Pósa Rebeka, az SzJG-ben

Szeptember 8. Kedd

Reggel a telefonom ébresztőjére keltem. Fáradtan elkezdtem pakolni, amit a telefonom csengése szakított félbe.
-Mondd. - szorítottam a vállammal a fülemhez a készüléket, úgy folytattam a pakolászást.
-Jóreggelt! Ákos vagyok. Az öcsém adta meg a számod. - hallottam az álbarátom reggeli hangját, plusz valami kis háttérzajt, talán szelet, de nem foglalkoztam vele.
-Aham. És ki az öcséd? - kérdeztem értetlenül.
-Villás Erik. Az osztályokba jár.- mondta. Egy ideig pörgettem a fejembe a neveket, de aztán rájöttem, hogy a hokis fekete hajú srácról beszél. Mondjuk tényleg hasonlítanak. Kicsit szar alaknak éreztem mag, mert nem is ismerem gyakorlatilag őt, de ezen mától változtatunk. De egy pillanat... Erik honnan tudja a számom? Mindegy. Nem fontos.
-Jaa persze. A hokis srác. Igen megvan. És te hogy hogy ilyenkor hívsz? - néztem rá az órára. Majdnem hét óra. Azért az elég korai időpont.
-Meg szerettem volna kérdezni, hogy elédmehetek - e. Tudom, megbeszéltünk, hogy suli meg minden, de azért szívesen megismernélek egy kicsit jobban. - magyarázta. Nem mondott hülyeséget. Plusz így a suli egyik legmenőbb srácával toppanhatok be. Nagyot fog ütni. Matt hallani fog róla.
-Persze, már nekem is eszembe jutott. Mikor érsz ide? - kérdeztem.
-Egy 2 perc. - mondta ki, mire nekem elesett az állam. Hallottam, hogy fúj a háttérbe a szél. Elindult hozzám.
-ÓÓ... Sietek. - nyomtam ki a telefont, majd villámgyorsan öltözködni kezdtem. Mivel kint már javában sütött a nap, úgy döntöttem nincs hideg. Pont emiatt vettem fel, egy fekete testhez símuló ruhát, egy egyszerű farmer dzsekivel. És kész.

Fésülködés, fogmosás, alap smink, majd már húztam is a cipőmet. Csakhogy csörgött a telefonom. Hebrencs módon rángattam elő a hátizsákomból, amibe csak sitty-sutty beledobtam.
-Hallgatlak. - szorítottam a fülemhez a telefont.
-Szia. Itt Matt. - hangzott a hang. Megremegett a gyomrom. Miért hív pont most?
-Aham. És mit akarsz? - kérdeztem kedvetlenül.
-Ha akarsz, hozz deszkát. Cortezzel egy 2 perc múlva vagyunk ott, Ricsi is deszkával jön. Szóval ha gondolod...
-Ákossal megyek. - vágtam közbe a mondandójába.
-Mi? A 11.-es ürge?
-Igen.
-Mi a francért mész te vele?
-Mert talán a barátom? - kérdeztem vissza. Csend a vonal túloldalán. - Hahó? - szóltam bele, hogy itt van-e egyáltalán még.
-Mióta van neked barátod? - kérdezte megdöbbenten.
-Hát úgy... - pillantottam a nappaliban lévő órára- 16 órája. - számoltam ki.
-Hát. Sok boldogságot. - mondta gúnyosan. Fogalmam sincs mi baja lett, de nem tetszett ez a hozzáállása.
-Neked is Cicamicával. Vagyis asszem ez a neve, így hallottam. - zártam le a beszélgetést, majd kinyomtam. Őszintén haragudtam Mattre a hangulatváltozása miatt. De ha emiatt is haragudott, örültem neki. Egyszer végre egy hét szenvedés után most ő érezte milyen az, ha pofára ejtenek.
-Elmentem. - kiáltottam be anyjához, aki egy köszönés után elengedett. Az ajtón kilépve már láttam, hogy Ákos kinnt vár a kapu előtt. A reggeli napsütés világosabb tincseket kreált barna hajába. Az arcát nem láttam, mert háttal támaszkodott a kerítésnek, viszont rajta is farmer dzseki volt, térdig érő farmernadrággal.
-Jóreggelt! - lökte el magát a kaputól mosolyogva.
-Jóreggelt. - léptem én is egyet mellé. Szemét napszemüveg takarta, de a napsütés miatt láttam a szemét. Gyorsan a házra néztem, hogy figyel-e valaki. És igen. Ricsi a nappali ablakából kukkolt minket.
-Ricsi figyel. - léptem hozzá még közelebb.
-Ja. - nevetett. - Akkor show time. - hajolt közel, majd megcsókólt. Nem voltak lepkék. Talán kicsit reméltem, hogy lesznek, de nem voltak. A csók olyan volt, mintha egy jóbaráttal lenne. Ennek ellenére nyilván visszacsókóltam. Mikor elváltunk csak néztük egymást egy ideig. Nem volt kínos a helyzet, csak kicsit fura.
-Indulhatunk? - kérdezte, miközben feltolta a napszemüvegét a fejére, hogy a szemembe tudjon nézni.
-Igen. - bólintottam. Ezek után Ákos felém nyújtotta a kezét, amit én megfogtam és rákulcsoltam az ujjaimat az övéire.
-Reggelt Gerlepár!- ordított oda Matt. Nem reagál túl jól.
-Reggelt. - intett vissza Ákos, nyertes mosollyal. Cortez csak egy rosszalló nézéssel intett. Elfogadta a döntésemet, csak innentől kezdve nem tudom mi miatt néz így.
-Mivan Ákika, sétálgatsz? - szólt oda Ákosnak Ricsi, ahogy kiért a kapun. Ő ezt meg meri tenni, hisz majdnem egy idősek. Ákos decemberben, Ricsi pedig februárban született. Csak az a 3 hónap különbség van.
-Így is mondhatjuk. - biccentett Ákos. Nem futamodott meg. Az iskolai ranglétrán kB ugyan ott mozog, ahol Cortezék. Az első ötben tuti benne van.
-Na jó, induljunk.- kezdtem el húzni a suli felé. Nem kell, hogy itt most elkezdjék szívni egymás vérét. - Örültem srácok.- intettem. 
-Hát még mi.- vigyorgott Matt. Pár perc múlva, már hallótávolságon kívűl tudhattuk magunkat,aminek én kifejezetten örültem. 
-Amúgy...Nem is tudtam, hogy van öcséd.- kezdeményeztem én a témát.
-Reggelig szerintem a vezetéknevemet se tudtad.- nevetett fel Ákos. Erre én is elmosolyodtam, mert igaza volt. - Egyébként rajta kívűl van egy húgom is. Ő 13 éves. - mesélte. Valahogy olyan aranyosnak képzeltem el a képet, ahogyan a 2 srác, mondjuk együtt játszik a húgával. Vagyis lehet 13 évesen már a normális 13 évesek sem játszanak. Nem tudhatom, mert nekem az a korszakom elég hanyatló. Inkább eltekintek tőle és nem veszem alapul. 
-Biztos aranyos.- biccentettem. 
-Hát...Amikor alszik. Leginkább. Ő is hokizik, meg hát 2 báttyal nőtt fel, szó nem az a tipikus barbie lány.- mosolyodott el. Ezek szerint elég hasonló hozzám. Ricsi mellett nem volt nagyon időm barbie lánnyá lenni. Hamarabb voltam kinnt deszkázni, vagy sarazni.
-Erik és a húgod egy csapatban játszik?- érdeklődtem. Hokit, csak tv-ben láttam és az is külföldön játszódott, szóval nem igazán tudom, hogy itthon hogyan folyik egy meccs, vagy egy edzés.
-Nem.- rázta meg a fejét Ákos.- Mindannyian külön csapatban vagyunk. A válogatottban már nincs vegyes csapat.- magyarázta.
-Te is játszol?- lepődtem meg.
-Nem látszik?- kérdezte mosolyogva. Így erre nem igazán tudtam válaszolni. Most ha azt mondom, hogy "Dehogynem, már szemet is szúrt a sportos testalkatod és az izmos vádlid" akkor az nem passzol a "privátban csak barátok" megegyezéshez.
-De, csak nemtudom. Azt tudom, hogy Erik hokizik, amikor bemutatkozott, ő mondta, csak nem gondoltam, hogy ez ilyen családi vonás.
-Hát apa után szabadon mindannyian hokisok vagyunk.- vont vállad.
-Apukád szereti a hokit?
-Így is mondhatjuk. Ő az edző.- mondta.
-Na nee.- nevettem el magam- És anyukád? Ő meg akrobata?- kérdeztem poénból, de Ákos halál komoly fejet vágott. 
-Dehogy is.- nevette el magát.- Ő légtornát oktat.- nézett a szemembe. Erre még jobban nevetni kezdtem, igazából fogalmam sincs min. Nem volt semmi fenomenális, szimplán olyan jó volt Ákossal sétálni. Nem éreztem ugyan, hogy szerelmes lennék, de a barátságát szívesen venném.
-Ja, hogy ti ilyen sportos család vagytok.- bólintottam.- Mindent értek.- jelentettem ki.
-És nálad? Mit dolgoznak a szüleitek?
-Anya most egy szépségszalonban dolgozik, mint körmös és fodrász. Apáról nem nagyon tudok, legutóbb suli végén küldte a ballagási ajándékomat és egy kártyát, amin meghív magukhoz.- vontam vállat.
-Tehát nem mentél el hozzá.- értelmezte a hallottakat.
-Valóban nem. Az új családja megvan. Akik miatt szépen itt hagyott minket. Már nem haragszom rá, csak érted... Ha akart újat, ne várja el, hogy minden a régi marad.- sóhajtottam fáradtan. Anyáék válása az egyedüli téma, amiről nem nagyon szeretek beszélni. Elmúlt az, hogy beszélni akarjak róla.
-Értem. - bólintott egy aprót.- És... Milyen sorozatok jönnek be? - váltott témát, amiért én hálás voltam. Nem azért, mert túl kínos lenne a szüleim válás, hanem azért, mert még értette, hogy nem szoktam beszélni róla. És így ő lapozott is.
-Hát.. Csípem a Walking Dead-et. Meg a Money Heistet. Ja, meg a Vampire Diaries is a kedvencek között van. Plusz még néhány van amit szeretek, de ezek a bestek. - meséltem. Sorozatokról és könyvekről akár órákat tudok beszélni. - Nálad mik a befutók? - kérdeztem, még mielőtt oda értünk volna a suliba.
-Hát a Money Heist ranglistás, de nálam még ott szerepel a Dr. Murphy is. - mondta. Nem rossz ízlése van sorozatok terén. Legalább lesz mit nézni. Ezek után, már csak pár méter volt addig, hogy mindenki meglásson minket. 7.25 felé járhatott és ilyenkor már azért a diákok többsége a lépcsőnél áll. A népszerű diákok.
-Készen állsz?- kérdezte meg mielőtt teljesen odaértünk volna.
-Készen. - bólintottam magabiztosan. És odaértünk. Halál nyugalommal sétáltunk el Ákos csapata mellé, ahol egy csókkal elköszöntünk, én meg beindultam a suliba. A kint állók között kisebb morajlás és sutyorgás volt, majd egyszerűen csak Zoli a 12.-es srác elkezdett fütyülni, illetve azt kiabálni, hogy "Sokáig Babáim". Ez a várakozók jó részét felbátorította, így egy kisebb üdvrivalgás tört ki az udvaron, amire Máday is megérkezett.
-Mi ez a ricsaj? Te ott? Erdős! Minek örül mindenki? - húzta oda magához Karcsi nem mert megszólalni, csak rám mutatni.
-Pósa? - nézett felém Máday. - Mit csináltál, aminek ennyire örül mindenki? - méregetett gyanakvóan. Na igen. Ricsi és a 10.b után szabadon nem hisz abban, hogy én valami szabályszerűt cselekedtem.
-Tanárnő, ez csak a gratuláció. - legyintettem.
-De mihez?! - kérdezte Máday egyre türelmetlenebbül.
-A kapcsolatunkhoz Ákossal. - vontam vállat.
-Villás és Pósa? Kell nekem még ez is! - ment be mérgelődve a terembe. Erre, csak nevetni tudtam. Karcsi is bátortalanul, de elmosolyodott.
-Jössz? - kérdeztem az ajtóra mutatva.
-Hova? - kerekedett el teljesen a szeme.
-Az osztályterembe. Osztálytársak vagyunk. Vagy vársz valakit? - kérdeztem, miközben kinyitottam az ajtót.
-Megyek veled. - bólintott, majd már bent is volt. Felfelé menet nem igazán beszéltünk, Karcsi ámulva lépkedett mellettem, én pedig csak gondolkodtam. Az osztályterembe Karcsi udvariasan előreengedett.
-Reggelt! - köszöntem Zolinak, Máténak, Balunak és Eriknek.
-Szia Széplány! - intett Zoli. Erre Erik nyakoncsapta.
-A bátyám barátnője te idióta. - röhögött.
-Igazat akkor nem lehet mondani? - vigyorgott rám Zoli.
-De hülye vagy!-röhögött Erik is. Eközben én ledobtam a táskám a padomra. Matt még nem volt bent. Érdekes. Gyalog hamarabb ideértem, mint ő deszkával. Mondjuk nem nagyon izgat. Nem izgat. Nem izgat. Á kinek akarok hazudni persze, hogy izgat.
-És, hol vannak a többiek? - pattantam fel Balu mellé a padra.
-Alszanak. Vagy jönnek. - ismertette a tényt Máté.
-És te, hogy hogy itt vagy? Balhé? - nézett rám Zoli furcsán.
-Dehogy is, miért lenne? - hökkentem meg.
-Mert nem szoktál itt lenni. A báttyádékkal vagy. Félre ne értsd jó, hogy itt vagy, csak meglepő. - mentegetőzött Zoli.
-Ja, hát tegnap elesett, hogy veletek gyakorlatilag még csak egyszer találkoztam. És ez elég gáz, tekintve, hogy ti vagytok ez én osztályom. - magyaráztam.
-M mondta, hogy te sokat vagy a báttyáddal, mert régen találkoztatok. - biccentett Zoli.
-M? - értetlenkedtem.
-Ja Matt. Cortez öccse. - szólt bele a beszélgetésbe Erik.
-Vele mikor beszéltetek. - ámultam. Teljesen meglepett, hogy ők már beszéltek Mattel. Hisz ő mindig a barátnőjével volt valahol.
-Általában bejön reggel. Vagy, ha idejössz reggel, azután, hogy kimentél. Vagy tegnap délután náluk voltunk. - sorolta Balu.
-Ó. Erről nem beszélt. Azt hittem a barátnőjével szokott lenni. - tűrtem egy hajtincset idegesen a fülem mögé.
-Milyen barátnőjével? - hökkent meg most Máté.
-Tudjátok, Zsani. Platina szőke, kerek idomok, kB 20 cm derék 50 cm csípővel. - kezdtem el túlozva leírni nekik a csajt.
-Tegnap azt mondta, hogy nincsenek együtt. 1 alkalmas volt. - nevetett Zotya, mire a többiek is vihogni kezdtek. Fiúk. Ezt a beszélgetést még folytattuk, majd később megérkeztek a többiek, illetve Vanda mellém is furakodott, ezzel lelökve a padról Balut. Rájöttem, hogy király osztályom van, szinte irodalomig szetnevettem a sminkem. Sajnálom, hogy eddig ezt nem vehettem észre. Matt már tudatta. Meséltek sztorikat, amik vele voltak.
-9.b Mégis mi folyik itt? 4 perce becsöngettek! - trappolt be a termünkbe Kardos. Jajj. Mindenki azonnal a helyére iszkolt, így kerültem reggel óta előszőr Matt mellé. - Nézzünk egy névsort. - vigyorgott vészjóslóan. Kardossal még csak 1* volt óránk, de akkor sürgős dolga akadt, így a 10. percnél leváltotta Tölgyi, így még nem ismer minket.
-Ó hogy az a... Egy pillanat véletlen a 10.b naplóját hoztam le.- indult volna kifelé, de Matt beleszólt.
-Ha az Antai-Kelemen zavarta meg, ne fáradjon, itt vagyok. - jelezte Matt. Kardos szúrós tekintettel fordult a fiú felé, aki nem futamodott meg, a mutató és a középső ujját összezárva a szemöldökétől lazán tisztelgett, miközben kaccsinttott is egyet. Jézusom! Még csak 3 perce van irodalom, mégis vérszemet okoz Kardosnak. Elmentek neki otthonról.
-Elnézést Tanár Úr, Matt csak viccel. - húztam le a kezét a padra, plusz megjutalmaztam egy csúnya nézéssel is Cortez öccsét.
-Pont olyan fergeteges humora van, mint a bátyjának. És Önben kit tisztelhetek? - csapta le ingerülten az asztalra a jó naplót.
-Rebeka vagyok. Pósa Rebeka. - ültem vissza a helyemre.
-Mint Pósa Richárd? 10.b?- dörzsölte meg az arcát fáradtan Kardos.
-Igen. - bólintottam bátortalanul.
-Hát veletek is remek óráim lesznek. Még valaki, akinek 10.b-s a testvére? - nézett körbe.
-Nekem 11.b-s.- jelentkezett Erik.
-És neked ki a családtagod? - dőlt fáradtan az asztalnak Kardos.
-Villás... - kezdte el a név ismertetését Erik, de nem tudta befejezni.
-De szép évünk lesz! - csapta össze a kezét az irodalom tanár. - Rendben. Akkor... Villás, Pósa és Antai-Kelemen most szépen ideül az első három padba. - mutatott az asztalokra. Matt szemforgatva oldalára csapta a táskáját, Erik pedig szintén hasonlóan indult előre. Én inkább nem ennél a tanárnál akarom kihúzni a gyufát. Vanda helyére ültem, egyenesen a tanári asztal előtti padva. A lány csak bátorítóan rám mosolygott, majd felállt és hátra ment az én helyemre.
-Most hogy mindenki itt van. József Attila... - csapta össze a kezét és óra végéig be sem állt a szája. Szerencsére én konyítok valamit az irodalomhoz, ezért el tudtam beszélgetni Kardossal pl.: József Attila haláláról, munkásságáról, de nem lesz a kedvenc tantárgyam. Nagyszünetig nem igazán történt semmi érdekes.
-Hahó. - dugta be a fejét az ajtón Ákos. Az első pillanatban nem is foglalkoztam vele, majd aztán rájöttem, hogy mi most "együtt" vagyunk.
-Szia. - ugrottam a nyakába, játszva a szerepemet.
-Mizujs? - dőlt neki az ajtófélfának Ákos, de a derakamat nem engedte el.
-Kardossal volt egy érdekes óránk, hátulról előre kerültem, egyébként minden átlagos. - vontam vállat. - Veled? - pillantottam smaragdzöld szemeibe.
-Átlag minden.- puszilt bele a hajamba.
-Khm. - krákogott valaki mögöttünk. Ki nem találjátok ki. Na várjatok. Magas, eszméletlen gyönyörű kék szemei vannak, éjfekete haja, ja és nem Cortez, hanem a bunkóbbik fivér. Na? Ha még így se, akkor megsúgom, hogy Matt.
-Na mi az? - fordultam félig felé.
-Semmi semmi, csak elálljátok az utat. Van aki kimenne... - fújtatott. Reméltem amiatt mert féltékeny, de kint ott állt egy csomó lány, így nem tudtam eldönteni.
-Pont menni készültünk. - kulcsolta rá az ujjait Ákos az enyémre, majd kivezetett. Az udvarra mentünk. Reniék mellett mentünk el, ahol kicsit lassítottam.
-Hogy érted, hogy a tiédet? - kérdezte Arnold furcsán.
-Segítek Corteznek megírni az övét. - vont vállat a lány.
-Reni, te most úgy döntöttél, hogy végigjátszod ugyanazt a játékot, mint kilencedikbe? - háborodott fel Arnold. Itt sajnos Ákos lefordult az árkádok felé. Ne! Milyen játék. De várjunk. Vissza kell mennem.
-Bocs, egy pillanat. Bennt hagytam a telóm. - simítottam meg Ákos vállát, majd elengedve a kezét beindultam a suliba. Siettem, hogy elcsípjem a beszélgetést.
-Miért veszekedtek? - kérdezte Virág.
-Mi nem veszekszünk... Ugye? - nézett Reni Arnoldra. Szuper! Lemaradtam. Csalódottságomban úgy döntöttem, hogy nem megyek vissza az udvarra, hanem elbújok a szertárba. Matt szerintem a terembe visszament, Ákos kinnt van, a bátyjám pedig valahol a suliban. Most egyikükhöz sincs kedvem. A lépcső mellett, ott volt a szertár. Én óvatosan benyitottam, remélve, hogy senki nem lesz bennt. Szerencsém volt, nem volt. Bedugtam a fülembe a fülhallgatóm, majd csak úgy lerogytam és becsuktam a szemem. Villanyt se kapcsoltam fel. Csak a gondolataimat mellőztem. Annyi minden történt velem ebben az egy hétben. Boldog voltam, összetört voltam, dühös voltam, voltam én minden. A zene pedig ezt mindet ki tudta kapcsolni. Hirtelen ezután felkapcsolt a villany, majd 3 ember trappolt be.
-Lo siento, sé que no podría estar aquí, solo... (Elnézést, tudom, hogy nem lehetnék itt, csak...) - kezdtem hadarni, majd tudatosult bennem, hogy kik is vannak bennt. Cortez, Matt és Ricsi. Néztünk egymásra egy darabig nagy szemekkel.

-Ti mit kerestek itt? - kérdeztem furán.
-Ugyanezt kérdezhetnénk mi is. - fonta karba a kezeit Ricsi.
-De én kérdeztem... Szóval ki vele, miben sántikáltok? - vezettem
-Jöttünk... - nézett körbe Matt a szertárba
-Üvegcséért!- vágta rá Ricsi, majd levett 2 kémcsövet az álványról.
-Aham. - bólintottam furán. - Biztos. - vontam vállat.
-És te miért vagy itt? Hol hagytad Ákikát?-dőlt neki az egyik polcnak Matt.
-Az udvaron van. Én meg itt. Zenét hallgattam. - mutattam a fülemben elhelyezkedő fülesre.
-És mit hallgatsz? - huppant le mellém Ricsi.
-Oasis. - húztam el a számat. Ő is ezt tette. Tudta, hogy nem hallgatom ez, csak akkor, ha nagy a gáz a gondolataimban.
-Melyik számukat?- csatlakozott Cortez is.
-Öhm.. Wonderwall. - vonogattam a vállam.
-Nem ismerem. - rázta meg a fejét Cortez.
-Halgass bele. - nyújtottam át a telefonom. Cortez csendben figyelte egy darabig a fülébe szóló zenét, majd bólintott.
-Sok mindenre passzol. - mondta. Ezt csak 2-en értettük. Furcsa, hogy a bátyám nem. Ez valahogy csak Cortezzel beszéltem meg. Valószínűleg azért, mert hasonló cipőben járunk. Csak ő régebb óta.
-Add csak! - nyúlt a telefonért, amit meg is kapott. Ő is belehallgatott.
-Mit nem tudsz elmondani Ákikának? - mért végig gúnyosan. Nemtudom amiatt, mert féltékeny, vagy mert csak nem tetszik neki, hogy most nincs játékszere.
-Ez... Nem róla szól. - tűrtem egy tincset a fülem mögé idegesen, de rájöttem, hogy ezzel talán túl sokat mondok el, szóval korrigáltam- Valaki másról inkább. - szép korrigálás... Taps.. Taps.
-Kiről? - kérdezte egyszerre Matt és Ricsi. Ugyanebben a pillanatban a telefonom csörögni kezdett. A képernyőn Ákos neve villogott.
-Bocs. - álltam fel, otthagyva őket. A szünet maradék részét Ákossal töltöttem, akinek azt mondtam, hogy elmentem még mosdóba is, ahol dugó volt. A suli maradék része érdektelen volt. Az érdekességek este hétkor kezdődtek, amikor is megintcsak csengett a mobilom. Matt.
-Mit akarsz? - vettem fel "kedvesen".
-Szia! Ciklon...Matt haverja vagyok! - szólt bele egy srác. A háttérben ordított a zene, alig lehetett hallani a hívót.
-Miért hívsz a telefonjáról? - értetlenkedtem.
-Matt tiszta KO. Itt van egy házibuliban. Te voltál a gyorshívóján. Gyanítom a barátnője vagy. Ezért hívtalak. Az utóbbi fél órában azt hajtogatja, hogy Ciklon majd jön. Nem értettük. Aztán most látom, hogy ez a te neved.. Beceneved... Akármid. - fejezte be a szövegét. Pillanatok alatt átgondoltam a helyzetet.
-Hol van Matt? Pontos cím? - kezdtem el azonnal szedelőzködni.
-Bazsó utca...28.- ismertette a tartózkodási helyet. Csak 4 utca gyalog.
-15 perc és ott vagyok. - tettem le köszönés nélkül. Eszembe se jutott senki. Ricsi Corteznél van, anya leltározik. Matt tök részeg 4 utcával arréb. És én vagyok az, akit a vészhívóján tart. Következhetett az estém.

Sziasztok! Sajnos nagyon hosszú lenne 1 részben ez a nap, ezért 2 részben kerül fel, de nemsokára jön a folytatás. Ki mit gondol? Hogy alakul Rebeka élete? Vagy Rett? Esetleg marad Ákos és Reb érdekes kapcsolata?