Semmi. Semmikor. Sehol.

4.

"Mert te tudod hogy kell megcsinálni?
Persze hogy tudom!"

- Elősször is- kezdtem bele- meg lehet aszem' csinálni főzet nélkül is. De akkor egy hónapig mandragóra levelet kell tartani a nyelvünk alatt.
- Ennyi?- kérdezte James.
- Mert mit vártál?- nevettem el magam.
- Valami izgalmasabbat- vonta meg a vállát.
- Elég izgalmas lesz az is hogy, hogyan fogunk mandragóra levelet "lopni"- nevettem kínosan.
- Ki vagy? És hova rejtetted Nancy Lestranget?- fogta meg a vállam James, miközben mindenki nevetett. Kis idő múltán megbeszéltük hogy hogyan is fogunk betörni az üvegházba. Sirius felkapott a hátára, Remus pedig ránk dobta a köpenyt. A lefele vezető lépcsőn kis híján le gurultunk amit halk visítozásom és nevetésünk kísért. Utána a tölgyfa ajtóig meg se szólaltunk.
Ki érve a kastélyból valahogy megfogott az éjszaka szépsége, a csillagok fénye. Így belekezdtünk szánalmas kis életünk, szív facsaró annegdótájába. Amit józan ésszel nem mondtam volna el. Persze a legféltettebb titkaimat nem, de tényleg minden hülyeséget összeszedtünk az egész életünkből.
- Anyám nem szól hozzám első éves korom óta, mert a Griffendélbe kerültem- mondta
- Ohh, sajnálom- meglepődtem, hisz ez nem a leg vidámabb dolog.
- Most te mondj valamit!- nézett hátra, emiatt egy kicsit megbotlottunk.
- Hát, hol is kezdjem. Apám első éves koromba ki akart íratni, mert Griffendéles lettem.- nevettem fel kínomban. Mikor oda értünk az üvegházhoz le vette a köpenyt, engem pedig lerakott a földre. Korom fekete vállig érő haját meg borzolta az éjjeli szellő. Majd visszaindult a kastély felé. Gyorsan be bújtam egy bokor mögé, s így vártam hogy visszaérjenek. Várhattam ott egy kis ideje, mikor már kezdtem elveszteni türelmemet, nyílt a tölgyfa ajtó. Majd mellém érkeztek nevetve.
- Mi a jó élet történt veletek ?? - nevettem fel.
- M..mm.. me- röhögött James
- Igen?- kérdeztem, bele tellett 5 perc mire el tudták mondani.
- McGalagony szobája előtt kellett eljönünk, mert a másik folyosón prefektus volt- kezdett bele James , de újfent elnevette magát.
- És álmában is minket szidott- folytatta Sirius. Ez azért tényleg durva volt, így én is elkezdtem nevetni. Miközbe a fiúkat csitìtgattam hogy ne nyerítsenek ilyen hangosan. Így vissza indult James a többiekért. Sirius csak ott állt, én pedig ültem és néztünk ki a fejünkből. Miért van az hogy akármikor kettesben vagyok vele, olyan jó érzés fog el.
- Van egy öcsém- törte meg a csendet Sirius. - utáljuk egymást.
- Komolyan?- kérdeztem vissza, pedig tudtam mi a válasz.
- Regulus. Mardekáros- ült le mellém.
- Akkor gondolom ő anyuci szeme fénye- mosolyodtam el. Mivel láttam hogy nem akarja folytatni ezt a témát inkább hagytam. Pár perce folyamatosan nézett mikor újfent megszólalt.
- Szerintem te eeegy.... fehér kutya leszel- méregetett engem.
- Szerintem te eeeeeggggyyyyyy...... hmmm.... - itt elkezdtem méregetni olyan gyönyörű szeme van.
- Igen, tudom én egy nagy oroszlán leszek- húzta ki magát.
- Neemm, te majom!- nevettem el magam - Igen egy majom leszel! Vagy valami nagy bátor farkaskutya- gondolkoztam el. Sirius nyitotta a száját, de akkor meg érkeztek a többiek.Mire észbe kaptam már a felosztást beszélték. Természetesen én megyek be a nyitott ablakon, csudi jó. Remus a kastélyhoz közelebbi sarkon Peter meg a közvetlen mellette lévő saroknál fog állni. Sirius az ablaknál, James pedig az ablak előtti fánál.
- Nah akkor így jó mindenkinek?- csapta össze a kezét Remus. Mindenki bólogatásba kezdett majd elindultunk a helyünkre. Próbáltam be mászni az ablakon, de nem sikerült. Igazából a 171 cm-es magasságommal nem vagyok olyan kicsi. De ez az ablak magasan is volt és szűk is volt.
- Segítsek?- nevetett fel halkan mögöttem egy hang.
- Jaja jó lenne- válaszoltam azonnal. Még fogta a lábam és hát elkezdett feljebb lökni, és így már sikerült bemásznom.
- Oké! Adhatod a tasakot és a kesztyűt!- mondtam halkan de úgy hogy hallotta is. Ahogy ezt kimondtam már repült be az ablakon a vászon táska és egy gumikesztyű. Az előbbit felvettem a kezemre a táskát pedig a karomra akasztottam. Pár perc keresgélés után találtam pár alkalmasnak ítélt mandragórát. Elkezdtem szedni párat mikor hallottam valami csörömpölést, így meg fordultam. Persze hogy Sirius lopózott és le vert egy virág kaspót .
- Sirius!?- mondtam nevetve de dühösen is. - mit csinálsz?
- Hát öööö.... jöttem segíteni?- tárta szét a kezét nevetve.
- Oké, akkor seperd fel a törmelékedet- mutattam a széttört cserépre. Egy nagy sóhajtás után neki látott. Folytattam a levelek tépkedését mikor gyanúsan nagy csönd lett.
- Mi az?- fordultam hátra. - Basszus!- Sirius egy nyakláncot nézegetett, még pedig az Én nyakláncomat amit... amit még Quennitől kaptam. (Ő egy idős néni volt aki addig nevelt amíg a szüleim ismeretlen okból távol voltak. Mivel nekem sosem volt nagymamám ezért ő pótolta. De egyszer eltűnt, nem tudom hogy meghalt vagy csak elküldték de tőle kaptam a nyakláncot és nagyon szeretem. Még persze sokat jelent nekem)
- Add vissza!- nyúltam érte.
- Nagyon szép!- mondta, de még mindig bámulta.
- Tudom de add vissza! - emeltem meg egy picit a hangom. Nem kaptam választ. - Légyszi Sirius! Az a nyaklánc fontos nekem!- mentem közelebb.
- De nem fogod el mondani hogy honnan vagy kitől van.- nyújtotta vissza.
- Majd egyszer....- nyúltam érte de addigra már a nyakamhoz nyúlt és fel csatolta a fehér gyöngyökből álló ékszert.
- Köszi. - suttogtam. El indultunk az ablak felé, Sirius segített vissza mászni. Mire le huppantam a földre már jött ő is. De már csak James volt ott.
- A többiek? - kérdeztük szinte egyszerre.
- Vissza mentek most nem rég.- válaszolta. Fel vettük a köppenyt.
- Gyere - guggolt le Sirius.
Mikor végre fel értünk a szobáJUKBA(!!) Le ültünk az ajtóval szemben lévő két ágyra, immár Remussal és Peterrel együtt.
- Na szóval- csaptam össze a kezem- egy hónapig minden nap kivétel nélkül, a nyelvünk alatt kell tartani a levelet. Egy nap sem maradhat ki. Ha valaki a gyengélkedőn van akkor is  valakinek gondoskodni kell róla hogy végig csinálja...