Semmi. Semmikor. Sehol.

3.

Éppen ahogy mondta Black, a szobályukba mentünk.
Mikor beléptünk egyből megcsapott az a jó kis állott, izzadság szagú fiú szoba "illat".
- Tetszik? - Mosolygott Sirius- zokni, testszag keveréke. Ó meg egy kis penészes szendvics az ágyak alól- tárta ki a karját és mélyen bele szippantott a levegőbe.
- Peter mióta is van ez itt? - fordult James egy be nem ágyazott ágyhoz ahol egy elég kis termetű fiúcska ült.
Haja össze-vissza állt csak úgy mint fogai.
Csak nevetés jött válaszul. Még sosem hallottam beszélni. 
- Na nyögjétek ki miért kellett ide jönnöm- vágtam bele.
- Te jó vagy gyógynövény tanba, mi meg nem. Egyszerű. -mondta Sirius vigyorogva. Csak jelezném olyan hangsúllyal mintha valami elképeztően jó ajánlat lenne.
- Nem fogom meg írni helyettetek!- mosolyogtam vissza kicsit gúnyosabban mint azt terveztem. Mivel elképzelhetetlenül meg tudnak győzni mások, pár perc kérlelés után hogy így meg buknak úgy meg buknak, elmentem a szobámban lévő könyvemért és pergamenemért ami osztva szorozva is egyenlő volt a semmivel.
Szóval belekezdtem az Indacus toxicus magyarázásába. Ami hosszú hosszú ideig tartott. Arról nem beszélve hogy minden ami félreértetó és félreérthetetlen nevettek.
Kb.egy óra elteltével megjelent Lupin, aki természetesen beszállt a magyarázásba. És mire  készen lettünk a két pergamenes házinak én hason feküdtem azon az ágyon amin tanultunk ami feltehetően a Siriusé volt, és hát ja. James kiáltására ültem fel mi szerint idézem : " Sirius te puha testű, lemaradunk a vacsoráról ha nem kapod össze magad!". Természetesen a szobát nevetés töltötte be. Ekkor érkezett meg  Peter akinek a nevét idő közben tudtam meg.
Így hát elindultunk a nagy terembe. Út közben kaptam néhány meglepődött tekintetett hogy mit is keresek én velük, de ezt én magam sem tudtam volna megválaszolni.
Lilyt láttam ülni az asztal másik végébe egyedül. Még a szoba társaink se voltak vele.
-Ülsz hozzánk?- kérdezte James.
- Hmm.. most nem bocsi. Lilyt nem akarom egyedül hagyni.- feleltem. Mint ahogy említettem leültem Lily mellé.
- Hol voltál egész délután? - kérdezte. Istenem, olyan egy balf@sz vagyok. Amíg én jól elvoltam a fiúkkal, bele sem gondoltam hogy ő lehet hogy egyedül van. De hisz ő nem figyelt rám mikor megjött Perselus! Vitatkoztam magamba, választ pedig nem adtam inkább minthogy valami orbitálisan nagy vitába keveredjek. 
- Hahó Nancyy! - szólalt meg ismételten.
- Hát igazából mikor megjött Perselus láttám hogy vele akarsz lenni, szóval elindultam a könyvtára.  És azok a hülyék ott- itt elnevettem magam- valamilyen rejtélyes módon rám találtak. És csak arra lettem figyelmes hogy a szabályukba űlök és nevetünk. Miközben segítek nekik a Gyógynövénytan háziba.- fejeztem be, de mivel Lily Evansal volt dolgom, egyből átlátott rajtam és persze rájött hogy a mondandóm első felét teljesen le hazudtam. De nem igazán törödött vele. Valami itt nagyon gyanús nekem. Miközben éppen egy nagy adag gofrit tömtem magamba, és közben az előttem ülő Sara Parker és Tom Williams beszámolóját halgattam Lily valamit nagyon furcsán és meretten nézett. Lehet csunya dolog, de jobban érdekelt most hogy hogyan bénázott szinte egész nap az egyik Hugrabugos.. Vacsi után Lilyvel elindultunk a szobánkba, kb úgy fél úton csatlakozott hozzánk Sara és Margaret a szoba társaink. 
A szobába érve Saraék el kezdték mesélni a napjukat de őszintén nem érdekelt. Nap közben nem szoktunk szinte sosem együtt lenni mivel ők pár Mardekáros lánnyal vannak. 11- ig gyorsan elrepült az idő, mert hát mindenről akadt téma.
11 előtt öt percel leindultam a klubb helyiségbe.