Pósa Rebeka, az SzJG-ben

Szeptember 5. Szombat

Reggel, felpörögve trappoltam be Ricsi szobájába.
-Reggel van! - ugrottam rá, jófej módon.
-Mgr. - modult fel. - Csak 10 percet. - sóhajtott.
-Nem, 9.40 van. Öltözz! - paskoltam meg, és mikor már úgy gondoltam nem alszik vissza elindultam öltözni. Egy kicsit gondolkodnom kellett, a szekrények előtt, hogy mit is vegyek fel, de végül, egy kantáros nadrág, egy  fehér haspóló, és egy kék kendő mellett döntöttem, amivel, a hajamat is hátrafogtam.
-Kész vagyok! - kiáltottam be, Ricsinek a fürdőből kilépve.
-Végre! - állt fel az ágyából, majd az asztalához lépve, felvette a hátizsákját és belesöpört az asztalról néhány dolgot. Sajátságos csomagolási módszer. Ezután, elköszöntünk anyától, majd indultunk is Zsoltiékhoz. Az úton kB végig csak én beszéltem, de Ricsi nem szakított félbe, daliánsan végighallgatta az áradozásomat a garázsról és arról, hogy milyen izgatott vagyok. Zsoltiékhoz érve a bátyám nem zavartatta magát, egyszerűen kinyitotta a kaput és bementünk.
-Sziasztok! - köszöntem vidáman a fiúknak a korai órában. Illetve nézőpont kérdése.
-Szia. Helló. Na végre már. Csá. - hangzottak a köszönések. Cortez az egyik dobozon üldögélt, mellette pedig az öccse foglalt helyet szintén egy dobozon. Matt térdig érő szaggatott farmert viselt, egy Im cool I know feliratú fekete pólóval és nikeval. A haja gondosan be volt lőve, szemei ragyogtak, az arcát pedig gödröcskék díszítették. Nem igazán nézett ki álmosnak. Lehet ő nem is tud az lenni. Vagy úgy kinézni. Ez valószínűleg Antai-Kelemen szokás. Nem. Volt időnk beszélni, mert a következő pillanatban, kocsimotor zaját hallottam. Megjöttek Reniék. Ricsi kiment eléjük tudva, hogy Cortez úgysem fog, Zsolti túl lusta, Dave pedig nagyon elfoglalt. Mattet pedig nem is hiszem, hogy ismerik. Vagy lehet, hogy úgy igazából engem sem.
-Ren, Emo! - hallottuk Ricsi hangját, amikor gondolom a kapuhoz ért. Nem sokkal később, még egyszer köszönt.
-Szervusz Richárd! Régen láttalak. Hogy vagy? - szólalt meg egy markánsabb, idősebb férfi hang. Vagy Reni vagy Virág apukája. De Virágnak elváltak a szülei, nem beszélnek egymással. Akkor Reni apukája.
-Köszönöm, minden atom.-válaszolta Ricsi, mire felnevettem. Csak az én testvérem tud így beszélni egy szülővel.
-Gondolom ez jót jelent. - mondta a férfi, de hallatszott, hogy nem biztos benne. Ezután tudtuk, hogy jönnek Reniék, ezért elkezdtünk úgy csinálni, mint akik ezer éve pakolnak. Corteznek átdobtam a hajamat fogó kendőm, hogy tegye a szája elé, úgy emelje meg a koszos dobozt, Mattnek pedig azt amelyik a csuklómon volt így mindketten egy egy kendővel a szájuk előtt kezdtek pakolni. Én sem maradhattam ki, meg fogtam az egyik partfist és sepregetni kezdtem. Fogalmam sincs mit. Zsolti, a szája elé húzta a pólója nyakát, neki nem jutott kendő, Dave pedig és kamerázott dirigált. Ebbe a helyzetbe érték oda Reniék.
-Az úgy nem jó, tedd odébb. - utasította Dave Cortezt.
-Vagy segíts vagy fogd be. - dobta le a karton oda ahova eredetileg akarta. Fél szemmel én még a lányokat figyeltem, mert Ricsi ugyan már visszajött, de ők még a kapuban ácsorgtak Reni apukájával. A többiek zörgése miatt már nem hallottam a beszélgetést, csak láttam, hogy Reni már nagyon kínosnak érzi az apját. Előfordul. Mármint annál, akinek még egybe van a családja. Miután elköszöntek felénk indult a lány. Rajta is szintén kantáros nadrág volt fehér pólóval, azzal a különbséggel, hogy az övé normál hosszúságú volt. A cipő amit viselt kissé szürke volt, látszott rajta, hogy megélt már jobb napokat is, de pakolásra teljesen ideális.
-Virág fogd vissza a kutyádat, én itt most dolgozom! - szólt rá Dave az emo lányra, amikor elengedte a kutyája pórázát.
-Jajj mert belehalsz, ha ez a kiskutya a lábadnál van. - forgattam meg a szemem, majd lehajoltam a fekete Cocker Spánielhez.
-Mit csinálsz? - lépett Reni érdeklődve Dave mellé.
-Videókat amiket majd felteszek az együttes YouTube channeljére.-tájékoztetta Dave Renit.
-Arról, hogy pakolnak? - nézett furán Reni.
-Jajj Reni Reni. - sóhajtott Dave tettetett gondterheltséggel, majd a lán, vállára támaszkodott amit a kB 165 cm-es Reni érdekes arckifejezéssel fogadott.- Látszik, hogy a legújabb banda amit hallgatsz 1920-ban feloszlott...
-Hé nem! - háborodott fel Reni.
-Szerintem nincs vele baj. A Beatles örök, van pár olyan zenéjük amit hallgatok. - vettem védelmembe Renit. Kicsit mondjuk fura, hogy én, az egy évvel fiatalabb védem, de ez van.
-Nem ez a lényeg. Mostanában már az "így készült" és a "kulisszák mögötti" videók a befutók. - mesélte elszántan Dave.
-Értem én. - bólintott Reni miközben letolta a válláról Davet. - És ez mind tök jó, hogy lehet pakolásról videót nézni, de miből derül ki egy ember számára,hogy ők egy banda és nem rakodó munkások? Hol lesz a tartalom, a zene? - tette fel a Jolly Joker kérdést.
-Ott a pont Ren, jó voltál! - bólintott Ricsi egyetértően.
-A MySpace oldalunkon. Majd ha valaki átküldi a logót kész is lesz. - nézett szemrehányóan Cortezre.
-Este átdobom, de zene anélkül is mehetne fel. - húzta le Cortez a szájáról a kendőmet.
-Mondjuk még zene terén nem igazán tevékenykedtünk. - szóltam oda én is Davenek.
-Nembaj leszünk Dave miatt egy címlap csapat. - mondta Matt.
-Most mi van itt, mindenki összefogott ellenem? Amúgy is a Kinder Kommandó miért csak támaszkodik?- kérdezte tőlem, és Matt-től.
-Dave, tőlem csak 7 hónappal vagy idősebb. Rebnél pedig csak 9 hónappal. Mi az, hogy Kinder Kommandó? - kérdezte nevetve Matt. Hát igen. Van amikor elfelejtik, hogy még a legöregebb nem tesónk 10.b is csak kicsit több idős mint egy év.
-Ez tök mindegy te még csak 4 napot jártál gimibe. Én már rengetegszer 4 napot. - húzta ki magát, éreztette, hogy igenis számít az a hét hónap.
-És mégis többet tudunk mint te. - támaszkodtam meg a partfison.
-Na jó ebből elég, én vagyok a menedzser és a zenei producer is, teljes porfóliótok lesz, punk tum. - zárta le a témát Dave.
-Király. - biccentettem és folytattam a kiskutya dögönyészését.
-Mikor lesz ebéd szünet? - törte meg az egy pillanatra beálló csendet Zsolti.
-Fél tízenegy van. Most reggeliztél haver. - csekkolta Ricsi a telefonját, majd meghökkenve nézett Zsoltira.
-Tudom, de ha leesik a vércukrom... - kezdte Zsolti a bűvös mondatát, de befejezni nem tudta, mert elnyomtam a nevetésünk. Ricsi ezek után, egy "Ilyen csendben nem lehet dolgozni" kijelentést követően kezelésbe vette a laptopot és a hangfalakat, majd bekapcsolt egy Korn számot. Abban a pillanatban az egész nyugodt kiskutya kiugrott a kezeim közül, és elkezdte rohangálni.
-Ne már, Dorián megvadul a Korntól. - nézett szomorúan Virág a kutya felé. Tényleg nem bírja a Kornt. Mindezek után, délután egyig egy percre sem álltunk meg, a fiúk pakolták a dobozokat, Reni és Virág fellocsolták a betont, hogy ne fulladjunk bele a porba, én a dobozokat túrtam át Zsolti utasítására valami hasznos cucc után kutatva, Dave pedig mindezt felvette.
-Na jó nekem le kell ülnöm. - dobta le a földre Zsolti az utolsó doboz, amin ezután helyet is foglalt. Erre a mondatra mindenki ugyan így tett. A rengeteg rekesz és karton, a felhajtón sorakozott, mi pedig koszosan és fáradtan pihentünk egy kicsit rajtuk. Szinte az összes fiú arca szürke volt a sok ráülepedett portól, a ruhájuk pedig szintén el volt szineződve. Matt és Cortez, szinte azonos pózba vágták magukat, és szinte ugyan úgy néztek ki. Feltűnésmentesen Renire pillantottam, aki (lehet csak beképzeltem) de csodálattal nézte Cortez alkarján húzódó friss karcolásokat, amiket valamelyik dobozból kilógó kacat okozta. Senki nem figyelt különösebben a lányra, azt pedig nem vette észre, hogy nézem, ekkor pedig előkapott egy ősrégi telót. Szerintem, még anyám is modernebbet használt. És aztán... Lőtt egy képet!! Cortezről és talán a bandáról.
-Reni nem hiszem el, hogy még mindig ez a mobilod!-állt meg Reni mellett Dave, amikor észrevette, hogy Reni kezében telefon van. Ezután ki is vette a kezéből és elkezdett papolni attól, hogy Reni mekkora "műszaki analfabéta". Szegény Ren néhány résznél rendesen belepirult.
-Na jó hagyd már. Tök jó telefon. - elvettem Davetől a telefont és Reni felé nyújtottam. - Old School. - mosolyogtam a lányra aki kicsit megilletődve vette át a készüléket.
-Hát azért ez kicsit túlzás. Inkább már erősen retró. - javított ki Zsolti.
-Akarsz cserélni? - nyújtottam Ren felé az én mobilomat.
-Mi? - hökkent meg teljesen.
-Akarsz cserélni telefont? Nekem olyan mindegy milyen típus, rólad meg akkor leakadnak. - magyaráztam el az ötletemet Reninek.
-Ööö... Ezt nem fogadhatom el. Még csak az értékük meg sem közelíti egymást. - rázta meg a fejét hevesen.
-Oké. - bólintottam. Nem akartam mégjobban zavarba hozni. És beugrott. Gyorsan felálítottam a báttyámat, az egyik dobozról majd kinyitottam. És bingó. Ott volt az a 10 db gombos telefon, amit még egy 20 perce találtam meg. - Zsolti ezeket használjátok? - mutattam a telefonokra.
-Úgy néznek ki? - röhögött fel jókedvűen. Erre én is elmosolyodtam.
-Kérhetek egyet? - vettem ki a legfelső fekete mobilt. Zsolti értetlenül nézett rám, majd vállát vonva válaszolt.
-A tiéd lehet az összes. - legyintett.
-Detonátort csinálsz vagy mi? - nevetett fel Cortez.
-Nem. Csak megmutatom, hogy nem gáz ez a mobil. - töröltem bele a nadrágomba a poros mobilt.
-Beszállok. - állt fel Matt is és magához vett ő is egy telefont. Ezek után a két IMan-en kívűl mindenki csatlakozott a projekthez.
-Tétet teszünk? - kérdezte Zsolti.
-Milyen tétet?- vigyorodott el azonnal Matt.
-Pl ha valamelyikünk nem tudja tovább bírni a telefonja nélkül, végigvonul Máday néni előtt, haspólóban és rövid nadrágban. - húzogatta a szemöldökét Zsolti.
-Nem jó. Reb alapból képes úgy menni. - mutatott rám Ricsi. Ekkor mindenkinek elesett, hogy elég sok mindent csinálok, ami nekik kínos lenne.
-Oké akkor neki még erős smink is lesz. - mondta ki Dave.
-Te nem is játszol. - mutattam a fiúra.
-Én vagyok az ötletgazda. - húzta ki magát.
-Oké, benne vagyok. - adtam be a derekam. Mindenki benne volt. Kivéve Renit,akinek alapból ilyen mobilja van és a két IMant.
-Srácok gondoltam éhesek vagytok. - jelent meg Zsolti apukája egy halomnyi pizzásdobozzal.
-Ó hála az égnek. - pattant fel azonnal Zsolti és már át is vett egy dobozt. Mindannyian követtük a példáját, majd enni kezdtünk. Fél óra múlva már jóllakva ültünk, a munkát pedig nem nagyon akartuk folytatni.
-Na tudtam én, hogy ehhez a társasághoz érdemes benézni. - közeledett felénk egy magas, barna hajú lány. Az egy dolog, hogy én nem ismertem, de látszólag a többiek is meglepődtek a lány érkezésén.
-Te hívtad a lovat? - suttogta Zsolti Reninek.
-Én? Én biztos nem. - rázta a fejét hevesen a lány.
-Ne aggódjatok nem maradok sokáig, csak edzésről jöttem és ezt nem hagyhattam ki! - indult már is kifelé a lány.
-Honnan tudtad...?-kérdezte meg Ricsi, megtörve a kínos csendet.
-Mivel Dave biztosan belehalna, ha valamit nem posztolna ki, természetesen olvastam Twitteren. - vont vállát, mintha mi sem lenne egyértelműbb. Mattel találkozott a tekintetem. Egyikünk sem tudta pontosan ki is pontosan ez a lány, de annyira rájöttünk, hogy ő lehet a 3.  lány a testvéreink osztályában. És őt nem hívták, fogalmam sincs miért, de így kínos lett a helyzet. Mindenki Dave felé fordult, aki feltűnően kerülte a tekinteteket.
-De már megyek is, jó szórakozást!-intett a lány és már tovább is sétált. Én a bátyám felé fordultam, mert azért az mégis bunkóság lett volna, ha hagyjuk elmenni, de ő már Renivel beszélt meg valamit, pusztán a tekintetével. Na jó ez elég hülyén hangzott, de eskü így volt.
-Várj!-szólt Ricsi és Reni a barna hajú lány után. - Maradhatnál. Totál hullák vagyunk és még csak a felével vagyunk kész. - mondta a báttyám.
-És pontosan miért is segítenék? - tette csípőre a kezét a lány. Majd a nevét azért meg kéne tudom. Mindenki kicsit feszengve ült és láthatólag nem akartak válaszolni.
-Mert akarsz. Ha nem akartál volna, nem jössz erre. - válaszoltam én, ami láthatólag meglepte, de nem sokáig mutatta ki.
-Te pontosan ki vagy? - húzta össze a szemét, majd méregetni kezdett.
-Reb. - mosolyogtam rá szemtelenül magabiztosan.
-Á egy újabb kémia zseni. - mosolygott vissza hasonló arckifejezéssel.
-És neked mi a neved? Kit köszönthetünk köreinkben?- húztam ki magam.
-Szatmáry Kinga. - biccentett.
-Ö akkor most maradsz? - kérdezte Dave. Kingán látszódott, hogy erősen gondolkodik, de én tudtam, hogy igazam van.
-Itt dirigálhatsz. - sóhajtott Reni. Erre a kijelentésre Kinga szeme megcsillant és ledobta a tádkáját és startra készen kezdte a dolgát.
-Rendben. Ricsi kapcsold ki ezt a hörgés, helyette tegyél be valami dallamos zenét, amire halad is a munka. Dave kapcsold ki a kamerát és te is segíts. Két szépfiú is álljon fel. Renáta, Virág! Hozzátok ide a plakátokat! Rebeka! - szólított meg, csakhogy én nem hagytam, hogy nekem is dirigálni kezdjen.
-Reb maximum Pósa, de semmiképpen sem Rebeka. - mondtam magabiztosan.
-Tehát Rebeka, te nekem fogsz segíteni a hűtő kitakarításával. Zsolti ebből pedig elég lesz. - vette ki a fiú kezéből a pizzaszeletet, majd behajította a dobozba.
-Ne már! - szomorodott el Zsolti, de ez Kingát nem hatotta meg.
-Legalább a felét te etted meg a pizzáknak, szóval mostmár elég. - nézett szigorúan, ami pont elég érv volt Zsoltinak, hogy csendben maradjon. Kinga vezetésének hála, már délután négykor be tudtuk fejezni a munkát.
-Na kész. - csapta össze a kezét boldogan Kinga.
-Király lett. - huppant le Matt a kanapéra. Tényleg az lett. Minden olyan chilles. Dobszerkó, gitárok, szinti, kanapé, tv, hűtő. A falakon együttesplakátok lógtak, amiket én, Cortez, Matt és Ricsi hoztunk otthonról. A hűtőt Kingával takaítottuk ki, illetve én is ott voltam, azon a környéken. Kinga nem igazán hagyta, hogy én is takarítsam, azt mondta, hogy "rajta egy szimpla hűtő nem fog ki". Én pedig ráhagytam. Néha adogattam neki az eldobált súrolókefét, vagy a fertőtlenítőszert. Nem hittem volna, de a barna hűtőből, hófehéret csinált, amire szépen rárakta a mágneseket és szín szerint rendezte az üdítőket benne. Sok energia van a csajban. A dzsuvás hűtőn kívűl még a garázs betonját is fellocsolta, kipucolta a szőnyeget az udvaron, meg megcsinálta a Reniékre bízott munkát. Alap nem csinálták rosszul, csak kifejezetten nem is voltak hatékonyak.
-Ez komolyan elég jó. - jegyezte meg Dave is elégedetten.
-Elmegy. - bólintott Kinga szigorúan. Neki a 110%-ék nem elég. Bár hozzáteszem tuti neki is tetszett a hely, csak nem kötötte az orrunkra. - Azthiszem mostmár tényleg megyek. - törte meg a nézelődő csendet a barna lány.
-Maradj már! - dobott utána a bátyám egy colas kupakot. Ki nem találnátok kiét. - Ha már eddig itt güriztél legalább hallgasd meg ahogy játszunk.
-Rendben, meg nézem mit bénáztok, de hátra haza kell érnem, mert Olivér vár Skypeon. - húzta meg szoros copfját, majd olyan "Na lássuk" nézéssel helyet foglalt.
-Ki az az Olivér? - érdeklődtem, amíg a többiek a hangszereket hangolták.
-A barátom. - egyenesedett ki büszkén Kinga. Többet nem is mondott, ezért csak vállát vontam. Nem lettem több ettől az információtól. - Egyébként te pedig lennél szíves tartani a rendet legalább pár percig? - címezte a kérdést Ricsinek Kinga, majd felette a kupakot a lába elől és egy laza, de pontos mozdulattal a kukába dobta.
-Az nem Rock'n Roll-os. - vont vállat a báttyám. Erre csak felnevettem. Ilyen a Pósa family. Ezután nemsokkal elkeztünk néhány számot játszani. Én énekeltem, Matt szintetizátorozott, ami át volt állítva, Ricsi elektromos gitározott, Cortez akusztikussal volt, Zsolti pedig dobolt. Magán a banán kívűl a lányok minket hallgattak (Reni feltűnően Cortezt szugerálta), Dave pedig kamerázott. Jó volt. Este hatra már csak én és a fiúk maradtunk, a többiek hazamentek.
-Prók vagyunk na. - dőlt le Zsolti a kanapéra magabiztosan.
-És szerények. - biccentett Matt, majd ő is leüllt Zsolti mellé.
-Még jó hogy. - huppantam le az utolsó helyre és Matt ölébe raktam a lábam, így szinte fekvő helyzetbe kerültem. Félig felvont szemöldökel pillantott rám, mire vigyorogva vállát vontam.
-Így kényelmes. - magyaráztam meg egyszerűen.
-Óh hát nem aranyos amikor két gerlice turbékol? Olyan gyorsan felnőnek. - törölgette "meghatottan" a szemét Zsolti.
-Mi? - röffentem fel nevetve nőiesen, ezzel leplezve, hogy nem lenne ellenére, ha ez lenne a helyzet.- Ez egyáltalán nem az. - ráztam a fejem, de a gondolataim egész mást gondoltak. Matt nem nevetett. Hirtelen elvettem a lábam az öléből és felültem. Halál komolyan nézett rám. Kicsit lefagytam. Most akkor lehet, hogy azért ő is érez valami pluszt irántam? Egyáltalán én mióta érzek óta pluszt?
-Persze, hogy nem! - nevetett fel végre ő is.- De a fejed megér mindent. - mutatott rám. Zavartan takarta el az arcom és fújtam ki a percek óta bennt tartott levegőt. Nem ez a helyzet. Ő látszólag nem is gondolkodik rajta.
-Már megijedtem. - sóhajtottam mélyet. A szívembe mintha velecsavartak volna. Tudom barátnője van, de akkor is
-Nem kell ciklon.- dőlt hátra, majd visszahúzta a lábam az ölébe. Nem kell. Király. Ezek után, hazamentem Ricsivel, otthon pedig sorozatokba folytottam a bánatom.