Semmi. Semmikor. Sehol.

6.

Talán nem kellett volna ide jönnöm. Talán nem kellett volna meg érintenem. Talán... de mégis olyan volt mintha magához vonzott volna . Minden egyes porcikám azt akarta, érintsem meg.
-NANCY! - hallottam a hangot mögülem. De nem fordultam hátra, a hang egyre közelebb jött, már lépteket hallottam. Aztán semmi.
Egy szobában voltam. Egy kislány ült egy kis széken, és egy idős hölgy egy fotelben. A kislányon rózsaszín ruha volt. A hölgy elegánsan fel volt öltözve.
- Queenie néni meséld el nekem azt a mesét!- kérlelte a kislány. Magas, vékony hangja volt.
- Édesem, nagyon késő van! - simította meg a kislány arcát.
- De kérleeeeeeeek! - folytatta a lány.
- Rendben van Drága Nancy, de anyának egy szót se! - rakta az ujját a szája elé, a kislány pedig követte a mozdulatát.
- Egyszer volt, hol nem volt. Volt egyszer egy kicsiny falu. Roxmorts. Ebben a faluban csakis boszorkányok és varázslók éltek. Ott volt egy nagy nagy kastély. Romos volt már rég, de nem volt szívük letiporni. Így hát négy fiatal mágus Heléna, Helga, Godrig és Malazár alapított egy iskolát. Teltek múltak az évek, több száz év mikor is egy boszorkány leányzó aki ebbe az iskolába járt, a Griffendélbe, kiszökött a kastély melletti erdőbe. Jól bement az erdő mélyére. Ottan talált egy  tisztást, virágok voltak körbe és három nagy szikla. Tetszett neki ez a hely, csendes volt. Amikor tudott, ki járt ide. Volt mikor két barátnőjét is el vitte oda.Egyszer viszont mélységesen szerelmes lett egy ifjú fiúba. Mindenhova együtt jártak. A bálba is együtt akartak menni. De a barátnői egyszer megunták, hogy sosincs velük. Csúnyán össze vesztek. A lány nem értette miért olyan nagy baj ez. De tudta, valahol nekik is igazuk van. Így fel ment a szobába. Órák teltek el, a barátnői pedig még mindig nem tértek vissza a szobába. Úgy döntött elindul megkeresni őket. Sehol nem találta őket. Visszatérve elkezdett készülni a bálra. Felvette szép, habos babos ruháját, haját pedig leengedte. Mikor elkészült ágyán egy levelet talált. Szép pergamen volt, rajta piros pecséttel. Viszont nem egy levél volt benne, hanem egy nyaklánc.
- NANCY! - hallottam a hangot. Feküdtem. Hideget éreztem, vizes voltam. Szemem nehéz volt. Nehezen, de ki nyitottam...