Pósa Rebeka, az SzJG-ben

Szeptember 14. Kedd

Na szóval reggel minden a szokásos módon ment, reggeli, suliba séta, beszélgetés. Viszont egy valami mégis elütött a mindennapoktól. Virág egyedül sétált felénk, Reni nélkül. Értetlenül néztem össze először Cortezzel, majd Ricsivel, de mindkettek csak vállat vontak.
-Reggelt.-köszöntünk egyszerre Virágnak, aki kicsiz rossz kedvűen állt meg mellettünk.
-Sziasztok.- sóhajtott mélyen.
-Mi a baj?- tette fel előszőr Ricsi a kérdést és bár ez enyhén furcsán vette ki magát senki sem szólt, mert azért fúrta az oldalunkat a kíváncsiság.
-Reni lebetegedett.- árulta el Virág bánatának okát.
-Meddig nem lesz?- érdeklődtem. Mondjuk tőlem is furán hangzott, mert nekem meg közöm nincs az osztályhoz a tesómon kívűl.
-Még én sem tudom.- rázta a fejét csalódottan a lány.
-Értem.-biccentettem, majd úgy döntöttem bemegyek a saját osztályomhoz.- Majd beszélünk.- búcsúztam el a többiektől és le is léceltem. A terembe belépve már egész sok embert láthattam.
-Sziasztok!- intettem úgy mindenkonek, miközben ledobtam a cuccom a padomra. Valahogy akaratlanul os csekkoltam, hogy a mellettem lévő asztalnál van-e cucc, de nem volt ergó az illető még nem jött meg.
-Mizu Reb?- fordult felém Zotya, miközben egy kártyát hajított felém.
-Semmi új. Megvan a rézfúvós a bandába.- rántottam vállat.- Ász?- fordítottam meg az imént elkapott lapot Zoli felé, hogy ő is lássa.
-Brilliánsan ismered fel.- mondta gúnyosan.
-Na és mi van, ha elrakom.- dugtam zsebre a szóban forgó tárgyat. Pontosan tudtam mi van.
-Akkor nincs meg a teljes pakli.- jegyezte meg Bazsi, aki egészen eddig a saját padján ülve fogyasztotta a reggelijét, figyelve a beszélgetést.
-Ne legyél szívtelen.- nyújtotta felém a kezét Zotya. Szépséghiba volt a sztoriban, hogy kb 5 méter volt közöttünk, szóval nem igazán ért el hozzá a kezem.
-Ahhj.- sóhajtottam.- Na jó.- adtam be a derekam, majd hasonló mozdulatot próbáltam imitálni, mint amivel Zotya idedobta a kártyát, de ez nem egészen sikerült olyan jól. A lap irányt tévesztett és Zoli mellett elhaladva Normand felé suhant, akinek meg beszállt a szemüvege lencséjének mögé. Olyan röhögés hangzott fel a bent lévőktől, hogy én éreztem magam kínosan.
-Ne haragudj.- toppantam oda egyből a fiúhoz, aki már ugyan kivette a kártyát a szemüvege mögül, de még forgatta azt.
-Nem rossz Pósa.- nyújtotta felém a lapot.
-Kösz...Dékány.- mondtam ki furán. Ezzel zárult is a beszélgetés Zotyának meg visszaadtam a lapot.
-Reggelt!- lépett be ordítva Gergő, Erik és Matt egy csomó kajával a kezükben.
-Azta.- ámult el Vanda, aki éppen akkor lépett be utánuk. Csak annyit látott, hogy 3 padra fért csak le az étel. Vagyis nem mondanám mindet ilyen kategóriába. Volt ott péksüti, kávé, üdítő, víz, chips, csoki, gumicukor, és kürtöskalács is.
-Minek ez a csomó kaja?- fogott mef egyből Balázs egy kávét, aminek közben elkezdte ellenőrizni az összetevőit.
-Csak úgy. Gondoltuk kajáljunk együtt.- vont vállat Matt. Ez nekem sandított.
-Hol a csel?- léptem közelebb a három sráchoz.
-Jajj, Ciklon! Nincs csel, ne legyél paranoiás. Inkább vedd el a csokiöntettel bevont kakaóscsigát, a rózsaszín savanyú szalaggumicukrot és a lattet.- irányított tovább. Nem is kell mondanom, hogy megakadtam. Gyakorlatilag a legkedvencebb dolgaimat sorolta fel éppen. És nekem szánta. Ő. Pont Ő.
-De...-akadtam meg egy pillanatra- Honnan tudtátok?- néztem végig a három fiún.
-Erős, hogy mi, inkább Matt.- mondta Erik egy halvány mosollyal az arcán.
-Gyakorlatilag azokat ő válogatta.- helyeselt Gergő is. Így már csak Matt felé fordultam kérdőn.
-Tippeltem.- vigyorgott szemtelenül aranyos módon. Örömmel vettem el az említett dolgokat, majd az egyik közeli padra felülve beleharaptam a kakaós csigámba. A többiek sem maradtak éhen, még Normannak is hoztak egy buktát és egy kávét, amit ugyan nem fogadott el, de maga a szándék is kedves volt.
-9.b ha kérhetem...Fejezzék be az evést és indjanak a helyükre!- lépett be ordítva Kardos ezzel es is kezdve a csodálatos magyaróránkat. A nagyszünetben a táskámból elővettem a gumicukrom és elindultam az udvarra.
-Helló.- ölelt át hátulról Ákos.
-Szia.- fordultam meg mosolyogva.
-Hogy telik a nap?- érdeklődött kedvesen.
-Jól, reggel kaptam kaját apropó, gumicukrot?- nyújtottam felé a zacskót.
-Talán később.
-Nem tudod miről maradsz le.- vettem ki egy újabb darabot a zacskóból.
-Csórok.- haladt el mellettünk Matt és valóban kivett két darabot az édességből.
-Hát így rohamosan fogy.- konstatáltam hangosan, amit Ákos nevetve hallgatott. Mi együtt indutunk ki.
-Húgiii.- karolt át Ricsi, megpróbálva elvenni a cukromból, de na. Ennél jobban féltem. Gyors és gyakorlott mozdulattal kibíjtam a karjai közül.
-Nem nem.- ráztam a fejem.
-Most kajak?- tágult ki a szeme.
-A kedvencem.- ráztam meg a zacskót. Ezzel kezdődött a Pósa tesók háborúja. Ricsi futva indult felém, én pedig el előle. Előszőr az árkádok alatt álló iskolatársainkat futottuk körbe, majd elkezdtem elbújogatni emberek mögé, de aztán Ricsi megfogott.
-Nee.- kezdtem el kapálózni a hátán. Ezt a folyamatot a kint álló társaság röhögve figyelte.
-Na egyet rakj a számba.- nyitotta ki a lepénylesőjét a báttyám. Nem volt mit tenni, megtettem amit kért.
-Imádlak.- vigyorgott savanyú cukros szájjal Ricsi.
-Van is miért.- forgattam a szemem, miközben letett. Ezután a csengő meg is szakította a szabadságunkat, szóval indulhattunk órára.
Délután azután, hogy elköszöntem az osztálytársaimtól indultam Ricsiék terme felé. Hatalmas ötletem volt.
-Hé.- fogtam meg Cortez vállát, aki nem úgy nézett ki, mint aki engem keresne, hogy menjünk rajzszakkörre. Viszont én őt kerestem.
-Szia.- állt meg.
-Hova mész?
-Rajzra, meg a te termed felé indultam.- mutatott felfelé.
-Jaaa, ne.- ráztam a fejem, bár ő ezt nem érthette, ezért megmagyaráztam.- Reni beteg. Itt a nagy alkalom.- csaptam össze a kezem vidáman. Még akkor is hülye fejet vágott.- Tuuudood....Menj el könyvtárba, vegyél ki egy könyvet és látogasd meg.- mondtam el érthetően.
-Ez jó lehet.- csillant fel Cortez szeme.
-Persze, hogy az Drágám, az én ötletem.- húztam ki magam büszkén. Ezután Cortezzel elváltunk és én indultan rajzszakkörre, hogy kimagyarázzam Cortezt, illetve rajzoljak.
-Reb!- intettek azonnal az egyik asztaltól Ákosék, de én csak egy "pillanat és megyek" legyintéssel elsétálca mellettük Vladárhoz mentem. Már a lépcsőn jövet kisilabizáltam, hogy nem mondhatom, hogy "bocs ellógott Renihez", szóval ezen csiszoltam.
-Elnézést Tanárúr.- szólítottam meg a férfit.
-Igen?- nézett rám, elszakítva tekintetét az előtte tornyosuló rajzokról.
-Cortez ma nem tud jönni. Sajnos családi ügyek miatt haza kellett rohannia, de bánja a dolgot.- mondtam a történetet úgy, mintha valóban ez lenne az igazság.
-Jólvan, köszönöm, hogy szóltál.- biccentett és már vissza is tért a rajzok tanulmányozásához. Remek, még egy gond megoldva. Mosolyogva sétáltam a padokhoz, ahol azok ültek, aki nyílt titok szerint miattam és Cortez miatt jöttek rajzolni. Úgy, mint múlthéten én Ákos elé ültem.
-Sziasztok.- köszöntem.
-Hogy hogy egyedül.- dőlt előre hozzám Ákos, hogy jobban halljuk egymást a ricsajban, amit a körülöttünk lévők csaptak.
-Valami dolga lett, de nemtudom.- vontam vállat, mintha teljesen tudatlan volnék. Na ugyan ez pici csúsztatás, de nem az én titkom került volna veszélybe.
-Mindent értek.- bólintott, majd hátradőlt. A továbbiakban csak csendben figyeltem a szakkörre, néha felnevettem egy-egy megjegyzésen, de semmi nagy dolog nem történt. Miután végeztem Ákos hazakísért és tanulhattam. Viszont nem estem túlzásba, amire Ricsi is rásegitett, mert őrült módjára tört be az ajtómon.
-Fogadást ajánlok.- huppant le az ágyamra köszönés nélkül, amin meg sem lepődtem, de azon amit mondptt azon igen. Megilletődve fordultam felé a székemmel együtt.
-Milyen fogadást?- kérdeztem értetlenül. Ő izgatottan feljebb tornázta magát az ágyamon és közelebb jött, ezzel titkosra véve a beszélgetést.
-Cortez ellógott rajzról, amit tudsz, mert te találtad ki. És ráadásul Neményivel is összeugrott Rennél...-kezdte mondani, de én meg is szakítottam.
-Rennél?- guvadt ki a szemem egy pillanat alatt. Nem tudtam összerakni fejben, hogy hogyan lehetett ez az egész lehetséges, de baromira érdekelt.
-Ja. Házit vitt Rennek. De ugye Cortez ott volt. Valami olyan volt, hogy C megkapta Renitől az esszéjét, ezen parasztka elkezdett pattogni és a vége az lett, hogy Cortez elhúzott. Nemrég fejeztem be vele a chatelést.- magyarázta Ricsi szép sorban a történéseket. Hát persze. Arnold gyűlöli Cortezt. Ez feltűnő. Vagy amiatt, mert elítéli, vagy azért, mert Reni valójában...Á ez nem lehet. Nagyon amerikai sorozatbeli lenne akkor a sztori.
-És miben is akarsz fogadni?- tértem vissza az eredeti témára, hisz emiatt ronott be a báttyám olyan nagy lendülettel hozzám.
-2 dologban, de egyre megy. Szóval szerinted Arnold és Cortez veszik össze hamarabb, vagy Vladár kapja el hamarabb Cortezt, mert nem volt szakkörön?-húzogatta a szemöldökét. Elgondolkodva a hallottakon latolgattam magamaban a lehetőségeket és úgy véltem sikerült a jó megoldást kitalálnom. Na de még a tétet nem sejthettem.
-Mit nyerek, ha én mondom jól és mit kell tennem, ha vesztek?
-Ez egyszerű.-vigyorgott Ricsi.- Ha én nyerek végigmész pizsamában a suliban. Egész nap abban kell lenned, átöltözés nélkül és rögtön az azt követő napon, ahogy kiderült az, hogy nyertem. Plusz- emelte meg Ricsi a mutatóujját jelezve, hogy most jön a csattanó- Én mondom meg melyik pizsamában leszel.- mutatott önmagára. Látszott a fején, hogy nagyon örül annak, hogy ilyen jól össze tudott rakni egy ötletet.
-Jó.-bólintottam- De ha én nyerek te fogod ezt megcsinálni, viszont felső nélkül.- adtam meg a kikötéseimet. A testvérem egyetlen pillanatra sem gondolkodott ezen, csak elfogadta.
-Nos szerintem Vladár hamarabb elkapja Cortezt.- nyújtotta a kezét, higy fogjak vele kezet, ezzel azt mondva, hohy szerintem Arnold és Cortez hamarabb össze fog veszni. És én belementem. Egyet rántottam a kezét, de rájöttem, hogy ezt el kell "vágnia" valakinek, szóval mielőtt a tesóm elengedte volna megszorítottam a kezét.
-Anyának el kell vágnia, hogy érvényes legyen.- mondtam, mire egyetértve biccentett. Ezután kézenfogva elindultunk és érvényesítettük anyával a fogadásunkat. És akkor még egyikünk sem sejthetett semmit.