Pósa Rebeka, az SzJG-ben

Szeptember 10. Csütörtök

Hol is kezdjem. A mai napon elég sok bonyodalmam volt. Dee. Mindent az elejéről.
-Reb! - csapta be az ajtót Ricsi reggel.
-Mivan? - nyöszörögtem. Nem zavartatta magát nemes egyszerűséggel rám ugrott.
-Jelentkezett 2 trombitás. Szombaton meghallgatjuk őket.- újságolta el a hírt.
-Király. - mondtam.- Na most hagyj aludni. Még csak reggel hat van. - intettem.
-Nem hajlandó kikelni. Segíts. - mondta Ricsi.
-HM? - emeltem fék kicsit a fejem.
-Semmi semmi. - intett, majd kiment. Ezzel nem is foglalkoztam tovább, visszaaludtam. Aham. Semmi. Egy 20 perc múlva ismét benyitott a szobámba.
-Ricsi... Még egy fél órát adj aludni. Lécci. Utána beszélgetünk.- dobtam a párnám a fejemre.
-Sajnálom Ciklon. - szólalt meg Matt. Na várjunk, akkor ő most nem haragszik éppen?
-Bocs Hercegnő. - hallottam Cortez hangját. Még fel sem fogtam mű van, amikor a matracom megemelkedett és leborítottak róla.
-Aa. - fogtam meg az oldalam. Nem fájt az esés. Inkább az, hogy kitessékeltek a meleg ágyból. Viszont engem se kell félteni, azzal a lendülettel, amit nyertem fel álltam és ráugrottam az első emberre, aki elém került, majd földre taszítottam.
-Hohó Ciklon. Mi ez a hevesség?- már válaszolni akartam, amikor felébredtem. Csak egy álom volt. Senki nem volt a szobámban. Se Ricsi, se Cortez és Matt sem. Kissé csalódottan vánszorogtam el a szekrényemig, ahol gyorsan felöltöztem, majd megféaülködtem, fogmosás és tádá. Kész lett Pósa Rebeka.
-Jó reggelt. - köszöntem anyának aki a konyhában sertepeltélt.
-Jó reggelt. - mosolygott rám.
-Ricsi? - kérdeztem.
-Az előbb ment ki kaput nyitni.- mutatott az ablak felé, ahol ki lehet látni a kapunkra. Cortez jött be. Matt nem. És fájt. Mert tegnap még Matt akart bejönni azon a kapun. De én nem engedtem. Mekkora hülye vagyok. Szeretem, de ellököm magamtól. Pedig nem akarom. Mindennél jobban szeretném, ha itt lenne. De nincs. Szóval ez a kívánság mehet a Mikulás listára.
-Reggelt.- köszönt Cortez udvariasan, mire anya megkínálta kólával, amit elfogadott.
-Jössz velünk Reb? - pillantott rám Ricsi.
-Öö... Most egyedül mennék inkább. - válaszoltam. Ricsi kissé furcsán nézett rám, de nem szólt bele. Ezek után a srácok elmentek, én pedig anyával maradtam.
-Mit csinált nem a mi lovagunk?- foglalt helyet velem szembe.
-Honnan tudod? - csodálkoztam el a héten már nem előszőr.
-Csak tudom. - felelte. Frappáns.
-Igazából semmit. Csak minden olyan kusza. Hevesek a reakciói, én valamit mindig rosszul reagálok, sosem tudom pontosan, hogy hogy is állunk. - hajtottam le a fejem gondterhelten a pultra.
-Szerintem...Ne görcsölj rá ennyire. Csak add magad és minden jó lesz. Menő csajszi vagy. - kezdte el a lelki fröccsét mondani anya.
-De te az anyám vagy. Te így gondolod. - dünnyögtem.
-És pontosan ezért én láthatom a legjobban a dolgokat. - simította meg a hajam. Sóhajtva bólintottam, aztán úgy döntöttem, hogy én is elindulok Ricsiék már elég messze járhatnak.
-Na szia anya. - nyomtam 2 puszit az arcára.
-Szia. - puszilta meg a fejem búbját és már folytatta is a sütést. Ki tudja kinek. Kilépve a szeptemberi hűvös levegőre nem csak én, de a gondolataim is felébredtek. Előszőr az álmom jutott eszembe, majd az a bizonyos este, amikor hazacipeltem Mattet és végül minden szép sorjában.
-Nem is tudtam, hogy hazaköltöztél Rebike. - szólt a régről oly ismert hang. Csakis és kizárólag egy ember szólított így engem. Az ember, aki ismert engem és Ricsi is.
-Szia Dox. - fordultam meg kényszerített mosollyal. Medox pár éve a mindennapjaim része volt. Sok baromságot és balhét megcsináltunk együtt, amit mostmár inkább törölnék. De nem lehet.
-Mióta laksz ismét itt? - lépkedett hozzám látszólag jókedvűen.
-A suli kezdete óta.- vontam vállát, mintha csak egy lényegtelen infót mondanék el. De nem volt az. Medox és a társai nem a legjobb arcok. Önpusztítóak és károsak. Én pedig szó nélkül hagytam itt őket. Azt hittem soha nem jövök vissza. De máshogy alakult minden.
-És nekem nem is szóltál? - jött pofátlanül közel és a fülem mögé simította a kusza hajtincsem.
-Medox menj hátrébb.- sziszegtem. Semmi. Semmi reakció nem volt.- Medox nem mondom el mégegyszer! - emeltem fel egész picit a hangom. Erre egy elég ijesztő mosolyt kaptam.
-Kicsi szívem, hát mi ez a hangsúly. Hol van az én Rebikém?- fogta két keze közé az arcom. Nem bírtam mást csinálni, csak azt amit mellette illetve Ricsi mellett még tudtam tanulni. Megvédeni magam. Észbe sem kapott én már gyomorszájon rúgtam, ami miatt legörnyedt így a fejére is egy kisebb, de annál hatásosabb ütés után kitetítettem. Az adrenalin szintem az egekbe lehetett, a fülemben a vér buzgón dobogott és alig hallottam valamit. A reggeli rózsaszín ködös gondolataimat kisebb kétségbeesettség váltotta le, de nem töprengtem sokat, szimplán búcsúzóra vettem a figurát.
-Mondtam, hogy menj odébb Dox.- mondat, miközben távolodni kezdtem.
-Picsa! - kiáltotta utánam, de nem fordultam meg. Csak sietősen otthagytam. A suli előtt Cortezéket egyből észre lehetett venni, hisz elég zajos társaságot alkottak Zsoltival.
-Gutten Morgen Frau! - kiabálta nekem oda Zsolt poénosan.
-Sziasztok. - intette oda egy eléggé erőltetett mosollyal, majd továbbmentem. Ma nem az a nap volt amikor lenne kedvem kinnt beszélni. Mádayn néhány intő szó után átjutottam. Csak máson nem.
-Rebi. - fogta meg a karom a jól ismert és annál inkább általam utált személy.
-Zsani hagyj békén. - fordultam felé a lehető legtürelmesebben. Ezt a lány nem értékelte, csak elkezdte amiért hozzám jött.
-Nem akarlak Matty közelébe látni.-mondta, majd csak mondta és mondta és mondta, amíg el nem vesztettem a türelmem. - Azt akarom, hogy teljesen kerüld el. Parancsolom...- ennél a résznél idegesen a falnak taszítottam, amire ő végre csendbe maradt.
-Parancsolod?- léptem hozzá egyre csak közelebb.- Majd, ha Matt nem jön akkor nem fogok vele lenni. De... Amíg ő nem ellenkezik, addig én ott leszek neki. Világos? - néztem mélyen a szemébe.
-Igen. - bólintott.
-Akkor megbeszéltük. - bólintottam, aztán megfordultam és már el is indultam volna, ha nem lök valaki meg hátulról. Idegesen fordultam meg és kit látták szemeim?
-Hupsz boccs. - vihogott Zsani. Talán csak a reggel történtek hatása miatt, talán csak azért, mert alapból ezt akartam nemtudom, de nekirontottam Zsaninak. Ő is, és én is ott fogtuk meg a másikat, ahol értük. Kezdetben fölényesen vezettem, arra vártam, hogy Zsani végre kinyögje, hogy bocsánat, de aztán egy hang kiszűrődött az időközben odagyűlt tömeg kiabálásából.
-Ciklon! - kiáltott fel. Egy fél pillanatra fordultam felé, de az elég volt, hogy kitisztuljon a fejem. Miközben én azon kezdtem el gondolkodni, hogy mégis mi a francot csinálok, Zsani kihasználta, hogy nem figyelek és akkor ő kezdett el engem ütni egészen addig, amíg két kar meg nem fogott engem, és őt pedig másik kettő. Innentől mintha lelassult volna minden, úgy láttam és emlékszem dolgokra. Előttem Zsanit egy A-s fiú fogta, aki hátrébb is vonszolta a lányt. Én hátrafordulva Ricsit láttam meg, akinek a kezei erősen fogták a vállam. Láttam, hogy mozog a szája, de nem értettem amit mond. Nem hallottam. A fülem sípolt, a diákok akik végignézték az egészet hangos tömegzajt kreáltak. Csak egy embert láttam, aki ott állt Zsani és köztem szinte mértani pontossággal középen. Vacilált kihez menjen. Ezt tisztán láttam. Aztán... Aztán éppen felém kezdett el indulni, amikor megjelent Ákos.
-Reb, hogy vagy? - fogta meg a két arcomat. Nem figyeltem rá. Akire viszont figyeltem megfordult és irányt váltott. A barátnőjéhez ment, akit az A-s srác elengedett, Zsani miután rám villantott egy önelégült mosolyt szorosan megölelte Mattet. Addig tartott minden. A lábaim elgyengültek én pedig a földre rogytam volna, ha Ricsi nem tart meg. Nem sírtam, de belül darabokra törtem.
-Mi folyik itt? - ordított Máday. Máday érkezésével bekövetkezett a diákok távozása. Csak hatan maradtunk. Ricsi, Cortez, Ákos, Matt, én és a hárpia.
-Nem kérdezem mégegyszer... Mi folyik itt? Pósának miért van felszakadva a szemöldöke? És Kocsonak miért lila a karja? - mutogatott a vonalzójával. Semmi választ nem adtunk.-AZONNAL MINDENKI AZ IRODÁMBA! - ordította kissé ertolzult fejjel. Mindannyian elindultunk még Ricsiék is, akik amúgy nem is nagyon voltak jelen a sztoriban, de jöttek. A folyosón csak a mi lépteink hallatszottak, mivel valamikor időközben becsöngettek. Elöl ment Máday a vobalzójával, utána Matt és Zsani, végül pedig én és a három fiú. Zsani karja valóban lila foltos lett, az én arcom meg csípte valami, szóval ott is lehetett a seb, amit Zsani karmolt rá a Baby Boomer műkörmével. Ott, akkor sétálás közben ismét tudatosult bennem, hogy a verekedés egy ideiglenes adrenalin bomba, amit az agyad irányít. A provokáció után, mintha eltakarnák a józan ítélőképességemet és csak az maradna, amit fizikálisan tenni tudok. Nem gondolkodom, nem mérlegelek. Csak ütök. Az irodához érve Máday mindannyiunkat betessékelt és leültetett.
-Borell Igazgató Úr pillanatokon belül ideér, de azután még számolunk. - nézett ránk szúrós szemmel. Valóban úgy lett, ahogyan Máday azt mondta, Karcsibá nemsokára megjött. Amikor belépett a helyiségbe, illetve meglátott engem és Ricsit fájdalmas arckifejezéssel megdörzsölte az arcát, aztán leült.
-Előszőr Kocsot akarom meghallgatni, aztán Pósát, végül a szemtanúkat. - jelentette ki és helyet foglalt a gurulós irodaszékben. Nem tehettem mást, minthogy kivonultam Ricsiékkel együtt és várok. A folyosón amolyan "tudjuk mindannyian, hogy Reb bajban van, csak fingunk sincs hogy rángassuk ki belőle" csend volt.
-Most komolyan Reb, miért csináltad? - kérdezte Ákos kissé talán idegesen. Hosszasan kifújva a levegőt a hajam a túrtam, majd magam elé néztem a kihalt folyosóra. Cortez és Ricsi pontosan tudták, Mattet látszólag az se érdekelte volna, ha meghalok azon nyomban, így csak Ákos maradt homályban. Jelen esetben, sulin belül a barátom, szóval ez így őt is érinti valamennyire.
-Fogalmam sincs, jó ötletnek tűnt és...
-Jó ötletnek tűnt megverni egy lányt? - röhögött fel szánalommal Matt. Aucs. Nem mutattam ki, de Matt még a darabokra tört szívem is tovább morzsolta.
-Azt hittem megéri. - vontam vállat flegmán.
-Miért érné meg bárkinek is? Megvertél egy lányt. - mutogatott össze vissza. Ezt a szemem sarkából láttam.
-Tudod... - fordultam felé, majd Ricsi és Cortez mögül kihajolva a szemébe néztem. - Azt hittem. Múlt idő. Azt hittem valaki miatt megéri. De tévedtem. És már nem tudok rajta változtatni. - mondtam bele a szemébe. Mattnek ideje sem volt felfogni, amit mondtam, mert Máday kijött hozzánk.
-Pósa befelé. - mutatott be az irodába. Erre Ricsi és én is felálltunk. - A balhésabb. - sóhajtott Máday. Drága báttyámmal még ekkor is értetlenül néztünk össze, amit már Máday tényleg nem tudott nézni.
-A lány!-csapta össze hihetetlenül a kezét.
-Ezzel kellett volna kezdenie. - ült le Ricsi. Erre én egy aprót felkuncogtam, de Máday gyilkos pillantása belém folytotta, így csak fapofával cseréltem helyet Zsanival.
-Jó napot kívánok Tanár Úr. - léptem Karcsibá asztala elé.
-Foglalj helyet Pósa. - mutatott a faszékre. Nyakbehúzva foglaltam helyet, ahogyan azt illik, majd mikor Máday kiment a helyiségből kifújtam a bennt tartott levegőt.
-Karcsibá én... - kezdtem bele hevesen, de a nagybáttyám idegesen az asztalra csapott.
-Rebeka az isten szerelmére! Mond ezt, hogy tervezted? Verekedés? A második héten? Ezt, hogy fogjuk letolni anyád torkán? Nem gondolkodsz. És a legszebb, hogy Zsanett azt mondta te provokáltad ki az egészet. - csapott mégegyet az asztalra.
-Én... Ez nem teljesen... Nem én provokáltam! - álltam fel idegesen a székről.
-Azonnal ülj vissza! - parancsolt rám az igazgató.
-Elnézést. - suttogtam elhalt hangon. Erre láthatólag a nagybátyám megenyhült és kicsit finomabban kezdett bele.
-Rendben. Most szeretném tudni pontosan, hogy hogyan is volt. Részletesen. - könyökölt rá az íróasztalra. Mindent elmondtam. Az elejétől a végéig, történésről történésre. 10 percen keresztül csak én beszéltem, aztán hirtelen elfogyott a mondanivalóm.
-Azt hiszem ennyi.- zártam le.
-Nos. Ha valóban ez történt nem menthetetlen a helyzet. Szóbeli figyelmeztetés adok mindkettőtöknek és így anyádnál is könnyebben kimagyarázzuk. Fel fejjel. - küldött felém egy bátorító mosolyt. Ezt a gesztust viszonozva álltam fel és hagytam el az irodát. Kiérve Ricsi, Cortez és Ákos azonnal felpattant és elém sietett.
-Na? - szólalt meg előszőr Ricsi.
-Szóbeli figyelmeztetés. Mindkettőnknek. - mondtam úgy, hogy Zsani is hallja. Ott ült Matt mellett a fiú vállának dőlve. Tenyérbemászó egy alak.
-Akkor minden jó lesz. - simogatta meg a hátam Ákos. Ezt a mozdulatot Cortez és Ricsi is fapofával figyelték, amit Ákos kicsit furcsa arckifejezéssel fogadott, de nem tette szóvá. Nekem a mondata ismétlődött a fejemben. Minden jó? Hogy lesz minden jó Matt nélkül? Valahogy biztosan. Muszály annak lennie.
-Maguk meg mit bámészkodnak itt? Azonnal órára! - küldött el minket kedvesen Máday. Késve estünk be Mattel kémiára.
-Elnézést a késésért, csak az Igazgató Úrnál kellett lennünk. - szabadkoztam kettőnk helyett is.
-Á Rebeka szóra sem érdemes. Foglaljatok helyet. - mutatott az első padra. Minden osztálytársunk érdeklődve nézte a jelenetet még Zotya is, aki a tábla előtt állt. Gyanítom még mindig felelt.- Ó és jut eszembe. - kapott a fejéhez, mikor éppen leültem. - A kiselőadást Zoltán felelete után kezdtheted. - mosolygott rám, majd komoly arccal visstazordult Zotya irányába. Óóó shit. Ennyi jutott eszembe. Volt egy hetem felkészülni a hiányzása miatt, de elfelejtettem. Matt mellettem csak gúnyosan felnevetett, mire én bokán rúgtam a pad alatt.
-Au. - nyögött fel, de nem túl hangosan. És beugrott. Spanyol. Spanyolul elmondhatok bármit Gondos nem fogja érteni. Amilyen gyorsan csak tudtam elkezdtem körmölni egy fecnire, majd hátra adtam Balunak. Ez volt a felírat.
"Spanyolul fogok beszélni. Ha kérdez mondjátok azt, hogy értitek. Pls add tovább."
Balázs miután elolvasta nevetve adta tovább a háta mögött ülő Vandának és Gergőnek. Szép lassan körbejárt a papír, de nem nálam állt meg, hanem Zotya padján, hogy tudja mi a helyzet. Szerencsémre senki nem köpött, pedig Normantól erősen tartottam, de nem hiszem, hogy érdekelte őt ennyire a szituáció.
-Leülhetsz. Ez hármas. - intett a kémia tanár az előtte álló fiúnak, aki megkönnyebbülten sétált a helyére. - Rebeka. Kezdheted.-adta át nekem a terepet Gondos. Egy utolsó levegővétel után, kihúzva magamat mentem ki a tábla elé, majd belekezdtem.
-Entonces ... realmente no entiendo la química, así que ahora voy a hablar más sobre mi familia y amigos. No lejos de aquí ...(Szóval.... Nem igazán értek a kémiához, ezért most inkább a családomról és a barátaimról fogok beszélni. Nem messze lakók innen...)- Gondos csak nyugodtan figyelte, ahogyan spanyolul leírom a családi állapotomat, hogy elmondom miért szeretem eddig a sulimat és, hogy kivel keveredtem már konfliktusba. Azért tuti ami tuti előadás közben felírtam egy-két vegyjelet, ami eszembe jutott. Ezalatt a többiek nevetésüket visszafogva próbálták nem lebuktatni a tervet. - Azt hiszem ennyi. - fejeztem be a mondandómat.
-Nos. Nagyon összeszedett volt, de most a többiektől kérdeznék valamit. Milyen nyelven folyt az előadás? - húzta fel a tanár az egyik szemöldökét, miközben szaporán rágcsálta az atomot vagy részecskét a szájában.
-Spanyolul. - válaszoltak szinte tökéletes összhangban.
-Tudnak spanyolul?- csodálkozott Gondos.
-Si. - válaszolt Erik. - Matt például a bátyjával, Cortezzel együtt Mexikóból jöttek. - szédítette tovább a kémia tanárt Erik.
-Valóban? - kapta a tekintetét a vöröshajú nő a padtársamra.
-Si. - villantotta meg hófehér mosolyát Matt.
-Ez esetben... - köszörülte meg a torkát a nő- Egy ötösre értékelem a munkád. - mondta, majd be is firkantotta az érdemjegyet a naplóban. Óriási tapsvihar és ováció kíséretében tértem vissza a helyemre, ahol még Matt is tapsolva és mosolyogva várt. Kémia után el kellett mesélnünk, hogy miért késtünk, de a többiek nem alkottak véleményt. Láthatták, hogy Mattel nem egy oldalon vagyunk így szerintem nem akartak feszültséget okozni. Pár óra múlva már az egész suliban elterjedt a hír miszerint én spanyolul parádéztam a kémia előadóban. Hát kaptam a gratulációkat. Délután Matt mellett pakolgattam a cuccom, amikor belibbent Zsani.
-Matty baba. - huppant le a srác ölébe. Az osztály maradék pár embere (Balu, Erik, Vanda) feszülten figyelték, hogy na vajon most mi lesz. Nem akartam cirkuszt ezért csak fogtam a táskám, lepacsiztam a többiekkel és kiindultam.
-Nem mert beszólni a reggeli után... - kuncogott irritatív módon. Mintha satuféket nyomták volna meg bennem megálltam és visszafordultam.
-Okay. - fordultam vissza. Csakhogy most nem Zsanit vettem célba, hanem Mattet. Azért a csaj is bátor volt, mert amint látta, hogy közeledem kiszállt Matt öléből és mögé állt. Én rátámaszkodva Cortez öccsének padjára kezdtem el beszélni. -Please, last time, Matt. hold back your girlfriend. Your relationship is not my problem. Decide what you want, but don’t get me involved (Utoljára kérlek Matt, hogy fogd vissza a barátnődet. Nem az én problémám a ti kapcsolatotok. Döntsétek el mit akartok, de ne keverj bele.)- mondtam komolyan a szemébe direkt angolul. Azok akik bennt voltak biztosan nem értették teljesen a mondataimat.-Was I understood? (Érthető voltam?) - kérdeztem, miközben szüntelenül a mélykék szempár vizslattam.
-Yeah.- válaszolt lazán. Ellökve magam a padtól hagytam ott őket. Nem voltam kíváncsi tovább senkire sem. Haza akartam menni. Az iskola kapujában egyetlen alak állt. Az akire a legnagyobb szükségem volt. Ledobva a táskámat a lépcső aljánál rohantam oda és ugrottam a nyakába.
-Ricsi. - fúrtam az arcom a nyakába.
-Gyere Reb. Menjünk. - mondta nyugodt hangon. Egyszerűen felvette a hátizsákom a vállára és elindult mellettem. A nap hátralevő részét Ricsivel, majd később Cortezzel is töltöttem.