnök mondta volna a báttyáink krumpliszsákként dobtak fel a vállukra és kezdtek el kicipelni.
-Nemár srácok!- kapálóztam kicsit hisztisen Ricsi kezében, de szerencsétlenségemre nem egy nyüzüge gyerek, ergo ez nem okozott neki semmiféle problémát.
-Tényleg ne. Ezt ne már.- mondta Matt is, de ő csak Cortez hátán támaszkodott.  Nem erőltette meg magát túlságosan.
-Bocs. Én szóltam.- emelte fel védekezően Zsolti a kezét és vigyorogva végignézte, ahogyan kivisznek az ajtón. A fém nyílászáró pillanatok alatt becsapódott és csak négyen maradtunk az udvaron. Gondoltam, hogy majd leraknak itt, de egyátalán nem tették ezt, hanem egészen a kapuig hurcoltak, ott kiraktak az ajtón és ránkcsukták.
-Ricsi!- kiabáltam rá.- Engedj be!- dőltem neki a kapunak, mire mindkét bent maradt srác felemelte a kezét, intett és ment tovább. Addig beszéltem nekik és mondtam, hogy engedjenek be, amíg be nem csapódott mögöttük a garázs ajtaja.
-Ezt buktuk.- jelentette ki Matt.
- Na nem mondod?- néztem rá elképedve.
-Én úgy vettem észre.- mondta full komolyan. Egy ideig még elnézegettem azt az ajtót, ahonnan kidobtak, de rájöttem, hogy ez elég szánalmas, szóval nemes egyszerűséggel sarkon fordultam és haza indultam.
-Hova mész?- kapta utánam a fejét értetlenül a fejét és mivel én nem álltam meg utánam is jött.
-Haza.- vontam vállat. Nem igazán tudtam részletezni a dolgokat. Innen szó szerint kidobtak.
-Felőlem.- rántott vállatt Matt, majd legnagyobb meglepetésemre nem hagyott ott.
-Vágod, hogy én hazamegyek?- torpantam meg, mert nem állt össze fejben a kép.
-Igen.- bólintott. Ezután ismét elindultam és ő ismét követett.
-Megtennéd, hogy nem követsz?- tettem fel a kérdést kicsit erőteljesebben.
-Megtennéd, hogy nem követsz?- utánozta le a mondatomat Matt elvékonyított hangon.
-Ne utánozz!- utasítottam.
-Ne utánozz!- jött egy ici picit közelebb.
-Matt fejezd be!-csattantam fel, mert idegesített.
-Matt fejezd be!- tette nyilván ugyanazt ő is.
-Jó...-fújtam ki a levegőt, aztán Matt megcsinálta.-Hülye vagyok.- próbáltam legalább élvezni a helyzetet.
-Hülye vagy.- bólintott egyetértően Matt, majd szemtelenül irritálóan elmosolyodott.
-De idegesítő vagy!- próbáltam otthagyni, de ez nem nagyon sikerült. Szinte rögtön elállta az utam és ha ki akartam térni előle, megint elém lépett. Ezzel is szórakoztunk.
-Na jó, fejezd be.- fújtattam,mert tényleg untam már Matt gyerekes játszmáját. Éppen azon tanakodtam, hogy mit csináljak, amikor egy hangos röhögést hallottam a távolból. Nyilván egyből hátra pillantottam. A garázs ablakában 4 fej bukott le azonnal, hogy ne lássam meg őket, de késő volt.
-Te is láttad?- fordultam Matt felé.
-Ja.- bólintott. Egy pillanat alatt gondoltam át a helyzetem és döntöttem.
-Tarts bakot.- utasítottam a mellettem ácsorgó fiút, aki megértve a gondolat menetemet kicsit lehajolt és összekulcsolta a kezeit. Én rálépve elrugaszkodtam a földtől és ráfogva a kerítés tetejére átléptem, majd óvatosan leengetem magam. Na igen Mattnek ugrania kellett, hogy elérje a tetejét, de megcsinálta, aztán felhúzva magát átlendült és lazán beugrott.
-Ha te ezt ilyen lazán meg tudod csinálni miért nem tetted meg ezelőtt?- kérdeztem elképedve, mert hát na. Csak itt állt jó ideig.
-Mert te haza akartál menni.-vont vállat, mintha ez a legtermészetesebb válasz lenne a világon. Az arcomat egy pillanat alatt elöntötte a pír, szóval amilyen gyorsan tudtam elfordultam tőle, hogy ezt ne észlelje és elindultam a garázs felé. Ő követett.
-Helló leskelődők.- nyitottam be gond nélkül a kapun.
-Seggfejek.- biccentett Matt is. Nos mondhatni sajátosan.
-Naa öcsi, tudod ki a seggfej.- mondta Cortez elég fenyegetős hangon. Fél perc keménykedés minden báttynak jár.
-Mi tartott eddig?- tárta ki a kezét Zsolti amolyan "tőled jobbat vártam" stílusban.
-Mi az, hogy mi tartott ennyi ideig?- ámultam el.
-Több mint negyven percig szórakoztatok odakint.- mutogatott kifelé a báttyám.- Azt hittük 10 perc múlva jöttök.- egyszerűsítette le.
-Mondjuk el voltak foglalva.- tette hozzá Dave utalgatóan.
-De poénos vagy.- húztam össze a szemem, mire a többiek felnevettek.
-Oké, ezért jár egy cola.- jelentette ki Matt és odaadott nekem is egyet. Nem kérdés. Ezért járt.