Pósa Rebeka, az SzJG-ben

Szeptember 3. Csütörtök

A mai nap nem indult egyszerűen. Ricsi, nem tudta összekötni úgy a raszta haját, hogy "kúl" legyen, úgyhogy nekem kellett, egy széket állva, egybefogni, a tincseit.
-Kösz Reb. - vigyorgott Ricsi. Igen, ha az gondoltam egy pillanatra is, hogy a fiúknak nincs ilyen problénájuk, hatalmasat tévedtem. Miután, megreggeliztünk, és Cortez is megjött, elindultunk suliban. Az utóbbi napokban, Matt valami lányt szédít, és mindenhova vele megy. Szóval, sétáltunk a dombon, csapongva a témák között, amikor eszembe jutott, hogy nekünk még nincs is próbatermünk.
-És hol fogunk próbálni? - érdeklődtem.
-Zsoltiék garázsában. - felelt Cortez.
-Kicsit Old School, de kitakarítjuk, és király lesz.- csapta össze a tenyerét, a báttyám.
-És mikor? - kérdeztem.
-Szombaton húgikám. - ölelt át Ricsi. Akkor, már tudtam, hogy akar valamit.
-Mivan? - néztem rá szúrósan.
-Nem ölelhetem meg a kedvenc húgom? - váltott drámai stílusra.
-De, csak nem szoktad...Na ki vele. - intettem.
-Kéne egy kis Zsé. - dörzsölte össze, a mutató, és a hüvelyk ujját.
-Hova tünt, amit tegnap előtt adott anya? - lepődtem meg.
-Az új fingerboardomra ment el.- mutatta fel, akárcsak egy erekjét.
-Hát akkor csak azt tudom mondani, hogy vedd le a pólódat, a suli csajai előtt, és tegyél magad elé, egy kalapot. - nevettem.
-Te ebben van logika. - bólógatott Ricsi.
-Nehogy! - kiáltottam rá, még mielőtt valami hülyesége csinál.
-Akkor ma nem lesz dobd le a póló nap. - sóhajtott.- Pedig, van akinek megnézném... - kezdte, de én félbeszakítottam.
-Neeee!!! - kiáltottam. - Nem akarom tudni melyik liba miatt kell felhangosítanom, a Kornt. - fújtam ki a levegőt.
-Ó szóval ha sakkozok valakivel, jó zene megy majd. Lehetne ritmusra.
-Ricsi!!! - ordítottam. És akkor eszembe jutott, hogy én is tudok így játszani.
-Hát jó, de nekem akkor valami AC/DC-t nyomass. Nem... - folytattam volna, de most ő szakított félbe.
-Ááá... LAAAAAAA.. LALALAL. MAMAMMA- kezdett ordítva dúdolno, mint amikor az óvodások nem akarnak hallani valamit.-Nem akarom ezt hallani. És egyébként is. Nem rövid ez a szoknya? Miért is veszel szoknyát? Majd én segítek Mádaynak leméeni, hogy jó döntést hozzon. - fújtatott, és mivel pont a sulinál voltunk, berángatott, az igazgatóhelyettes elé.
-Pósa maga mit művel? - kérdezte Máday üvöltve, amikor Ricsi kivette a kezéből, a vonalzót, és mérni kezdte a szoknya hosszát.
-Tanárnő, nem gondolja, hogy ez a szoknya túl rövid? - kérdezte Ricsi, de mire Máday bármit is mondhatott volna, folytatta. - Mert szerintem igen. Nézze, kilenc, és fél centi. Azért vannak határok. - magyarázta, a báttyám, a határokat, miközben, a haja, raszta, és piercinget akar.
-Igen Pósa vannak, de ez a szoknya teljesen rendben van. - sóhajtott Máday.
-De talán, ha másik vonalzóval mérnénk.-nézett szét gyorsan, majd egy kilencedikes toltartóját elvéve, újra le érte, egy új vonalzóval.
-Most meg kilenc centi. Milyen vonalzód van neked öcsén. - adta vissza, majd tovább fújtatott.
-Pósa mostmár ha megkérhetem.... TÖRŐDJÖN, A SAJÁT ÉLETÉVEL, ÉS MENJEN AZ OSZTÁLYÁBA.! - ordított Máday, ami miatt, az egész iskola zengett. Mi, Cortezzel, gyorsan megfogva, Ricsit elvezettük, még mielőtt nagyobb galibát csinál.
-Te is látod, hogy rövid? - kérdezte Ricsi Cortezt.
-Hát persze. - veregette meg, a vállát, majd a feje mögött rám nézett, és azt tátogta, hogy nehogy elhiggyem. Én, leválltam, a saját termemnél, ők pedig tovább sétáltak.
-Jóreggelt! - köszöntem, az osztályomnak. Mindenki visszaköszönt, de különösebben nem érdekelte őket, a dolog, mivel nem is nagyon ismerem őket.
-Szia. - léptem Matt mellé. Ő csak hümmögött. - Mi bajod van? - kérdeztem.
-Semmi. - vont vállat. Folytattam volna, a kis beszélgetést, de egy lány lépett az ajgóba.
-Matty baba, hol vagy? - dugta be a fejét, majd mikor meglátta Mattet, a szeme megvillant, a felső fogsorát pedig végignyalta.
-Itt vagyok cicám. - dörmögte Matt, és a cicájához lépett. Majd, következett, a nagy csókjelenet. Mikor felfogtam, hogy mi is történik, hogy Matt, tényleg, csajozik, kicsit úgy éreztem, mintha gyormorszájon rúgtak volna. Miután, sikeresen nem nyelték le egymást, kézenfogva kimentek a teremből, mit sem foglalkozva velünk, egyszerű osztálytársakkal. Ott állt, mint egy rakás szerencsétlenség, teljesen letaglózódva. Nem gondoltam, hogy tetszik Matt, mégis most úgy éreztem, hogy valamidet, elvette az a kis.. inkább nem mondok véleményt. Dühömből, és csalódottságomból, Vanda rángatott ki.
-Ismered, már Mátét? - kérdezte, maga mellé húzva a fiút.
-Nem. Nem hinném. - ráztam a fejem.
-Máté vagyok. - nyújtott kezet. A szemei, aranybarnák voltak, a homokszőke, a hangja pedig olyan bársonyos, hogy ha kiabálna, az is jól hangzana.
-Rebeka. - mosolyogtam rá, majd kezet fogtam vele.
-A többiekkel sem beszéltél még, ha jól emlékszem. - mosolygott egy aprót Máté, majd a derekamnál fogva, a társasághoz vezetett.
-Fiúk, Rebeka még nem ismer titeket. - mondta.
-Zoli vagyok, de jobb szeretem, a Zotyát - nyújtott kezet, egy göndör hajú, zöld szemű fiú. - Szeretek, kártyázni.
-Mint az UNO? - kérdeztem.
-Nem inkább a kaszinó játékokat. Mint a Black Jack, vagy a Póker. Egyszer játszhatnánk. - ajánlotta.
-Nehogy elfogadd, táborban, 3000-et vesztettem. Számolja a kártyákat. - szólt bele, egy kigyúrt magas, barna hajú srác.
-Mert rosszul játszasz Balu. - oltotta le Zotya ezek szerint Balázst.
-De vicces valaki. - morgott Balu.
-Én Erik vagyok. - váltott témát, egy ugyancsak kigyúrt, fekete hajú fiú. - jéghokizok. - fürkészett.
-Még mindig Reb. - mosolyogtam.
-Én Gergő vagyok, kézizek.-intett,a telefonja mögül, egy egy vörös hajú, sportos srác. A sarokban, ott ült, két szemüveges srác. Nem voltak kigyúrtak, és látszott rajtuk, hogy a saját árnyékuktól is megijedhetnek.
-Titeket, hogy hívnak? - kérdeztem.
-Ka-ka-Karcsi. - dadogta, az egyikük.
-Csani. - suttogta, a másikuk.
-És ő?-kérdeztem a fiúkat, és rámutattam, egy a hátsó sorban olvasó fiúra.
-Norman. De kőbunkó. - rázta a fejét Balu.
-Ennyi, tizenegy? - értetlenkedtem.
-Ennyi. - vontak vállat.
-Milyen óránk is lesz? - kérdezte Zotya.
-Pillanat... - gondolkodott Vanda. - Kémia! - csettintett.
-Basszus az az előadóban van. - kapcsolt Gergő, és akkor mindannyian futni kezdtünk. Pontosan csengetésre értünk be.
-Á, 9.b...Örülök, hogy úgy döntöttek ellátogatnak kémiára. - vicsorgott Gondos. Remek első benyomás mondhatom.
-Na de, ha már úgyis állnak, ebben a teremben, az én ülésrendem érvényesül. Nincs kívánságműsor. - rázta a fejét.
-Tehát. Antai-Kelemen- Dékány Norman. - ütötte meg, a jobb padsor első két padján, a helyeket. - Erdős Károly-Faragó Balázs. - haladt tovább. Ezután, a párosok:Ferenczi Gergő-Lócza Vanda, Makranczi Csanád-Magyar Máté, Nagy Zoltán, és itt jöttem volna én, de megakadt.
-Pósa? - kérdezte-Mint Pósa Richárd? - lepődött meg.
-Igen a húga vagyok. - feleltem.
-Istenem, Gyere ide kérlek. Örülök, hogy a Szent Johanna, egy újabb kémikus tehetséggel gazdagodhat. - hatódott meg. - Dékány feláll. - utasított. - Kérlek foglalj helyet. -mutatott Matt mellé. Ne!! Kiabáltam magamban, de ezt senki sem hallhatta. Nem akartam, egy csajozógép mellé ülni, főleg nem, ha az az ember, Matt.
-Tanárnő, biztos, hogy a báttyámról beszélünk? Raszta haja van, kB 185 cm... - hitetlenkedtem, miközben azon voltam, hogy ez csak egy tévedés legyen, és hagy üljek névsor szerint, Zoli mellé.
-Óh, igen ő az. Tavaly, egy nagyon is összeszedett előadást tartott. Jut eszembe, jövő órán, te is készíthetnél egyet, az atomok szerkezetéből. - csapta össze a tenyerét. Köpni nyelni nem tudtam, ezért, majdnem meg is fulladtam.
-Köszönöm Rebeka, hogy elvállaod. - mosolygott, majd haladt is, a témákkal. Én egész órán megsemmisülve ültem a teremben. Előadást kell tartanom kémiából, a tanár pedig azt hiszi, hogy valami zseni vagyok. Össz tudásom, Schrödinger macskája. Mikor kicsöngettek, mentem Ricsihez.
-Ricsi! - ordítottam.
-Reb. - nézett rám, ártatlanul.
-Azt hiszi, Gondos, hogy valami kémia zseni vagyok! - kiabáltam. - És előadást kell tartanom, az atomok szerkezetéből! Y si todo eso no fuera suficiente, ¡no tengo ni idea de por qué está haciendo esto! ¡La química es estúpida! (És a legjobb, hogy fogalmam sincs miér! Te kémia hülye vagy!)
-Az utolsókat nem értettem, de itt én király vagyok kémiából. - húzta ki magát vigyorogva.
-Se hace. (Ez kész) - fújtattam.
-Most milyen nyelven beszél? - kérdezte, Virág.
-Spanyolul. - mondta Cortez.
-Ha ideges, akkor nem magyarul beszél. Ilyenkor, egy forróvérű senorita lesz.- vont vállát Ricsi.
-Ricsi ez nem vicces, te sem tudsz semmit kémiából. Egy periódusos rendszert nem ismersz fel. - ütögettem meg a homlokát.
-De Ren igen, én pedig profin puskázok. - vigyorgott.
-Hú, ki ez a bomba nő? - lépett be két erősen cigi szagú srác.
-Una palabra más y te estrangulé!
(Még egy ilyen, és megfolytottalak) -mutattam, a mutatóujjam.
-Te Robi, nem tud magyarul, és még be is jövünk neki. - ugrált, az egyik fiú.
-Látom. - bólogatott a másik.
-Ha Mégegyszer valaki beszól Rebnek, lefejelem, és megfojtom.-állt fel Ricsi, és abban a pillanatban, az a 185 centije, még nagyobbnak hatott.
-Dühös raszta, dühös raszta! - kiabálták, és ki rohantak a folyosóra.
-Milyen órátok lesz? - kérdeztem.
-Rajz. - kiáltotta Zsolti diadalittasan.
-Nyeh. - nyöszörgött Reni.
-Mi a baj? - lepődtem meg.
-Renáta rettentően analfabéta, rajz szempontjából. - szólt bele, egy barna hajú lány.
-És ki kérdezett téged? - védtem meg ösztönből Renit.
-Már megbocsáss!-kiabált,a lány.
-És az analfabéta szót sem használtad jól. - javítottam bele.
-Kinek képzeled magad? - váltott hisztérikus hangsúlyra.
-Ez magán jellegű információ. Jogilag nem vagyok köteles megmondanom. - hagytam annyiban, a lányt.
-Nahát. - mondta Neményi, a hátsó padból.
-Miaz? - néztem rá unottan.
-Ismersz jogokat. Ez meglepő,mert ebben az osztályban túlnyomóan sok, a kis intelligencia hányadossal rendelkező ember. És te, az egyik legprimitívebbenk vagy a testvére. - vont vállat.
-Még egy szó, Ricsi re, és a könyveddel együtt felgyújtom, az okostojás seggedet.-sziszegtem. Majd közelebb léptem, a kis hólyaghoz, és rákönyököltem a padjára- Ugye érted mire célzok te kis jogászpalánta? - suttogtam, kissé vészjóslóan-Mostmár megyek, mert kezdődik, a magyarom.-intettem, majd a fiúk füttyögése kíséretében távoztam. Irodalmon Kardos, elviselhető volt, egy szabálya van, tanulj, és nem szivat. Szünetre indultam, de Cortez és Ricsi, a karomnál fogva, elvezettek. Az udvar, egy kisebb zugában, megálltunk, és elengedtek.
-Mi a franc bajotok van? - kérdeztem.
-C kicsit ki van akadva Renre. - húzta be a nyakát Ricsi.
-Nekem ehez mi közöm. - fürkésztem Cortezt.
-Te értesz ehhez, és szükségem van rád. - nézett rám könyörgően. - Plusz majd a szünetről is lesz szó. - vont vállat.
-Na mesélj. - adtam meg magam, és az egyik fának a törzsének támaszkodtam.
-Szóval, rám nézett. - kezdte, és idegesen a hajába túrt.
-Hú, ez valóban kikészítő. - bólogattam komolyan.
-Hahaha. - fintorgott Cortez. - Várta hogy mondjon valamit, de nem tette. Azért, szerintem legalább ann, it mondhatna, hogy kösz, vagy jófej vagy, hogy szívsz miattam. - nevetett, kínjában.
-Figyelj, ha tényleg önzetlenül tetted nem kéne köszönetet várnod, de tény, hogy Reninek illene valamit mondania. Másodszor, lehet hogy csak beparázott. A lányok ilyenek. - vontam vállat.
-De szaggatott vette a levegőt, mintha csak a terhére lennék. - tárta szét a karját Cortez. - És utána, mivel már kínos volt, csak az jutott eszembe hogy milyen óránk lesz, kérdésnek. És ennyi. - tapsolt egyet.
-Hát, ez bonyolult. Ezek az interakciók több mindent is kifejezhetnek, és ezért fogalmam sincs. - fogtam meg a vállát. - Emlékszel mit mondtam? - néztem a szemébe.
-Hogy nem vagyok olyan rosszfej, mint gondoltad? - nézett rám vigyorogva.
-Nem. - ráztam meg a fejem.
-Álbartátnő!- csettintett Ricsi.
-Ezt is mondtam, de még mindig nincs rá lány. - ráztam a fejem. Ekkor Ricsi és Cortez egymásra nézték, majd rám.
-Na nem! - hátráltam, de nekimentem, annak a fának, aminek, nemrég még támaszkodtam.
-Kérlek. - mondta Cortez.
-De ez csak kamu lenne. - helyeselt Ricsi.
-Értsétek már meg, én nem lehetek, az ál barátnő! - fogtam a fejem.
-Mer'? - kérdezte, a drága báttyám.
-Mert nem. Nem leszek senkinek sem Álbartátnő. - ráztam a fejem.
-Hát akk passz. - ült le Ricsi a földre.
-Bocs, de ez nekem nem menne. - ültem, a báttyám mellé.
-Nem haragudhatok.-foglalt helyet Cortez mellettem.
-Na de hogy fogok kémiából előadást tartani? - döntöttem, a fejemet, a fel húzott térdeimre.
-Kérd meg Renit, hogy segítsen. - biccentett Ricsi.
-Nem, nem akarom zavarni. - biccentettem le a fejem.
-Akkor, a napod kampec. - vont vállat.
-Legalábbis a délutánod tutira. - bólintott Cortez. - Ugye ma nézzük meg a garázst. - nézett, Cortez Ricsire.
-Mi? - néztem rájuk.
-Ja, ezt még nem mondtuk? - kérdezte Ricsi, tettetett meglepődöttséggel. - Viszont anya biztosan nem enged, ha megtudja, hogy kémia előadást kell csinálnod, az aktomok szerkesztéséből. - mondta Ricsi.
-Atomok szerkezete. - javítottam ki.
-Ez most tök mindegy. - zárta le, a kritizálását.
-Szóval, vagy megkéred Rent, hogy segítsen vagy tanulnod kell. - dőlt, a fa tövének.
-Kegyetlenek vagytok. - álltam fel, hogy segítséget kérjek Renitől, de szerencsémre jelző csengő volt. - Talán majd máskor. - intettem, és szaladtam, órára. A nap végén, Cortezzel, és Ricsivel sétáltam, Matt, ismét külön utakon járt.
-Szóval ma nézitek meg a garázst. - sóhajtottam, szomorúan.
-Bizony. - bólintott Ricsi vigyorogva.
-De sajnos neked kémiát kell írnod. - mondta Cortez.
-De várj, most már nem is lesz, a héten kémiám. - jutott eszembe.
-Jajj már, még igazán maradhattál volna tudatlan. - hisztizett, a már majdnem felnőtt korú báttyám.
-Ez van Rics. - vont vállat Cortez.
-Most komolyan, otthon hagytatok volna? - kértem számon, a két fiút.
-Nem, de egy kicsit még szivattunk volna. - mondta Ricsi vihogva.
-Hahaha... Rohadt vicces. - morogtam.
-Na Reb, ne legyél már ilyen. Csak poén volt. - ölelt át fél kezével Ricsi.
-Nem a jók közül. - motyogtam.
-Cortez,te ma átjössz? - néztem, a fiúra.
-Aham. - bólintott. - Miért? - nézett rám félve.
-Verseny, a házig. - kiáltottam, és amilyen gyorsan csak tudtam, futottam. Mikor Cortezéknek leesett, addigra már volt egy pár méter előnyöm. Hiába 17 évesek lesznek mindketten, ők is teljes erejükből futottak. Sokáig, szinte egymás mellett futottunk, de pechemre, elfáradtam, és a ház előtt, egy 20 méterre lassulni kezdtem, és lemaradtam. Ricsi, pedig egy 2 méterrel a ház előtt, elzakózott, így Cortez, könnyedén bekocogott, a kapun, az ajtóig.
-Cseszdmeg. - röhögött Ricsi. A nadrágja, mind a 2 térdén kiszakadt, és vér tapadt rá. A keze lehorzsolódott, de volt már komolyabb baja is.
-Béna vagy. - röhögtem.
-Te beszélsz, lassúkám. - vihogott.
-Lány vagyok, nem lassú. - játszottam, a sértődöttet.
-Jó, csak poénkodtam. - mondta Ricsi, és bementünk a házba. Anya most nem volt otthon, mert Szilvivel, az egyik kollégájával mentek kávézni.
-Mi van, az utóbbi 2 napban Mattel? - kérdeztem. A két fiú, először, mintha nem vették volna észre, hogy ott vagyok ült, a konyhapulton. - Hahó? - integettem, hogy nem vagyok hülye.
-Összejött egy csajjal. - sóhajtott Cortez. Értettem miért sóhajtozik.
-Volt szerencsém találkozni vele - biccentettem együttérzően.
-Asszem Zsani. - húzta el a száját Cortez.
-Pizza? - ajánlottam, mert úgy gondoltam, ez most jót tenne Corteznek és nekem is.
-Jó ötlet. - bólintott Cortez mosolyogva.
-És neki nem tudnék segíteni? Talán, ha beszélnél a fejével.. - gondolkodtam hangosan.
-Nála, kicsit komplikáltabb a helyzet. - rázta a fejét. - Ezen, mi nem tudunk segíteni. - sóhajtott.
-R*b*nc élet - nevetett Ricsi.
-Hát ja. - oldódott Cortez is.
-Egy film? - kérdeztem.
-Melyik? - érdeklődött Ricsi.
-Majd eldől. - vontam vállat. Aznap végül nem mentünk garázst nézni, hanem megbeszéltük, hogy majd szombaton, amikor kitakarítjuk, majd meglátjuk.