Semmi. Semmikor. Sehol.

12.

A májusi reggelek mindig olyan szépek. Süt a nap, csiripelnek a madarak egyszóval minden vidám. Viszont a bájitaltan dolgozat csak hab a tortán. Vagyis.. mi? Éppen nyöszörőcsiga levet kevergettem vadgalagonya lévellel (több kevesebb sikerrel) mikor már csak páran maradtunk a terembe akik még dolgoztak. Istenemre esküszöm bele adtam apait, anyait sőt nagyszülőit is de hogy én nem akartam hogy felrobbanjon az biztos. És a karót se. Szomorúan kullogtam ki a teremből, szenet szedegetve a hajamból. A szobám felé haladva fél úton, hátulról támadva megkarolt két alak. Már már reflexből tudtam mondani hogy...
-Szia James- néztem jobbra- Szia Lupin- és balra, majd elölről jött Peter aki halkan de mégis köszönt. Már csak egy valaki hiányzott a színről. Lám meg is jött, hátulról csiklandozva pár ezer fokkal hangosabban megjelent Sirius.
- Veled meg mi történt?- nevettek bele egyszerre az arcomba.
- Hol is kezdjem?...- majd elmeséltem szívfacsaró históriámat, amit szívfájdítóan de kellemesen jóízűen kinevettek. Szokásos helyünkre tartottunk, a fánk alá. És itt nem a mézes-mázas süteményre kell gondolni, James fájdalmára, hanem arra a fára ami már a mi törzshelyünk.
- Dehát Nanc. Én még mindig nem értem mi a fészkes fenének raktál te az egyszarvú szelídítő italba nyöszörőcsiga levelet.- mondta fejét fogva Lupin.
- És én elmondom századjára is, hogy ez volt a receptben! -mentegetőztem- ha nem hiszed gyere és nézzük meg!
- Nancy te most csak nem be akarsz törni, a laborba?- nézett rám Sirius, azzal a tipikus nézéssel amiből a Griffendélnek nem igen lesz plussz pontja.
- DE BE ÁM!! - Ugrott fel kiabálva James. Miután kieszeltünk egy műkődőnek tűnő ötletet, és sötétedéskor elindultunk A betörésre, Az akcióra. A cím vitatott volt mint mindig. De egy tökéletes tervnek mindig van címe. Ha nincs, ott már rég van valami probléma. Jó bandita módjára osontunk, gurultunk és bukfenceztünk a teljesen üres folyosón. Ahol ilyenkor ép eszű diák nem járt, se tanár. Egy szóval a folyosó kihalt volt mint James agya. De hát a módját mindennek meg kell adni. Egy egyszerű varázslattal kinyitottam az ajtót. Ezután pedig Peter az ajtó mögül pisztollyá szorított kézzel ment előre. Miután bólintott vissza szorította magát a falhoz, mert mint mindig ő volt Az őr. James belépett az ajtón, akit én követtem engem Lupin őt pedig Sirius. Mert szerinte: "Az alfa mindig hátul megy, szeme mint egy sas figyeli a csapatot!" Ezután megcéloztuk a még el nem pakolt asztalt. Ez jót jelentett, mert hamar meglesz ami kell viszont bármelyik pillanatban megjelenhet valaki összepakolni.
- Megvan!- kiáltott fel suttogva Sirius.
- Na látod Lup? Itt áll feketén fehéren, a recept!- mutattam rá a könyv meglehetősen csúnya papírjára.
- Édes, kedves, drága Nanc! Ezt a könyvet valaki átírta, vélem én hogy kiszúrjon veled. Mert mint látod a tinta frissebb mint én három vajsör után. Másrészt a tinta kék a többiben meg fekete. - hasonlította a kezében tartott könyveket. Megdöbbenve néztem rá.
- Mégis ki tenne ilyet?- kérdeztem tágra nyílt szemmel.
- Biztos valami visszautasított udvarló, vagy egy pikkelő kis liba- forgatta a szemét Lupin.
- Hát ezzel nem sokra megyünk, mivel van egy pár- sóhajtott James.
- Viszont teljesen más a helyzet, ha tudjuk ki a tettes- mondta Sirius, majd döbbenve néztem rá.
- Hát b.meg ha ez nem mondod, így halok meg!- néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- De nem, tényleg tudom hogy ki volt az!- mondta erősen gondolkodva.
- Hát öreg barátom, akkor ne tartsd magadban!- ült le egy székre James, karba tett kézzel. Lupin a fejét fogva Peternek meg csak a füle tövét láttam, ahogy közelített az ajtóhoz, hogy hallja a diskurzust.
- Az mindegy, hagyjátok rám- majd kiviharzott a teremből. James megdöbbenve állt fel majd közösen rohantunk utána de mire észbe kaptunk se híre, se hamva nem volt Black úrnak.
- Ha annyi galleonom lenne, ahányszor meg akartam már folytatni nem tudnám hova rakni.- nézett rám kétségbe esve James.Peter és Lupin odaérve hozzánk szinkronban kérdezték hogy: Na? Mi pedig vállat vonva jelentünk hogy Sirius már megint megbolondult. Lépteket hallottunk, ezért sietve elmentünk a díszterembe, ahol még csak éppen pár ember várta a vacsora kezdetét. Leültünk az asztalunkhoz majd elkezdtük a lakomát. Sirius sehol sem volt ekkor sem. Vacsora után még van körülbelül 4 óra takarodóig. Vissza mentünk a szobánkba. Ki ki a sajátjába. Lilynek hadarva elmeséltem a történteket és miután lenyugodott elindultam a fiúk körzetébe. Ilyenkor mindig nagyon óvatosnak kell lennem, nehogy valaki olyannal találkozzak aki hajlamos a beköpésre. Szerencsére ez csak néha fordul elő. A szobában még mindig csak 3 fiú volt.
- Ahh csak egyszer lenne egy nyugodt péntekem. Csak egyszer.- huppantam le hátra dőlve a szabad ágyra. A mártírt várva, unalmunkban kártyáztunk. Egyszer csak az ajtó nyikorgását hallva egyszerre néztünk a hang irányába. Ahonnan egy sántító, borzos, vérző orrú Sirius Black lépett be.
- Jézusom!- álltam fel, amit a fiúk káromkodása követett. Leültettük az ágyra majd elkezdtem ápolni a hadi rokkantat.
- Mi a fészkes fenét műveltél?- járkált össze vissza a szobában James.
- Tökmindegy, már úgyis mindegy...- nyögdöste.
- Ooohoo! Mondom ezt Nekem aki a Te szétvert pofád takarítja!- nyomtam a rongyot Peter kezébe, egy másikat elővéve.
- Kifele, kik voltak azok?- dühöngött hangját az általában nyugodt Lupin. Peter az öklét rázva ugrált, mindenféle box/karate mozdulatokat levágva a pálcika kis lábaival, hogy majd ő elintézi őket.
- Mondom hogy mindegy- emelte fel a hangját.
- Hát ha ennyire mindegy, nem is kell tovább ápolni. - vágtam hozzá a vizes anyagot.
- Jajj ne nézz már ilyen szenvedve- mondta Lupin.
- Nem tudom te hogy néznél, ha szétütötték volna az orrod!- állt fel James.
- Kipróbáljuk, ha nem mentek le a klub helyiségbe most azonnal! - megdermedve néztek. Ezzel a nézéssel mentek ki a szobából.
- Mi a francot műveltél?- faggattam tovább, miután rendbe raktam az arcát. Nem válaszolt továbbra sem, ezért elindultam az ajtó felé.
- Nem maradnál még egy kicsit?- suttogott. Sóhajtottam egy nagyot és vissza mentem. Leültem az ágy mellé, fejemet a matracnak hajtva. Elmerültünk a mély csendben miközben a hajamat simogatta. Már majdnem másfél óra után Lupin törte meg az idillt. Ezredmásodperc alatt pattantam fel.
- Ömm.. csak a... az izé kártyáért jöttem.- mondta.
- Megyek aludni. Sziasztok! - suhantam ki a kellemetlen helyzetből. Gondolkodva siettem a saját részlegemre, szerencsére észrevétlenül.
- Hé Nanc! Nem jössz? - kiáltott felém James. Fejemet rázva közöltem a nemleges választ. A sötét szobában még csak egyedül feküdtem az ágyon. Nem akarok érezni semmit. Semmi olyat amiből nem sülhet ki semmi jó. Nem akarom elrontani. Nem akarok nem érezni.

—————-Folyt.köv.————