Semmi. Semmikor. Sehol.

2.

Éppen a nagyteremben reggeliztem Lilyvel meg persze a többi Roxfortos diák. Mint minden nap 4 éve. Talán talán már unalmasnak tűnhet a monoton felkelés, reggeli, órák, ünnepek na és persze az elmaradhatatlanul fontos (és izgalmas) drámák. De én imádom. Imádom a barátaimat, imádom a el nem követett kihágásokat. Ehhez később még vissza térek. Ja és persze mint minden más lány a fiúkat.
- Lily- vettem a számba egy újabb falat rántottát- ez a nap más lesz mint a többi.
- Igen?- húzta fel a szemöldökét nevetve.
-Igen, ez a nap forradalmi lesz. Történni fog valami új. - húztam ki magam nevetve.
- Nancy Lastrange. Ahányszor ezt elmondtad történt is volna valami akkor nem itt ülnél hanem valami jósló show-ban, és nem a Roxfortban ennél le a talárod rántottával.- mutatott a taláramon díszelgő foltra.

Az első óra után ami Legendás lények g. Óra volt Dumbledoreval , Lilyvel, Sarahval és Julietteveltartottam a Jóslástan terem felé a Roxfort folyosóin. Nem is tudom miért jelentkeztem. Dehogy, nem a legjobb barátnőm nem szólt addig hozzám amíg nem jelentkeztem? Miről is beszélünk? De a lényeg hogy a szünetben éppen Juliett elemzett megint valami Hugrabugos fiút.

Mikor is......

A tekergőkkel  nem vagyok nagy barátságba csak ugy egy suliba járunk, néha néha köszönünk de ennél több kontaktus sosem volt. De most mégis úgy éreztem hogy minden léptemet végig követik. És tényleg. James Potterék társasága minket figyelt.
- Lestrange és Evans? Micsoda meglepetés- hallottuk meg a mögölünk jövő irreálisan is színpadias hangot. Igen James Potter szereti a figyelmet. V
- Jajj úristen mingyárt elolvadok. Csak nem Potter, Black, Lupin és Petegrew szólt hozzám. Atya világ Lily! - fordultam meg. - Mit akartok?- váltottam át arra a bizonyos komoly fejre. Pont volt pár másodpercem arra hogy körbe nézzek így láttam hogy a körülöttünk lévő emberek aféle  " mit csinálnak ezek" meg "mit keres ez velük". Ó majd el felejtettem Sarah és Juliette " hé mi is itt vagyunk " arc kifejezését.
- Rád van szükségünk Nancyyy! válaszolt Potter hosszan elnyújtva az a sarkon álló y-t.
- Hát akkor hajrá! - pár méterre elsétáltunk majd belekezdtek.
- Este 11- kor gyere a Klub helyiségbe!- erre igazából nem tudtam semmit mondani szóval bólintottam. Mivel már egy pöppet irritált hogy mindig mikor ránézek Blackre ő bele túr a hajába.
Lily már türelmetlenkedett mivel jóslástan következett, és alapból jó sok idő feljutni oda. Ígyis az első 5 percet lekéstük.
- Nem tetszik ez nekem!- szólalt meg Lily félúton.- Eddigi Roxfortos éveinkbe szinte ránk se hederítettek most meg csak úgy letámadnak. Kicsit se fura neked?

- Figyelj, csak annyit kértek hogy segítsek nekik valamiben. Én meg jól nevelt varázsló képpen segítek nekik. Amúgy is. Nem hátrány ha meg hallgatom egyet és majd jönnek nekem egyel - válaszoltam.
- De ne keveredj bajba! Légyszi!- nézett rám kérlelő szemmel. Lily Evans bociszemeire nem lehet nemet mondani, akkor se ha ezer százalék hogy nem tartod be. Ez van.
- Jó jó! Megpróbálom, úgyse lehet olyan nagy cucc. Szerintem.- az utóbbit csak halkan mormogtam az orrom alá.
Mire felértünk a terembe már jó 15 perce mehetett az óra. Upsz. Gyorsan lecsaptuk magunkat üresen talált helyre, csak sajnos nem egymás mellett volt. Nem is láttam ki mellé ül de én egy hugrabugos lány mellé.
- Szia! Nancy vagyok- köszöntem neki.
- Szia, tudom. Andromeda Black!- mondta boldogan. Eléggé visszahúzódó lánykának tűnik... Mikor vége lett az óráinknak olyan dél felé járhatott találkoztam Lilyvel. De mivel egyikünk sem volt éhes inkább lementünk a tó partra. Letelepedtünk a fa alá és elkezdtük csinálni a hf- ket. 20 perce ülhettünk ott mikor észrevettük hogy jön valaki. Perselus. Úristen de utálom. De komolyan. Borzalmas egy egyed. Próbáltam észre se venni hogy ott van de kénytelen voltam, mivel leült Lily mellé így a baratnőm már nem is foglalkozott velem. Azt se vette észre hogy felálltam és elmentem. Szerencsére nekem már nem volt órám szóval egyszerűen csak leültem a könyvtárba és egy teljesen random könyvet kezdtem el lapozgatni.
- Lestrange!- hallotam ismét azt a hangot amit délelőtt.
- Potter? Mit akarsz már megint?- fordultam hátra kicsit flegmán, de meg érdemelte mivel rettentően megijjesztett. Mint láttam nem egyedül van, Black is ott volt.
- Hol van Lily?- kérdezte James.
- Nem mindegy az neked Potter?-
- Nem- felelte nemes egyszerűséggel.
- Azzal a nyomorult gyerekkel- mutattam az ablak felé célzás képpen hogy kint vannak.
- Szóval szabad vagy- és azzal a mozdulattal fel is húztak a székből. Így már James Potter és Sirius Black karjai közt voltam. Juppi.
- Felfoghatatlanul boldog lennék ha elengednétek!-
- Mivel már nincs órád feltehetően ráérsz így most velünk jöhetsz - válaszolt majd büszke vigyort húzott arcára.
- Talán ha elmondanátok hogy hova is megyünk az... Az.. jó lenne.- mondtam mikor már mentünk pár perce. Persze még mindig fogtak. Black kezdte el mondani mivel látszott Potteren hogy most túl nagy falat volt ez a kérdés.
- Te vagy az a szerencsés női nemű egyed Nancyyyym hogy - itt tartott egy kis hatás szünetet- hogy lányként bemehetsz a szobánkba!-olyan hangsúllyal mintha mindenkinek ez lenne a nagy álma.
- Hát Siriusom- emeltem ki az m et jelezve, hogy nem nagyon tetszett hogy azt mondta idezem: Nancyyyyym.- ezt inkább passzolnám. Hátha van olyan ágyasod aki nagyon szivesen bemenne!- mondtam szinte majdnem nevetve.
- Hmm... sajnos felmondtak, mivel rájöttek hogy nekem más kell. James.- mondta komolyan de közbe majdnem nevetve. De szó mi szó ezen annyira elkezdtem nevetni hogy a teremből ami mellett az előbb sétáltunk el kijött McGalagony. Nem tudta hogy mit nézzen. Azt hogy az iskola két rosszabb tanulója (most éppen karolja) az egyik kedvenc diákját, vagy hogy az utóbbi úgy nevet hogy nem kap levegőt vagy éppen hogy mit keres velük. Szóval visszament a terembe.

To be contiunet
L