Semmi. Semmikor. Sehol.

5

Egy hónap telt el azóta amióta el kezdtük a "kúrát". Ez alatt az egy hónap alatt rengeteg furcsa dolog történt. Rejtélyes eltűnések, hirtelen halálok és nem utolsó sorban a muglik eltűnése is rohamosan kezdett növekedni. De a Roxfort tanulói között afféle pletyka volt amíg is...

Éppen a Jamesékkel ültem a szobájukba mikor kopogtak, nem is akármilyen erősen.
- Mit ártott neked az az ajtó Vanessa?- kérdeztem a belépő prefektustól. A szobát nevetés lepte el. Nem reagált rá csak el kezdte a mondandóját.
-McGalagony professzor a klubhelyiségben vár mindenkit most azonnal!- mondta feldúltan majd ki lépett az ajtón. Tágra nyílt szemmel néztem körbe a szobában a többieken. Nekik sem volt más reakciójuk. A szokásosnál csendesebben mentünk le az említett helyiségbe ahova már be se lehetett férni. Éppen a kijárat előtt volt egy kis hely ahova be tudtunk férni, így vártuk hogy mi is az a nagy bejelentenivaló ami miatt ki kellett minket rángatni a szobából. Mc.Galagony bőre a szokottnál sápadtabb volt, szeme be esett és piros volt.
- Khmm....- köszörülte meg a torkát a professzor asszony- Kedves Griffendéles diákok! Bizonyára hallottatok az iskolában terjengő "pletykák"közül a sorozatos eltűnésekről, halál esetekről. Nem akarom a tanulásra szánt drága időtöket vesztegetni- persze tanulásra szánt (haha)-, részletesebb tájékoztatást Dumbledore professzortól fogtok kapni a napokban. De a ti biztonságotok érdekében pár szabályon szigorítás lépett érvénybe. Minden diák óra előtt és óra után tanári kíséretben közlekedhet, 6 óra után az iskola falain kívűl SENKI- itt ránk nézett, vajon miért is- nem tartózkodhat. További változások esetén tájékoztatni foglak titeket. Köszönöm.- ahogy be fejezte a mondandóját a teremben hangzavar uralkodott el. A tömeg egyszerre indul meg felfelé , így esélyem sem volt be menni a fiúk szobájába. Nem hogy a lány részlegre át férkőzni, szóval ki léptem a portrén. Gondoltam nem lesz baj. (Haha kis naív) Éppen a "mozgólépcsőn" tartottam lefelé mikor is borzasztóan émelygő érzés kerített magában. Egyszerre éreztem hogy azon nyomban ide hányok és hogy ordítani tudnék annyira ki szakadok a bőrömből. Itt már tudtam hogy baj lesz. Méghozzá mekkora. Hogy lehetek ilyen idióta hogy pont azon az estén Roxforti kirándulásra, azaz Nancy nagyon ügyes vagy. Azonnal ki kell mennem az erdőbe. Szaladtam ahogyan tudtam, gyorsan rá néztem az órámra négy óra van. De tök sötét. Remek. Ki lépek az ajtón, megcsap a hideg decemberi szellő. Nem igazán kinti kalandra öltöztem így a farmeremben és a pulcsimban igen igen fáztam. Az erdő szélére érve már a rosszullétem az egekbe szökött. Immáron rá tett még egy lapáttal hogy full homályosan láttam. Egy bokorból láttam hogy a fiúk szobájában ég a villany, és azt is hogy az ég világon senki sincs a helyiségben. Említettem hogy borzasztóan hideg van és fázom? Igen? Akkor most kérlelem vissza a hideget mivel annyira melegem volt és izzadtam mint a csuda. Amíg ezen méláztam a bejárati ajtó nyitódására lettem figyelmes. Négy alak futott az erdő fele, négy fiú. Siriusék tartottak felém. Próbáltam fel állni de a föld magához húzott. Láttam hogy ők is eléggé rosszul vannak, Jamesről nem is beszélve. De ettől függetlenül láttam az aggodalmat kiülni az arcukon. Sirius és Remus fel kapott és beljebb vittek az erdőbe. El halkult minden, nem értettem hogy mi van, de azt igen hogy mi lesz. Át fogok változni. Sípolás. Sötétség. Remus megrémülve térdel mellettem. James össze esik. Sötétség. Egy szarvas áll mellettem. Ismét sötétség.

-SIRIUS- pattantam fel. De ez a hang nem környezetemből jött, hanem az én számból.De nem úgy ahogyan én akartam. Ugatás .Az ajkaim elé kaptam, de csak egy fehér mancsot láttam. Mellettem állt egy fekete kutya. Nagyobb volt mint én. (Tippem szerint Sirius). Hátat fordítva neki egy büszkén ágaskodó szarvas volt. Na ő 1000% hogy James. Meg voltam rémülve.
- Nancy, ne légy már ilyen meglepődött! Nagyon szép kiskutya vagy!- mondta Remus. Tud egy kutya flegmán nézni? Na most igen. Le guggolt elém és meg simította a fejemet. Arra lettem figyelmes hogy Sirius a farkamat harapdálta.
- Nancy a fogó!-Nevetve rohantam utána. Csak szaladtam és szaladtam utána. Már jól bent lehettünk az erdőben, amikor is el tűnt a szemem elől. Csak fákat láttam. El kezdtem sétálni előre, pár métert mehettem mikor is egy eléggé furcsa helyen találtam magam. Egy jó nagy körben nem nőtt semmilyen növény. Sziklák vették körbe. Nem tudom hogy mi történt és hogy miért, de életem legfurcsább pillanata volt...