Démon csatlósa | TaeKook +18 {Befejezett}

6

Ha egy démon, vagy egy szellem megérint, azt mocskosnak érezzük és lemosni se tudjuk magunkról. Az érzés olyan mintha megerőszakoltak volna, de nem tudsz vele mit kezdeni. Csak állsz a tus alatt és várod hogy lemossa rólad.

"Édes vagy kook."

Mocskos vér

Az ablakon se fogok tudni kimenni. Befog zárni bármit csinálok.

— Akkor legalább lássalak, V. — ha látom tudni fogom mire készül. Ha olyat akar úgy se fogom magam hagyni.

— Szeretnéd látni a testem, Cica? — csapja kezét a fejem mellé, másik kezével pedig lábamat csípője felé emeli, ezzel utat nyerve magának oda. — Nem tán félsz? — suttogja ajkaimra olyan vággyal, amitől megborzongok. — Élvezni fogod a végén. — nevet fel.

— Élvezni fogja a halálod. — köpöm arcon, egyetlen védelemként amit most tudok. Kezeimet mellkasára téve próbálom eltolni, kihasználva azt a helyzetet, ameddig megtörli az arcát leeresztve lábamat és a kezét.

— Melyiket szeretnéd jobban, Kook? — néz rám vörösben villanó szemével, ajkai ívesre gördülő mosolya mögül kivillanó apró agyarakkal. — Ha egy hűséges ember lennék és ÉN venném el a szüzességedet, vagy hívjak másokat, akik nem fognak foglalkozni az édes kis sikolyaiddal!? — mosolya hirtelen tűnt el arcáról, amin idomai befeszülve pattantak át agresszív formába. — Válaszolj! — emeli meg hangját, amire össze rándulva figyelek fel még jobban.

Össze szedve minden bátorságom ami van, magam elé motyogva ejtem ki a választ.
— Egyiket sem akarom. — szögezem le tekintetem a földre.

— Mit mondtál? — nyúl állam alá ujjaival, hogy szememet az övéhez igazítva csúsztassa fel fejemet. — A válaszod vagy V, vagy Mások. Nem fogadok el mást! — szilárd hangja élesen véste be agyamba az elhangzott két választást.

— V... — suttogom hallhatóan.

— Mit szeretnél? — kérdez ravaszan.

— Téged akarlak választani, V. — a mások többes szám, nem tudom hány démon jönne, ha őket mondanám. Viszont azt sem tudom, hogy V egyedül hány démont tesz majd ki. Félek és tudom hogy fájni fog. Menekülni lehetetlen, ezért meg se próbálok.

— Jól döntöttél, kicsim. — hajol ajkaimra amiket marva kap el fogaival, kicsit felsértve a gyenge bőrt kicsalva ezáltal lassan folyó véremet. Felszisszentem foga mélységére, mire elengedve kínzó ajkaimat végig nyalt a két hegyes fogain.  — A véred édes íze szinte megbolondít. — suttogja fülembe, majd nyakamra át térve elkezd csókolgatni. Kezemet bicepszére tettem, addig is messzebb tolva mellkasát az enyémtől.

—Bazdmeg V! — karmolok bele karjába, amint megérzem foga karcoló élét nyakamon. — V ez fáj! — emelem meg hangomat, hogy felfogja.

— Az a lényeg. — néz szemembe. — Vagy karcoljak mást? — fog rá tagomra, aminek hatására nagy szemekkel nézek rá. — Oh tényleg, hiszen még nem is tudod milyen ha leszopnak. Vagy talán tévedek? — húzza fel nekem bal oldalt lévő szemöldökét. — Sakk matt, Kook. Szopjalak vagy szopsz? — jön következő kérdésével.

— Nem szoptam még le senkit! — jelentem ki tudatosan, és büszkén. Most még büszkén. — Ez viszont nem jelenti azt, hogy meg is fogom tenni vagy, hogy más fogja megtenni velem. — hirtelen túl áradt bennem a magabiztosság. Úgy éreztem semmit nem tehet még erőszakkal sem, hogy megkímél ezzel és békén hagy. Viszont tévedek, ha azt hiszem hogy egy démon fog megkímélni. V csak nevetett egyet, majd elindult hátra felé egészen az ágy széléig, és leült. — Mi olyan nevetséges?

— Szopsz vagy szopjalak volt a kérdés, de te erre támadva azt hiszed ennyivel bevédted magad, és békén hagylak. — fog rá fél arcára úgy, hogy két ujja között kilásson. — Mond csak, mit vársz az első alkalomtól? — szögezi le tekintetét a földre.

— Miért mondjam el? Úgy állsz majd hozzám? Megkímélsz és hagyod hogy az igazival feküdjek le, vagy egy kurvával mert úgy felbasz minden hogy hozzá menekülök kikapcsolódásért? Ha elmondom ha nem, ugyan úgy vérben fetrengve kerülök az ágyba. Úgyhogy V. Vagy lebaszod magadról azt a kurva nadrágot hogy túl essek ezen az egészen, vagy magadon hagyod és elengedsz a gecibe! — V egy idő után se nézett rám, csak hallgatott. Ezt egy nem folytatomnak vettem, és a táskámért menve indultam el a friss levegőre.

— Hova-hova? — terem előttem a semmiből, újra vörös szemmel nézve rám. — Nem végeztünk még picim. — lép felém egyet, én pedig hátra. Első lépését pedig követi a többi, addig ameddig az ágy széle bele nem áll a térdhajlatomba, aminek hála leültem. — Dobd el szépen a táskádat! — gombolja ki farmerját, ami kilazulva a földre csúszik vékony lábán. — Szeretnéd te levenni rólam, vagy toljam le én? — fogja meg boxerának karcát, ameddig ledobtam a földre a táskámat. Önállóan nyúltam a boxerhez, amit remegő kezekkel kezdtem el lejjebb csúsztatni teljesen addig, ameddig kényelmesen nem férek hozzá és nem bukkan ki mögüle nagy méretű farka. — Nem fog harapni. — lágy hangjára felfigyelve néztem az ablakon kitekintő férfit. Hirtelen váltott a személyisége. — Kezdj neki! — parancsol rám, hajamba marva, hogy közelebb lökjön tagjának.

Hirtelen az összes nyál eltűnt a számban. Féltem, ha hozzá tapad a szájpadlásomhoz és fájni fog neki a száraz recés nyelvem érintése, büntetést fogok kapni.  Megnyalva cserepes szám éreztem, van annyi nedv a nyelvemen, hogy ne legyen baj belőle. Ajkaimat lassan választottam el egymástól, és óvatosan O alakba formáltam számat, fogaimat eltakarva hogy védjem a sérülékeny bőrt a fájdalmas karcolástól. Lassan indultam el, hogy szokjam a kiálló állkapcsom feszülő érzését és az előváladék tapadó undorító sós ízét. Még az eredmény ízéről nem is tudok.

— Khook. — lök egyet magától, konkrétan megbaszva a számat mint valami gumibabát. Tenyeremet combjaira helyeztem kicsit megszorítva, hátha észhez tér hogy már levegőt sem kapok. — Sz! — szisszent fel fogam érintésére, amiről nem tehetek, mert az állkapcsom már feladta a szolgálatot.

— Ne haragudj, V! Nem akartam, csak már nem bírtam. — emelem el számat farkától remegek meg tekintetére. — V. — mászok fel az ágyra, hogy hátrébb kússzak tőle. De még így sem tudok menekülni. V erősen ragadta meg a bokámat magához rántva, majd erőszakosan gombolta ki a nadrágom ráncigálta le rólam. — V, hagyd abba! — próbáltam lefogni a kezét, szerencsétlenül. Az előttem álló férfi teljesen elvesztve a fejét húzta le rólam a boxeremet is, amire elpirulva és elszégyellve magam lábadt könnybe a szemem. — V! — ismétlem újra nevét, de ő csak fordítva egyet rajtam helyezi el hosszát hátsó bejáratomnál. Oldalra fordulva nézek rá utolsó reményekkel, de meglátva tekintetét össze szedve minden erőmet megkapaszkodok az ágy másik oldalán és ahogy tudom kihúzom magam alóla. A földről felállva rohanok meg az ajtó felé. Csak sajnos egy ököl akadályoz meg abban, hogy elmenjek.

— Nem szöksz meg tőlem, JungKook. Nem hagyom hogy elmenj. — védekezve emelem kezemet arcom elé, hogy ne kapjak még egy ütést. V célja viszont megint a hajam volt, így azt markolva rángatott fel a földről és lökött fel az ágyra. — Maradsz! — már csak a hirtelen lökést éreztem meg, aminek hatására fájdalmasan sikítottam fel. Kibaszottul fáj, szét szakadok. Könnyeim folyamatosan hullottak le, meg nem állva. A torkom megerősödve hagyta hogy sikítsak. — Kibaszottul tetszik nekem ez a szűkösség! — fog rá csípőmre, hogy felemeljen kutyába. Körmei szinte bele mélyedtek csípőmbe, onnan is kicsalva a véremet. A lökései egyre durvábbak voltak. Már csak a könnyeim hullottak, teljesen lezsibbadtam hátul. Csak a vér csordogáló melegségét éreztem. Semmit nem vettem észre a külvilágból. Senki se tudott volna segíteni. Senki...

Sziasztok. Úr isten, gyerekek! Remélem élveztétek, nekem kicsit furcsa volt újra ilyen "akciót" írni. Hamarosan újra jelentkezem, a hibákért ezer bocsi. Jó éjszakát ❤️

Sziasztok Minna!

#A.R.M.Y