Pósa Rebeka, az SzJG-ben

Szeptember 1. Kedd

Reggel, mikor feleltem, Cortezék nem voltak nálunk.
-Ricsi! - bökdöstem meg, a báttyám.
-Mivan? - kérdezte, rekedten.
-Hol vannak Cortezék? - mutattam körbe.
-Éjfélkor hazamentek. - fordult, a másik oldalára.
-De miért? - fehéredtem le. Ugye nem miattam!
-Mert mikor te már aludtál, Matt véletlen megitta, a pálinkát, a vizesüvegből, és megfáradt, ezért C, jobbnak látta hazamenni. - ült fel.
-Ja jó. - vontam vállat, mintha csak nem érdekelne.
-Te, ma kell ünneplő? - néztem vissza, az ajtóból.
-Nem. - dőlt hanyatt, Rics. Ezután, gyorsan lefürödtem, meg hajat mostam, és miután felöltöztem, kivasaltam. Egy fekete haspóló, egy szaggatott farmert, a vans cipőmmel. Plusz eltettem, Ricsi szekrényéből, egy fehér Zoo Yorkos pulcsit, ami mivel Ricsié, nagy rám.
-Kész vagyok! - pattantam le, a lépcsőről, a nappaliba.
-Szép vagy Rebeka. - mosolygott rám anya, és egy tányért tett az asztalra.
-Egyél. - parancsolt rám. Nekem sem kellett több, gyorsan bekanalazva a zabpelyhemet, Ricsit siettetve indultunk suliba. Az iskola előtt, amikor odaértünk, alig álltak. Elég korán itt voltak, és a diákok, érthető okokból szeptember elsején nem akarna korán kelni.
-Menj, foglalj magadnak helyet. - biccentett, a sulira.
-És te? - kérdeztem, mert végül is, miattam vagyunk itt ilyen korán.
-Rácsörgök Cortezre, meg Zsolti ott jön már. - mutatott, a sarokra.
-Akkor, majd 2.szünteben elugrok hozzátok. - intettem, és bementem.
-Pósa, vegyen fel valamit, ami takar is, vagy én adok magára valamit. - intett, Máday a pálcájával. Magam elé, húzva a táskám, kivettem, a pulcsit, a táskámból, és felvettem. A teremben, csak egy szemcsis srác ült, de olvasott, szóval nem zavartam, leültem, a leghátsó padsor, középső padjához, és a táskámat pedig rádobtam, a mellettem lévő padra, Mattnek. A fülembe, füllhalgatót téve, elindítottam, egy lejátszási listát, és a fingerboardommal szórakoztam. Ahogy telt az idő, úgy jöttek be, az osztálytársaim, akik, mivel nem ismertek, gondolom, nem jöttek oda hozzám. Pontban, 8.00-kor csengettek, és a tanár, ezzel szinkronban lépett be. Én csak hökkenten álltam, azzal a ténnyel szemben, hogy Matt nincs itt. Akkor majd lesz valami. Az óra elején, Tölgyesi (mint kiderült, ő az ofő) beszélt nekünk kicsit a gólyatáborról, bemutatott, az osztálynak, ahol rajtam kívül, csak egy lány van, a többiek fiúk. Majd, bekapcsolta, a teremben található tv-t, amin Borell képe jelent meg. Majdnem felnevettem, olyan képet vágott. Egy ideig ő is beszélt, az Szjg közelgő programjairól, köszöntötte, a kilencedikes két, majd Máday, szinte kicsapva Borellt a képből, helyet foglalt, és a házirendről, illetve, a bővitményéről adott, tájékoztatást. Pompás. Egyre több dolog lesz, amit még lehet szegni. Ezzel, el is ment az első óra, és lássatok csodát, Matt be is esett szünetben.
-Hol jártál, báránykám?- nevettem.
-Elaludt, a bátyácskám. - rugózott, a padom mellet, a mondóka ritmusára.
-Foglaltam helyet. - vettem le, a hátizsákom, a padról.
-Kössz Ciklon. - huppant le, majd elővett, egy Algopirint.
-Macskajajj? - néztem rá, tettetett együttérzéssel.
-De még milyen. - dobta bele, a szájába a pirulát, majd egy korty víz kíséretében lenyelte.
-Hogy nem vetted észre? - kérdeztem meg, azt a dolgot, amit reggel óta nem tudok megérteni.
-Annyi csípőset ettem, hogy nem éreztem, az ízeket. - vont vállát, majd felnevettem.
-Komolyan. - bólogatott elhovatottan.
-Rendben Mester taníts még. - mosolyogtam, majd az ujjaimat összekulcsolva, meg támasztotta, az állam.
-Hogy hogy, a báttyád pulcsija van rajtad? - kérdezte.
-Miből gondolod? - csodálkoztam.
-A méret... - célozgatott arra, hogy combközépig ér, a pulcsi, az ujja, meg egy 10 centivel hosszabb mint kellene nekem.
-Egyébként ez ment a mai szettemet. Meg tetszik is. - vontam vállat.
-Na Gyerekek, akkor folytassuk. - lépett be, Tölgyi, a csengő hallatára. Újabb 45 perc, tájékoztatás után, megszólalt a csengő.
-Megyek Ricsiékhez. Jössz? - álltam Matt mellé.
-Ja. - mosolygott. Amikor, kiléptünk a teremből, a 10.b felé vettük az irányt. Nem volt nyitva, a termül ajtaja, szóval, először én bedugtam a fejem, hogy megnézzem, bennt vannak-e egyáltalán. És igen. Ricsi ott ült, a 2. padsor, 3. padjában, mellette pedig Cortez.
-Ricsi!-intettem.
-Gyere be! - kiabált teli szájjal.
-Gyere. - biccenttettem Mattnek.
-Mit eszel? - kérdeztem, és felültem volna a padjára, de Matt hamarabb odaült. - Akkor neked maradok. - nevettem, és felültem, Cortezére.
-Ver az élet. - vont vállat nevetve. - Egyébként jó a pulcsid.-vigyorgott.
-Kössz, de Ricsié. - dobtam fel a kapucniját.
-Dehogy az enyém.-rázta meg a fejét Rics.
-De onnan vettem. - csodálkoztam.
-Ricsi, te lopod, a cuccaim?-nevetett Cortez.
-Dehogy! Csak szerintem ott hagytad, anyámeg kimosta. - vont vállat.
-Egyébként nem megyünk ki? - szólt bele Matthew.
-Bazz, tényleg, ti még nem vagytok itthon. - kapott a fejéhez Ricsi.
-Akkor csak utánam báránykáim. - intett Zsolti, aki ezek szerint, végig benne volt a beszélgetésbe. - Tehát mindenkinek legyen egy dadája... Ricsi, Matt-et segítsd, Cortez, te pedig Rebet. - ment tovább, Iphonka pedig ezt egész végig vette. A folyosón, egymás mellett lépked e, hirtelen megálltunk.
-Fogjátok csak még, a bárányokat, mert még a végén elkóricálnak itt nekem. - intett, Zsolti a mutatóujjával. Cortez ekkor, nevetett egyet, majd a kezét felém nyújtotta én pedig megfogtam, de ő rá is kulcsolva. Az arcomat éreztem, amikor elborította a pír, de nem törődtek vele. Amikor kinnt voltunk, az udvaron, az árkádok alá mentünk, a felsőbb évesek közé.
-Ricsi, megint van egy Edina? - kérdezte nevetve, az egyik kB 12.-es.
-Rosszabb.-csóválta a fejét.
-Há' má' miér'-kérdezte nevetve.
-Mert okosabb, és velem él. - fojtott vissza a mosolyát.
-A húga. - szólt közbe Matt.
-És ő ki? - kérdezte, a felsős Ricsit.
-Az öcsém. - vont vállát Cortez.
-Pósa és Cortez utánzatok, mi? - húzta fel a szemöldökét.
-Nem utánzat, ha jobb. - nevettem fel, mire az egész társaság.
-Üdv, a csapatban. - pacsizott le velem, a felsős. Abban a pillanatban, kilépett, az udvarra, egy fancsali képet vágó, éjfekete hajú, nyurga emó.
-Hé, a temető, nem itt van! - kiáltott neki oda Zsolti, mire az egész társaság felnevetett. Én akkor azt éreztem, hogy ez a srác, veszélyesebb, mint mutatja magát, de ezt megtartottam magamnak. Még beszélgettünk, egy kicsit, majd bementünk, a 3.órára. A nap végén, Cortezzel, Ricsivel, meg Mattel indultunk haza, és megbeszéltük, hogy holnap már együtt jövünk.
-És vágod, szerdán, duplamatek, meg duplafizika. - magyarázta, hevesen Ricsi, felfelé menet.
-Nekünk is, szerdán, kémia első. Hivatalosan is meg fogunk halni. - folytatta a sort, Matt.
-Hétfőn dupla magyar?? Mikor fogom ezt megúszni? - tárta szét a karját Cortez.
-Marha jó, mert nekünk 3., akkor mindig idegesen fog jönni. - konstatáltam, a nyomorúságos helyzetünket.
-Na mindegy....-mondta Ricsi. - Mikor takarítjuk, a garázst? - kérdezte, Cortezt.
-Még nemtudom. De a Red Rock név, már annyira már nem ütős, mint aminek tűnt. - gondolkodott Cortez.
-Ez minek a neve?- kérdeztem.
-Nyáron bandát alapítottuk, és a neve. - magyarázta Ricsi.
-Red Rock? Elcsépelt. - mondta Matt. - Talán, Chili boys... - ötletelt.
-Neem, az már majdnem olyan, mint a Back Street Boys, és ez egy rockbanda. - tiltakoztam.-De a paprika ötlet jó. - bólintottam.
-Ricsi,sorolj paprika fajtákat. - intett Cortez.
-Pepperoni. Asszem... - fogta, az állát.
-Akkor, Rebeka lécci. - nézett rám.
-Habanero? - jutott eszembe, az első.
-Nem, valami paprikásabb kell. - mondta Cortez. És akkor, beugrott.
-Jalapeno!-mondtuk, 4-en egyszerre.
-Igen! - ütött, a levegőbe egyet Ricsi.
-Holnap beszéljünk Zsoltiékkal. - bólintott Cortez.
-És kik vannak a bandában? - kérdezte Matt.
-Ricsi, én, Zsolti, és Dave. - számolta.
-És hangszerek? Vagy Dave egyáltalán mit csinál? - kérdeztem.
-Dave, menedzser, Zsolti dob, én elektromos gitár, C akusztikus. - magyarázta Ricsi.
-Jól hangzana, benne, egy szinti, meg egy trombita is. Meg énekes? - néztem, a fiúkra.
-Ezek jó ötletek, de énekese, még nem nagyon gondolkodtunk. - mondta Cortez.
-Reb, legyél te az énekes! - csettintett Ricsi.
-Matt, meg lehetne, szintis- ajánlotta Cortez.
-Nem is tudom... - gondolkodtam.
-Még nézzük, és ha nem olyan, vagy nem akarod, énekelek én. - mosolygott rám bátorítóan Cortez.
-Rendben. - bólintottam.
-Igen, kössz én is vállalom. - nevetett Matt. Mikor hazaértünk, meséltem anyának, majd tanultam, és végül Ricsivel elmentem deszkázni.