Semmi. Semmikor. Sehol.

9.

Szeretek gondolkodni a múlton. Mit lehetett volna másképp, jobban csinálni. És milyen lenne most, ha akkor máshogy cselekszem. De ezekkel a gondolatokkal mindig egyedül vagyok. Vagyis kit álltatok ? Mindig, mindenkor egyedül vagyok. Annyiban igazuk volt a lányoknak, hogy nem ismerem a fiúkat. Viszont mégis nagyobb kötelék alakult ki e pár hónap alatt, mint velük sok sok év alatt.
- Nancy- hallottam a közeledő hangot, a hálókörlet felől. Nem vágytam senki társaságára. Szépen elüldögéltem ott a klubhelyiség kanapéján.- Sarah nem úgy gondolta.- ült le mellém.- nagyon haragszol?
- Rád miért haragudnék? A lányokra meg nem tudom... talán. Tudod hogy nem szeretek haragudni.- Lily sokszor megértett. Vagyis egyetértve bólogatott és simogotta a hátam. Akármikor sírtam ki neki a lelkem fulladozva, ő mindig ott termett. Persze nem mindig de jobban esik ha azt hiszi hogy mindig ott van nekem. Mint most. Kiváncsi lennék hogy mire gondol épp. Például: Mennyit sír, milyen hisztis. Vagy: Annyira sajnálom. Jó, ne értsd félre nem mindig bőgök. Csak szeretek bele merülni dolgokba.
- Azt gondolod mint ő? - néztem rá, miközben mellettem ült és bámult maga elé.
- Mármint? - húzta fel szemöldökét.
- Hogy nem kéne a fiúkkal lennem.-hajtottam hátra a fejem a kanapé háttámlájara.
- Figyelj. Tudod milyen Sarah. Ő olyan... könnyűvérű. Csak irigységből mondta azt amit mondott. Az utóbbi időben így is kicsit sokat beszélt a Black gyerekről.- mondta, majd ránézett az órára.- Bocsi, de most mennem kell. Még tegnap megbeszéltem Perselussal, hogy vele leszek órák után. Ugye nem gond?
- Nem. Menj csak. - legyintettem a kezemmel. Mosolygott majd kiment a klubbhelyiségből. Felhúztam a térdem és ráhajtottan fejemet. Ilyenkor a könyvekben a főhős mindig elmegy valahova. Futni vagy a könyvtárba. De most olyan kényelmes volt itt ülni a kanapén. Viszont eléggé kellemetlen volna ha egyedül összefutnék Sarahékkal. Így nagy lendülettel felálltam és kevésbé energikusan elindultam le a fához. Ahhoz a fához ahol lenni szoktam a nap nagy részében. (Leginkább hétvégén vagy csak a fiúkkal de így jobban hangzik). Igen, e-téren eléggé kiszámítható vagyok. Viszont a fánál már volt pár folt, aztán emberek, aztán James Potterék.
-Hogy ment? - kérdezte valaki a hátam mögül. Válaszul fel mutattam a hüvelykujjam.
- Hallottuk az ablakod alatt-  feküdt le mellém James.
- Ó- néztem rá, majd a hátam mögé.
- Sarah egy ribanc. - állt meg mellettem Black. Jó, nevetnem kellett.
- Pedig tényleg az- helyeselt Lupin ráülve Sirius nyakára. Aki viszont elborult így mindketten elterültek mellettem.
- Nekünk aztán elhiheted, még Siriusra is rá mászott- nevetett Jam. A mellettem fetrengő ember kupac elhallgatott és egy kinyúló kéz hátba csapta a fiút.
- Álj. Rámászott Siriusra? És nem szóltatok?- ültem fel. Au. Ez kicsit megcsapott.- Ribanc...- merengtem el a vizet nézve.